Az OECD országokban a válság kitörése óta nőtt a szakadék a gazdagok és szegények között, sőt, az elmúlt több mint 30 éves távlatban a legszélesebbre nyílt az olló - derült ki az OECD legfrissebb tanulmányából (Divided We Stand: Why Inequality Keeps Rising). A szervezet a döntéshozókat a gyors cselekvés szükségességére szólította fel az egyre növekvő egyenlőtlenség megállítása érdekében.

A fejlett gazdaságokban a leggazdagabb 10 százalék és a legszegényebb 10 százalék közötti átlagjövedelem-különbség kilencszeresére növekedett. A jövedelemszakadék még az úgynevezett tradicionálisan egyenlőségre törekvő országokban - Németország, Dánia, Svédország - is egyre nagyobb - jegyzi meg az OECD tanulmánya.

Magyarországon a helyzet változatlan

Az úgynevezett Gini együttható (szóródási típusú jövedelemegyenlőtlenségi mutató, értéke 0 - minden személy jövedelmének teljes egyenlősége - és 1 - az összes jövedelem a leggazdagabb embernél van - között lehet) értéke az OECD országokban a munkaképes korú lakosság körében az 1980-as évek közepéhez képest a 2000-es évek végére közel 10 százalékkal emelkedett. A 22 OECD országból 17-ben nőttek a különbségek: több mint 4 százalékpontos volt az emelkedés Finnországban, Németországban, Izraelben, Luxembourgban, Új-Zélandon, Svédországban és az Egyesült Államokban.
Magyarországon, Franciaország és Belgium mellett nagyjából változatlan maradt a helyzet, míg Görögországban és Törökországban csökkentek a különbségek, valamint legutóbb Chilében és Mexikóban is mérséklődött, igaz, itt nagyon magas értékről - jegyzi meg az OECD tanulmánya.

A feltörekvő piacokon tapasztalt hosszan tartó gazdasági fellendülés ugyan lehetőséget teremtett arra, hogy milliók kerüljenek ki az abszolút szegénységből, ám a tartós növekedés előnyei nem egyenlő módon jelentkeztek és így az egyébként is nagy jövedelemszakadék tovább mélyült ezekben az országokban - mutat rá a tanulmány.

A legfontosabb hajtóerő a bérszínvonal

Az egyenlőtlenségek legfontosabb hajtóereje - nem meglepő módon - a bérek és fizetések, hiszen az OECD országokban az aktív lakosság körében a keresetek a háztartások bevételének háromnegyedét teszik ki a tanulmány szerint. A feltörekvők többségénél a leggazdagabb 10 százalék keresete sokkal gyorsabban növekedett a legszegényebb 10 százalékhoz képest. Emellett a leggazdagabbak a középrétegektől is gyorsabban távolodtak.

Az OECD tanulmánya szerint a jövedelmi egyenlőtlenségek kialakulásának fő okai mind a fejlett, mind a feltörekvő tagoknál ugyanaz, de az összetétele különbözik. A feltörekvő országokban általában a fekete- és szürkegazdaságnak nagy az aránya, ami az erős gazdasági növekedés ellenére sem csökkent.

Hol a bibi?

Az OECD nyolc okot sorol fel, amelyeket többé-kevésbé felelősnek tart az egyenlőtlenségek növekedéséért:

