A közel-keleti ország nemrég jelentette be, hogy a világ legnagyobb koncentrált napenergia erőművét (angolul concentrated solar power, CSP) tervezi megépíteni 2030-ra. A beruházás a Mohammed bin Rashid Al Maktoum Napelem Parkban épülne meg és a tervek szerint a kapacitása 2020-ra elérné az 1000 megawattot (mW), míg 2030-ra akár ennek ötszörösére is képes lenne.

Összehasonlításként: a paksi erőmű négy blokkja maximális kapacitáson egyenként 500 mW áramot tudna termelni, ám ezt atom- és nem napenergiával éri el.

A bejelentés egyébként nem sokkal azután történt, hogy Marokkóban megépült az eddigi legnagyobb napenergiapark első üteme. Az ottani fejlesztők sem aprózták el a terveket, azok szerint ugyanis 2018-ra már mintegy egymillió ember ellátását fedeznék a Ouarzazatéban épült erőművel. Ennek elérésére 765 millió dolláros beruházásra volt szüksége az afrikai országnak, amely így 2020-ra a tervek szerint 580 mW áram előállítására lenne képes. Nem mellesleg az új létesítménnyel több százezer tonnányi széndioxid kibocsátást spórolhat meg évente Marokkó.

Mi az a CSP?

A CSP-k, avagy a koncentrált napenergia erőművek olyan rendszerek, amelyek lencséket vagy tükröket alkalmaznak a napfény vagy a termikus napenergia kis területre való koncentrálására. Ebből végül villamos energia keletkezik, amikor a koncentrált fény hővé alakul át, amit egy hőerőgép (általában gőzturbina) vezérel, mely egyúttal egy elektromos áramot fejlesztő generátorhoz csatlakozik. Forrás: rets-project.eu

Jelenleg egyébként a legnagyobb napenergiapark Kaliforniában található, az Ivanpah CSP 392 mW-ot tud termelni maximális kapacitás mellett.

Nem meglepő irány

Az, hogy Dubaj a napenergia felé fordul, nem igazán meglepő. Az utóbbi időben ugyanis rég nem látott mélységekben van az olaj ára, amely a főképp a fekete aranya eladásából élő országoknak komoly nehézséget okoz. Az sem segít a helyzeten, hogy a nyugati szankciók lazulásával nemrég Irán is megjelent az olajpiacon, így pedig, mivel az olajkartell-tagok, azaz OPEC-országok sem voltak hajlandóak visszafogni a termelésüket, jelentős többlet jelent meg a piacon.

MTI

Ez pedig igen masszívan lefelé nyomta az árakat, amelyek bár ismét emelkednek, még mindig csak 50 dollár környékén járnak, ami igen jelentősen elmarad az akár 2014-ben mért 115 dolláros hordónkénti ártól is. A mélypont 30 dollár körül volt, akkor a nagy elemzőcégek közül nem egy állította, hogy hiába örültek sokan akkor az olcsó benzinnek, az ilyen alacsony olajár nemcsak a termelő országokat, hanem az egész világ gazdaságát romba dönthetik.

Mindez megerősítve a globális felmelegedés okozta aggodalmakkal (az olajipar jelentősen növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását) arra ösztönözte Dubajt, hogy gazdaságilag próbáljon meg több lábra állni. Az ország terveibe pedig remekül beleilleszkedik az új napenergia-erőmű, hiszen 2020-ra az ország energiaszükségleteinek 7 százalékát biztosítanák megújuló energiából, ezt 2030-ra 25, 2050-re pedig 75 százalékra emelnék.

Az ebbe az irányba való fordulást az is elősegítette, hogy az utóbbi időben igen jelentősen csökkent a napenergia előállításának a költsége. Ezt a folyamatot az alábbi ábra tökéletesen be is mutatja:

Jól látszik, hogy amíg az 1970-es években még több mint 100 dollár kellett egy wattnyi napenergia előállításához, addig ez napjainkban alig több mint fél dollár. Nem meglepő, hogy egyre nagyobb számban építenek világszerte ilyen erőműveket, a Techinsider márciusi gyűjtése szerint jelenleg Németország a világelső, ahol évente valamivel több mint 38 ezer mW áram előállítására lennének képesek a naperőművek maximális kapacitás mellett. Persze ez csak egy irányszám, hiszen az időjárás jelentősen befolyásolja ezen erőművek termelési képességét, ám az jól látszik, hogy az utóbbi időben bizony egyre többen fordulnak ebbe az irányba. A Techinsider listáján egyébként így néz ki a további sorrend:

Látszik, hogy egyelőre még csak a fejlett nyugati és keleti országok szerepelnek a top10-ben, ám, hogy a Közel-Kelet és Afrika sem akar lemaradni, azt jól mutatja, hogy egy megújuló energia konferencián néhány ország (Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek) arról döntött, hogy a következő 20 évben 100 milliárd dollárt költenének megújuló energiaprojektekre. Jelenleg egyébként a Nemzetközi Energia Ügynökség adatai szerint a világ országai 177 ezer mW napenergia-kapacitással rendelkeznek, amely 29 millió otthon energiaellátására elegendő.

Mi még távol a céloktól

Megújuló energiával kapcsolatos célokat Magyarország is kitűzött magának, így az EU felé egyelőre azt vállaltuk, hogy 2020-ra 20 százalékra növeljük a teljes energiafogyasztásból a megújuló energia-források arányát. Tennivaló bizony van, hiszen 2014-ben még csak 9,5 százalékon álltunk.

Jó hír, hogy azóta elkészült az ország legnagyobb napelemes erőműve a Pécsi Hőerőmű egykori területén, ahova 38 ezer panelt helyeztek el, ami a remények szerint akár 5 ezer család éves áramfogyasztását képes előállítani. Sőt, nemcsak az iparági és a vállalati szektor növekszik, hanem az úgymond háztáji termelés is: az elmúlt években például olyan mértékben nőtt a napelemes rendszerek beépítettsége Magyarországon, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási hivatal adatai szerint évről évre megduplázódik a háztartási méretű kiserőművek beépített kapacitása.

Bár ezen erőművek földgázt, biogázt, víz- és szélenergiát is hasznosítanak, a napenergia viszi a prímet, ami az összes beépített teljesítmény 98,996 százalékát, avagy 127,5 mW-t hozott.

Amennyiben az ország energiatermelését nézzük, úgy azt látjuk, hogy a megújulók 10,7 százalékot hoznak, a legnagyobb arányt a nukleáris energiaforrások (53,3 százalék) jelentik, amikor a fosszilis források (35,5 százalék) követnek. A jó hír, hogy az elmúlt években folyamatosan emelkedett a részarány, elég csak annyit mondani, hogy 2003-ban még csak 1 százalékon álltunk, míg a rossz, hogy a statisztikában itthon a megújuló energia döntő részét még mindig a tűzifa jelenti.