A brit kormány "Brexit-cárja", David Davis elválási miniszter szerint Nagy-Britannia zökkenőmentesen kialakíthatja új szabadkereskedelmi kapcsolatát az Európai Unióval egy időben azzal, hogy lebonyolítja a válási procedúrát. Független szakemberek azonban arra figyelmeztetik Theresa May miniszterelnököt, hogy beosztottja túl optimista.

Ha nem sikerül egyidejűleg kialakítani az új és lebontani a régi viszonyokat, az komoly kárt okozhat a brit gazdaságnak, mivel a két időpont közti időszakban a feldolgozóipari cégek komoly vámokat kaphatnak a nyakukba, a szolgáltatók pedig elveszthetik kedvező uniós kereskedési jogosultságukat - derül ki a Bloomberg elemzéséből.

Kapcsolódó

Átmenet

London tényleg viszonylag simán lebonyolíthatja a válást, de az kérdés, milyen gyorsan helyettesítheti ezt az új status quóval - véli Stephen Adams a londoni Global Counsel tanácsadó cég partnere, az Európai Bizottság korábbi tanácsadója. Feltételezve egy romboló hatású időszakot a két aktus között, felmerül kérdés: összehozható-e egy átmeneti megállapodás.

Igen valószínűtlen, hogy az EU bármely tagállama megkönnyítené a briteknek a kilépést azzal, hogy elfogadja fő céljukat, nevezetesen, hogy megőrzik az egységes piaci részvételt, miközben kizárják az uniós bevándorlókat és nem fizetnek be a közös büdzsébe - vélik más szakértők.

Hosszú idő

Ha az elválással kapcsolatos megállapodást valóban viszonylag gyorsan tető alá is lehet hozni, az új egyezmény sok éven át tartó bazári alkut feltételez - csatlakozik Adamshoz Nick Clegg, volt brit miniszterelnök-helyettes.

Az elmúlt hónapokban többször elhangzott, hogy Kanadával hét éven át tárgyalt az EU a kereskedelmi megállapodásról, amely még nem lépett életbe. Az unió és Svájc viszonyát 20 nagy és 100 kisebb egyezmény rendezi, amelyeket több évtized alatt hoztak össze és folyton módosítgatnak.

A Morgan Stanley tanulmánya szerint az EU egyetlen egyezményt hozott tető alá kevesebb mint 24 hónap alatt, az 1958-ban elfogadott római szerződést.

Ha megvan a megállapodás, akkor azt még jóvá kell hagynia a 27 tagállam és Nagy-Britannia parlamentjének és az Európai Parlamentnek. Mielőtt a May-kormány pénzügyminisztere lett, Philiph Hammond is azt mondta, hogy a Brexit és az új megállapodás összehozása hat évig is tarthat.

WTO-rettenet

A legnagyobb veszély, hogy a két aktus között időszakban, amikor egyik sem lesz érvényben, automatikusan életbe lépnek a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai. Ez a brit pénzügyminisztérium szerint 15 év alatt 7,5 százalékkal vetné vissza a GDP-t és 800 ezer munkahely elvesztésével járna. A szigetország exportját ugyanis átlag 5,3 százalékos átlagos vám sújtaná.

London elvileg megállapodhat az EU-val, hogy akkor legyen ez a tarifa nulla, ám ez esetben szembe kerülne a többi WTO-tagállammal, amelyek joggal tehetnék fel a kérdést, miszerint vajon az ő termékeik miért nem juthatnak be a szigetországba vámmentesen.

A WTO-szabályok esetleges alkalmazását egyébként a keményvonalas Davis miniszter sem zárja ki, de úgy véli, hogy ez nem valószínű forgatókönyv.

Take it easy, amíg lehet

A kemény Brexit hívei azt gondolják, hogy az EU többet exportál Nagy-Britanniába, mint a szigetország az unióba, ezért vagy nem fontos, megállapodni az unióval, vagy a partner jobban rá van szorulva a britekre, mint viszont.

A kevésbé elvakult szakértők, azonban óvatosságra intik a miniszterelnököt. Robin Niblett, a Chatham House kutatóintézet igazgatója például azt ajánlja, hogy amíg csak lehet, húzza a válási tárgyalások megkezdését.

Malcom Barr, az JP Morgan közgazdásza szerint el kellene érni, hogy az európai alapszerződés 50. cikkelyében szereplő két évnél tovább tarthassanak a válási egyeztetések. A japán kormány egy átmeneti időszakot javasol, nehogy a brit földön működő vállalatokat sokk érje.

Mégis csak a norvég minta

A legkisebb rossz az lenne, ha egy időre a norvég mintát követő viszonyba kerülne egymással Nagy-Britannia és az EU - véli Clegg, aki látott már közelről kormányt. Ez azt jelentené, hogy meghosszabbítanák a szigetország részvételét az egységes európai piacon, miközben a világ többi országával folytathatna kétoldalú kereskedelmi tárgyalásokat.

Cserébe London elvesztené a lehetőséget, hogy részt vállaljon a közös uniós szabályok kialakításában és hozzá kellene járulnia a közös költségekhez.

Ez alatt az idő alatt az EU-n belüli bevándorlást sem korlátozhatná, hacsak nem sikerül e téren valamilyen engedmény elérnie arra hivatkozva, hogy - például Németországgal szemben - nem kért haladékot a munkaerőpiaca megnyitására az EU 2004-es bővítése után.