  • A globalizációnak csak kis hatása volt mind a jövedelmi egyenlőtlenségekre, mind a foglalkoztatási trendekre. Annak ellenére, hogy a kereskedelem felgyorsult az országok között, a vállalatok egyre nagyobb mértékben fektettek be más országokban, valamint az a tény, hogy a fejlődő országok (India, Kína) importja jelentősen megugrott, nem járult hozzá jelentősen az OECD országokban kialakult egyenlőtlenségekhez.
  • A technológiai fejlődésből a magasabban kvalifikált dolgozók profitálhattak. Azok, akik olyan tudással rendelkeztek, amelyeket az új infokommunikációs technológiai (ICT) ágazatokban vagy a pénzügyi szektorban tudtak hasznosítani, sokkal nagyobb keresetnövekedésre tehettek szert, mint az alacsony végzettségűek, vagy a képzetlen munkaerő. Ennek eredményeként a magas és alacsony végzettségűek között értelemszerűen nőtt a jövedelemszakadék.
  • A szabályozási és intézményi változások - amelyek az áruk és szolgáltatások piacán a versenyképességet, illetve a munkaerőpiacok rugalmasságát voltak hivatottak javítani - ugyan javítottak a foglalkoztatási lehetőségeken, de ezzel egyidőben nagyobb egyenlőtlenséghez is vezettek a bérekben. A változások a pozitív hozadékaként ugyan több embert - különösen alacsony bérű alkalmazottakat - sikerült visszahozni az aktív foglalkoztatottak közé, de a nagyobb arányú alacsony fizetésű munkaerő megjelenése a munkaerőpiacon a bérek szélesebb körű elosztásának logikus következményét is magával hozta.
  • Sok országban növekedett és elfogadottabbá vált a részmunkaidős és az atipikus foglalkoztatás miközben a kollektív szerződések visszaszorultak, ami szintén hozzájárult a munkabérek közötti növekvő egyenlőtlenségek kialakulásához.
  • A képzett munkaerő kínálatában bekövetkezett növekedés mérsékelte a technológiai fejlődésből, a szabályozások és intézményrendszerek reformjából fakadó bérek között kialakuló egyenlőtlenségeket. A munkaerő képzettségi szintjének emelkedése pedig jelentős pozitív hatást gyakorolt a foglalkoztatás növekedésére.
  • A családok struktúrájában bekövetkezett változások szintén hatással voltak az egyenlőtlenségek kialakulására. Az elmúlt évtizedekben a háztartások bevételei diverzifikáltabbá váltak. Soha nem látott szintre emelkedett az egyfős háztartások száma: a 2000-es évek közepén az aktív korú lakosság körében az OECD országokban átlagosan 20 százalékos volt ez az arány. A kapcsolatban élők körében a magas keresetű feleségek foglalkoztatási aránya ugrott meg a legjobban. Az OECD tanulmánya szerint minden tagországban megváltoztak a házasodási szokások: sokkal jellemzőbbé vált, hogy az emberek a hasonló keresetűek köréből válasszanak párt. Az OECD szerint ezek a tényezők mind hozzájárultak a nagyobb egyenlőtlenségek kialakulásához, de sokkal kisebb mértékben, mint a munkaerőpiacokon bekövetkezett változások.
  • A béren kívüli juttatások általában véve szintén egyenlőtlenebbé váltak. Az OECD országok kétharmadában a tőkejövedelmek terén nagyobb egyenlőtlenség mutatkozott mint a fizetések terén, de ennek a háztartások bevételében mintegy 7 százalékot képviselő részesedése átlagosan továbbra is szerénynek tekinthető - jegyzi meg a tanulmány.
  • Az adó és járulékrendszerek a '90-es évek közepétől sok országban egyre kevésbé váltak újraelosztóvá. A tanulmány szerint a járulékok visszavágása, a jogosultsági szabályozások szigorítása a szociális védőháló finanszírozásának fenntartása érdekében, valamint a legalacsonyabb jövedelműek számára a megfelelő transzferek biztosításának elmaradása annak érdekében, hogy a keresetnövekedéssel lépést tudjanak tartani, mind hozzájárultak az egyenlőtlenség növekedéséhez.

Lépni kellene, de merre?

A válság az OECD szerint e probléma kezelését sürgősebbé tette. A szervezet szerint ugyanis a növekvő egyenlőtlenségek gazdasági és társadalmi feszültségeket generálnak, amelyek a társadalmi mobilitást is veszélyeztetik, illetve a gazdasági teljesítmény egészére is hatással lehetnek - figyelmeztet az OECD.

A kedvezőtlen tendenciák kialakulásának megakadályozására a nemzetközi szervezet szerint a foglalkoztatás növelésén át vezet az út. Az OECD úgy véli, hogy a kormányok számára a legnagyobb és legfontosabb kihívást az jelenti, hogy jobb munkahelyeket teremtsenek, amelyek lehetővé tennék a szegénységből való kitörést és valódi karrierlehetőséget ajánlanának a dolgozóknak.

A nemzetközi szervezet arra hívja fel a döntéshozók figyelmét, hogy kulcsfontosságú a humán tőkébe való befektetés, aminek már a korai gyermekkorban el kell kezdődnie és fenn kellene maradnia a kötelező oktatáson keresztül a munkába állásig. Ettől a ponttól fogva pedig olyan ösztönzők szükségesek, amelyek az élethosszig tartó képzést támogatják. (Az OECD ezzel lényegében ugyan azt szorgalmazza, mint az Európai Bizottság - a szerk.)

Bár az adók kisebb szerepet játszanak az újraelosztásban, azzal, hogy a magasabb keresetűek jövedelme egyre nagyobb, azt is jelenti, hogy az adófizetés tere is bővül. A kormányoknak ezért meg kellene fontolniuk a jövedelmeket terhelő marginális adók emelését - bár az OECD azt is megjegyzi, hogy ez nem biztos, hogy a leghatékonyabb módja az adóbevételek növelésének. Emellett a megfontolandó intézkedések között említi még a nemzetközi szervezet az adózási morál javítását, az adókedvezmények kivezetését, illetve az ingatlan és a vagyonadó szerepének újragondolását.

Az OECD ugyanakkor kiemeli, hogy a jó minőségű közszolgáltatásokhoz - oktatás, egészségügy, családsegítő szolgáltatások - való hozzáférés szintén nagyon fontos, különösen a feltörekvő országokban.

Nem megoldhatatlan probléma

A nemzetközi szervezet tanulmánya végül arra a következtetésre jut, hogy a növekvő egyenlőtlenségek nem járnak elkerülhetetlen következményekkel. A globalizáció és a technológiai fejlődés lehetőségeket teremtenek, de ezzel együtt kihívásokat is állítanak a döntéshozók elé, amelyeket hatékony és jól célzott intézkedésekkel lehet kezelni.

Az OECD szerint bármely, a szegények és gazdagok közötti szakadék enyhítését célzó stratégiának három pilléren kellene nyugodnia: a humán tőkébe történő nagyobb befektetésén, a befogadó foglalkoztatás ösztönzésén és egy jól tervezett adó/transzfer újraelosztáson alapuló szabályozáson.