Norvégia továbbra is legdemokratikusabb ország (9,87 ponttal) a Economist Ingelligence Unit (EIU) által összeállított idei Demokrácia Indexén, sőt, a top 10-ben főleg északi országok szerepelnek: Norvégiát Izland (9,58), Svédország (9,39), Új-Zéland (9,26), Dánia (9,22), Írország (9,15), Kanada (9,15), Ausztrália (9,09), Finnország (9,03) és Svájc (9,03) követi. Az USA a 2017-es listán - tartva a tavalyi helyezését - a 21. helyen áll 7,98 ponttal.
A sor végén Észak-Korea kullog 1,08 ponttal, Szíria (1,43), Csád (1,50), a Közép-afrikai Köztársaság (1,52), illetve a Kongói Demokratikus Köztársaság (1,61) társaságában.
Kapcsolódó
Magyarország a 2017-es listán tartotta az előző évben elért 56. helyét 6,64 pontos eredménnyel, jóllehet ez a mutató immár 10 éve történt elindítása óta folyamatosan romló tendenciát jelent; 2006-ban hazánk 7,53 pontról indult. Ezzel az eredménnyel Magyarország a kelet-európai régió 28 országa között a 9. legdemokratikusabb országnak számít.
Az EIU szerint az év legjobb teljesítményét a Demokrácia Indexen Gambia produkálta: az ország pontszáma 2,91 pontról 4,06 pontra javult, amellyel a 143. helyről a 113-dikra ugrott és így az "önkényuralmi rezsim" kategóriájából átlépett a "hibrid rezsim" kategóriába. Gambia ugyanis az első demokratikus átalakulásán esett át azzal, hogy 22 év után véget ért Yahya Jammeh diktátor uralma. Ezzel szemben Indonézia volt a legrosszabbul teljesítő ország 2017-ben, miután 20 hellyel a 68-dikra zuhant.
Romlás Nyugat-és Kelet-Európában
Nyugat-Európában a legjelentősebb romlás Máltán (-0,24), Spanyolországban (-0,22), Törökországban (-0,16) és Franciaországban (-0,12) történt. Spanyolország viszont a maga 8,08 pontjával - a katalán függetlenségi népszavazás és tüntetések körüli fennforgások után - épphogy bennmaradt a "teljes demokráciák" csoportjában, a pontszámok besorolása alapján ugyanis a 8 pont a határ.
Kelet-Európában az EIU szerint folytatódott a demokráciák visszacsúszása. Az elemzés szerint Kelet-Európa "hagyományosan" gyengén teljesít a Demokrácia Indexben, miután a gyenge politikai kultúra, a kaotikus átalakulás, a jogállamiságot biztosító intézmények felállításának nehézségei és a korrupcióval kapcsolatos tartósan fennálló problémák meglehetősen nehézzé teszik a demokrácia alapjainak megteremtését.
Az EIU szerint 2017-ben a régió 28 országa közül 17-ben romlottak az eredmények, míg öt ország tartotta a tavalyi pontszámát, illetve helyezését (köztük Magyarország is), hat ország javított a helyzetén - még ha meglehetősen hátulról is indultak. A régió átlaga az index 2006-os indulása óta a legalacsonyabb szintre esett (2006-ban 5,76; 2016-ban 5,43).
Kelet-Európa vegyes képet mutat
Az EIU ugyanakkor megjegyzi, hogy Kelet-Európa országai meglehetősen vegyes képet mutatnak: 12 ország - köztük Magyarország - minősül "sérült demokráciának", kilenc "hibrid rezsimnek", a maradék pedig tekintélyelvű államnak. Viszont Kelet-Európában nincs egyetlen "teljes demokrácia" sem, még a régió politikailag fejlettnek tekinthető országainak - mint például Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovénia - sem sikerült megalapozniuk egy demokratikus politikai kultúrát, vagy széleskörű politikai részvételt. (A "teljes demokráciák" nagy része a fejlett európai OECD országok közül kerül ki, ami az EIU szerint jelezheti azt is, hogy a gazdasági fejlettség erős összefüggést mutat a demokratikus fejlődéssel.)
A kelet-európai régió 28 országa közt - beleértve a Balkánt, a Baltikumot, a visegrádi országokat, Szlovéniát és a FÁK-országokat - a Demokrácia Index alapján több a nem demokratikus ország, mint a demokratikus, van 16 "hibrid" vagy "önkényuralmi rezsim", 12 pedig "sérült demokrácia".
Bulgária a kivétel
A régió "sérült demokráciáinak" eredményei - Bulgáriát kivéve - mind romlottak, melynek fő oka a kormányokba és a politikai pártokba vetett közbizalom romlása volt. 2017-ben reflektorfénybe Lengyelország került: azután ugyanis, hogy a nacionalista jobboldali, konzervatív Jog és Igazságosság Pártja (PiS) hatalomra került, olyan reformokat vezetett be, amelyek az ország demokratikus intézményrendszerét ásták alá. Ezek között sorolják fel a lengyel alkotmánybíróság, az igazságszolgáltatás átalakítását, a civil szervezetek nagyobb kontrollját, a gyülekezési jog korlátozását, bírák kinevezését.
Lengyelországgal egyébként külön kiemelve is foglalkozik az elemzés, amelyben egyebek mellett megemlítik, hogy az ország 2017 novemberében az Európai Parlament döntése nyomán megtette az első lépést afelé, hogy alkalmazzák ellene az EU szerződés 7. cikkelyét, mely a folyamat végén a tagállam szavazati jogának felfüggesztésével is járhatna.
