Jörg Haider, a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) legendás vezetője sokat lamentált azon, hogy Ausztriának a hetvenes évek óta nem volt igazi külpolitikája - kezdi az osztrák választások utáni politikai helyzetet fürkésző, a bne IntelliNews hírportálon megjelent cikkét Marcus How, a kelet-közép-európai régióra specializálódott ViennEast tanácsadó cég vezető elemzője. Akkoriban az Ausztria Szociáldemokrata Pártját (SPÖ) vezető Bruno Kreisky irányította az országot.

A kancellár nagy sikerrel használta ki Ausztria kapu helyzetét Nyugat és Kelet között, illetve "örök" semleges státusát. Számos nemzetközi intézmény - az ENSZ, az OPEC, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) stb. - hozott létre központot Bécsben, s bár az osztrák főváros ma is a nemzetközi diplomácia egyik fontos helyszíne, Ausztria fénye ezen a téren erősen megkopott a 40 évvel ezelőttihez képes.

Kapcsolódó

Halvány árnyék

A hidegháború vége 1989-ben, majd az ország belépése az Európai Unióba 1995-ben korlátozta önálló külpolitikájának lehetőségeit. Ma is sok osztrák diplomata tölt be fontos nemzetközi posztokat, Ausztria a nyugat-balkáni politikában jelentős közvetítő szerepet tölt be és a regionális fejlesztések egyik központja, ám ezek a körülmények inkább kivételek.

Az osztrák külpolitika az elmúlt évtizedekben belesüppedt a kelet-közép-európai régió és a tágabb európai térség pártpolitikai civakodásának mocsarába - jut el elemzésének igazi kiindulópontjához a régiós hírportál cikkírója.

Szerény játékosok

A győzelemre esélyes Sebastian Kurz külügyminiszter, az Osztrák Néppárt (ÖVP) 31 éves vezetője nem sokat kockázat külpolitikai irányvonalával. Részt vett a balkáni bevándorlási útvonal lezárásában 2015-ben és ha nem is ért egyet Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel a határkerítés ügyében, de nem áll távol tőle ez a lehetőség. Emellett keményen elítéli a török vezetés tekintélyelvű törekvéseit.

Az FPÖ-t - amely az SPÖ-vel lökdösődik a második hely megszerzéséért - Heinz-Christian Stache vezeti 2005 óta. Az ő külpolitikai irányvonala az előbbinél is egysíkúbb. Az Oroszország elleni uniós szankciók feloldását és a Krím félsziget 2014-es orosz annektálásának elismerését szorgalmazza, visszautasítja az uniós bevándorlási kvótákat.

Támogatja a határkerítést és erősítené országa kapcsolatait Szerbiával, mert bástyát lát benne a bevándorlók útjában, továbbá mert sok szerb szavazó él Ausztriában. Szerinte országának csatlakoznia kellene visegrádi országokhoz a nemzetek Európájának nevezett koncepció szorgalmazásában (amely az intézményi integráció ellentéteként értelmezhető).

Végül a harmadik játékos, az SPÖ nagyon messze került a Kreisky-érában vitt szerepétől. Manapság Christian Kern kancellár egyébként dinamikus vezetése ellenére sem látható, milyen külpolitikát követnének. Csupán felpuhítva ismétlik az ÖVP/FPÖ irányvonalát.

Jöhet-e változás?

A kérdés az, hogy mekkorát változhat az osztrák külpolitika a választás eredményeként? Az FPÖ szinte biztosan része lesz az új kormánykoalíciónak, miután az ÖVP természetes partnere. Ugyanakkor összeállhat az SPÖ-vel is, mivel a szociáldemokraták feladták a szélsőjobbal való együttműködés kategorikus elutasítását.

Az FPÖ kormányzati jelenléte hozhat némi közeledést a visegrádi négyekhez de ViennEast elemzője szerint ez inkább csak hangsúlyeltolódás lehet. Az osztrák külpolitika európai-német igazodása nem fog lényegesen megváltozni.

Az ország politikai elitje egyszerűen azért nem akar túl közel kerülni a régió nacionalista kormányaihoz, mert ezek megerősödése szembe megy Ausztria gazdasági érdekeivel.

Az EU és a NATO keleti bővítése utat nyitott a nagy osztrák cégek előtt, hogy természetes befektetőként pozíciókat szerezzenek az ország keleti szomszédainál. A 2008-2009-es pénzügyi és gazdasági válság megtépázta ezeket, ám az igazi kárt a kelet-közép-európai kormányok külföldi tőke elleni lépései okozzák.

Rémisztő kép

Amikor az osztrák gazdasági és politikai vezető körök ránéznek a működőtőke-befektetésekről (FDI) szóló statisztikákra, idegesek lesznek. A bécsi gazdaságkutató intézet (WIIW) nemrégiben megjelent jelentése szerint a Kelet-Közép-Európába érkező összes FDI-n belül az osztrák cégek súlya a 2012-es 46 százalékról 2016-ra 31 százalékra esett.

Az FDI az osztrák külpolitikai láthatatlan alapja. A politikai pártok nem mennének szembe az ország stratégiai jelentőségű cégeinek érdekeivel, különösen nem azok törekvéseivel, amelyek támogatják őket. Bár a választások után színesebbé válhat az ország külpolitikájának tónusa, a pártok és a kormány továbbra is egyik lábukat Nyugat-, a másikat Kelet-Európán tartják majd.

Nem adják fel azt az 1989 után felvett pragmatikus szokásukat, hogy igyekeznek jó üzleteket kötni úgy, hogy a hazai üzleti körök érdekeinek védelmét tartják szem előtt, a egyben kerülik, hogy elkötelezzék magukat bármilyen ideológiai megfontolás, szempont mellett.

(A nyitókép forrása: Pixabay.com)