Miközben szinte minden figyelem a görög kormány és a Görögországot hitelező eurótagállamok meddő tárgyalásaira irányul, Matteo Renzi olasz miniszterelnök szép csöndben szenved országának élén. Olaszország belső és külső gondokkal küszködve készül a hét végi helyzetósági választásokra, amelyeken 22 millió szavazó dönt hét régió és 1000 helyi önkormányzat vezetőségéről. A kormányt két csapás érte nemrégiben - emlékeztet a CNBC cikke.

Először is az alkotmánybíróság megsemmisítette azt a törvényt, amelyben mérsékelték a nyugdíjakat, majd nem sokkal ezt követően tiltakozási hullám indult az oktatási reform ellen. Összesen 13 milliárd eurót kell visszafizetnie a kormánynak, amelyet valahonnan elő kellene teremteni. Mindezt megfejeli, hogy Renzi politikai hátországa, a Demokrata Párt (PD) korrupciós botrányokba keveredett és állítólag kapcsolatot tart szervezett bűnözői csoportokkal.

Gondok és sikerek

A miniszterelnök háborút hirdetett a korrupció ellen, azonban eddig nem sokat érhetett el - legalábbis a milánói expó a régi recept szerint alakul: a szállítói szerződéseket úgy kötötték meg, hogy senki sem törődött a növekvő költségekkel és a versenytárgyalások hiányával. A nemzetközi porondon a bevándorlás ügyében érték csapások Olaszországot. Az EU migrációs tervét számos tagállam - köztük Magyarország is - elutasította, ami felveti a kérdést, mi lesz azzal a több tízezer menekülttel, aki az országban rekedt.

Kétségtelen, hogy a sikerült előrelépni a munkaerő-piaci és a pénzügyi reform területén, és az olasz gazdaság némi életjelet mutatott. Az első negyedévben 0,3 százalékkal nőtt a GDP, amivel véget ért a 2013 harmadik negyede óta tartó recesszió. A országot a gyengébb euró és az alacsony olajárak segítették ki történetének egyik leghosszabb gazdasági hanyatlásából.

Választási matek

A közvélemény-kutatások szerint a PD támogatottsága valamelyest csökkent, de még mindig elég nagy. A párt megszerezhet négyet a hét választási régióból és összeszedheti az összes szavazat 37 százalékát. Ez ugyan elmarad az egy évvel ezelőtti európai parlamenti választáson elért 40,8 százaléktól, de ahhoz elég jó, hogy a kormányfő hátra dőlhessen. Így is lehetne ez, ha az olasz politikai könnyen átlátható lenne - de nem az.

Először is a közvélemény-kutatások notóriusan kiszámíthatatlanok. A választás teszteli Renzi reformtörekvéseinek támogatottságát is, és nagy kérdés, mi lesz a nép verdiktje? A helyzetet nehezíti, hogy a kormányfő február óta többet csatázott saját pártján belüli ellenzékével, mint az - egyébként meglehetősen töredezett - parlamenti ellenzékkel. Ennek eredményeként az egyik tartományban a PD parlamenti képviselőinek egy része a kormány jelöltjével szemben induló jelöltet támogat.

A belháború vége az lehet, hogy Renzi elveszti a támogatását a szenátusban, ahol pártja csak 10 fős többségre számíthat. Éppen akkor, amikor választási és oktatási reformjához szüksége lenne a képviselők szavazataira. Elképzelhető, hogy előrehozott választásokat kell kiírni.

Jönnek a populisták?

Úgy tűnik, hogy Olaszországban nem várható a legnagyobb új politikai erő az 5* Mozgalom előretörése, mert a párt a szétesés jeleit mutatja. Ennek ellenére a második legnépszerűbb politikai párt 20 százalékos támogatottsággal. A múlt hét vége előtt, amikor a spanyol alternatív pártok előretörtek a helyhatósági választásokon, sokan temették az európai populista mozgalmakat. Most úgy tűnik, lehet, hogy elérték fellendülésük csúcspontját, ám ez inkább egy fennsík, amin ellehetnek egy ideig, mint egy hegycsúcs, amiről rögtön levisz az út.

A múlt heti spanyol politikai mozgások figyelmeztetésül szolgálhatnak azoknak, akik úgy vélik, hogy Európa kifelé tart politikai és gazdasági hullámvölgyéből - véli Nicholas Spiro befektetési szakértő. A spanyol politikai térkép a szilánkokra törés jeleit mutatja, a szavazók irtóznak a további költségvetési megszorításoktól és gazdasági reformoktól. Az olasz választási szabályok talán stabilabb kormányzást tesznek lehetővé, de csak remélni lehet, hogy a hét végi választások is megerősítik ezt a benyomást.