Magyar-lengyel tandem
Ennek kapcsán persze Magyarország sem maradhatott említés nélkül. Az EIU megemlíti, hogy Lengyelország Magyarország szövetségese, amelyet az "úgynevezett illiberális demokrata", Orbán Viktor vezet, és aki megígérte, hogy az EU-ban vétózni fog, ha a 7. cikkelyt alkalmazni próbálják a lengyelekkel szemben.
A konfliktus az EIU szerint jól mutatja az egyre mélyülő szakadékot az EU liberális, kozmopolita értékeit valló vezetői és azon kelet-európai országok között (pl. Lengyelország, Magyarország), amelyek a nemzetállamra, a történelemre, a tradíciókra alapozzák a konzervatívabb nézeteiket. Ezeket a különbségeket néhányan a demokrácia és a demokcáciaellenesség közötti konfliktusként, míg Orbán és szövetségesei egy a demokrácia fogalmai közötti kultúrharcként értékelik.
Az EIU elemzése megjegyzi, hogy az EP többször is aggodalmát fejezte ki a lengyel helyzettel kapcsolatban, majd végül decemberben az Európai Bizottságnál is betelt a pohár és a testület bejelentette, hogy javasolja az Európai Tanácsnak az jogállamisági eljárás elindítását Lengyelország ellen.
Hasonló intézkedést javasolt 2017-ben korábban Magyarországgal szemben is az EP - jegyzi meg az EIU elemzése, hozzátéve, hogy a két ország kijelentette, hogy vétózni fognak egymás ügyében. A Magyarországgal kapcsolatos folyamat egyelőre megrekedt - mutat rá zaz elemzés, mely szerint a lengyel ügyre is hasonló sors várhat.
Az EIU ugyanakkor úgy véli, a lengyel vezetés nem fog meghátrálni, a PiS népszerűsége rekordon áll a közvélemény-kutatások adatai szerint, miközben az EU-párti ellenzék népszerűsége esik. A PiS hatalmát erősítik a pozitív gazdasági folyamatok, illetve a kormányzó párt az EU elleni harcát használja arra, hogy megerősítse a konzervatív-nacionalista szavazóbázisát.
Veszélyben a véleménynyilvánítás szabadsága
Szólásszabadság szempontjából az EIU megjegyzi, hogy az internetnek és a közösségi médiának köszönhetően sok szempontból a szólásszabadság aranykorában élünk, ám a gyakorlatban a véleménynyilvánítás szabadsága egyre inkább korlátozott. Az EIU sajtószabadság felmérése szerint 2017-ben a világ lakosságának kevesebb mint felének volt hozzáférése szabad vagy semleges médiához és élhetett a szólásszabadságával.
A dolog pikantériája, hogy még ezen országok között is több államban romlott a sajtószabadság és a szabad véleménynyilvánítást is megnyirbálták. Tehát a cenzúra többé már nem csak a tekintélyelvű rezsimek sajátja, egyre inkább lehet ilyennel a demokráciákban is találkozni - jegyzi meg az EIU.
A sajtószabadságot mérő index szerint a vizsgált 167 országból mindössze 30 az (a világ népességének 11 százalékát képviselő), amelyet "teljesen szabadnak" lehet mondani, a világ népességének 34,2 százalékát képviselő további 40 ország az, amelyiket "részlegesen szabadnak", míg 97 országot lehet "nem szabadnak" vagy "nagyrészt nem szabadnak" nevezni. Ez azt is jelenti, hogy a világ népességének több mint felének nincs hozzáférése szabad, vagy részben szabad médiához és a szólásszabadságuk jogában korlátozottak.
Magyarország a mélyben
Kelet-Európában még a régió legfejlettebb államaiban is vannak problémák a médiával. A legmagasabb pontszámot (9) Észtország, Lettország és Litvánia érte el, amellyel a 11. helyen állnak a globális listán, Csehország, Románia, Szlovákia és Szlovénia 8 ponttal a 31. helyre került, míg például Bulgária, Horvátország, Georgia (Grúzia), Macedónia 7 ponttal a 49. helyezést érte el.
Eközben azonban két visegrádi ország - Magyarország és Lengyelország mindössze 6 ponttal csak a 71. helyre került, miután jelentős romlást értek el a sajtószabadságot mérő eredménytáblán az elmúlt időszakban. Ez a "nagyrészt nem szabad" elnevezésű csoportot jelöli, és azt is jelenti, hogy a rangsorban nincs másik olyan EU-tagállam, amely ennél gyengébb eredményt ért volna el.
Lengyelország esetében az EIU magyarázatában megemlíti, hogy a közmédiát állami fennhatóság alá vonták és lecserélték a vezetését, több kormánykritikus sajtóorgánumot államilag vezérelt pénzügyi présnek tesznek ki, a kormány pedig élesen kritizálja a külföldi tulajdonban lévő médiavállalatokat. Az EIU hasonló folyamatok látott már az elmúlt években Magyarországon is, ahol - mint az az elemzésben szerepel - a Fidesz által vezetett kormány 2010-es hatalomra kerülése óta konszolidálja hatalmát. Az elemzés megjegyzi, hogy több médiumot "kormányközelinek tűnő" tulajdonosnak adtak el, és megemlítik a Népszabadság bezárását is, mint arra példaként, hogy a kormány mennyire nem tűri a vele szemben kritikus sajtót.