Ha van olyan kormány az Európai Unióban, amely szimpatizálhat Görögország frissen megválasztott radikális baloldali vezetésével, az a budapesti kabinet - adja meg összehasonlítása alaphangját a Time internetes oldalának cikkírója. Mindketten egyértelműen arra törekednek, hogy az orosz szankciók ügyében bajuszt akasszanak az EU-val, és mind Alekszisz Ciprasz görög kormányfő, mind magyar kollégája, Orbán Viktor részben arra építi imázsát, hogy szembe száll Brüsszellel.

Az utóbbi különösen igaz akkor, amikor a hiteltörlesztésekkel kapcsolatos vitákról van szó. A Time ugyanis párhuzamot von a 2008-ban Magyarországnak nyújtott IMF-támogatás, illetve az EU és az IMF görög hitelprogramja között, amely 2010-ben indult. Mindkettőre a globális pénzügyi válság nyomán kialakult fizetési nehézségek leküzdéséhez volt szükség.

Mi is görögök vagyunk (?)

A párhuzamra ráerősített Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki azt mondta a Time-nak, hogy a magyar helyzet nagyon hasonló volt a göröghöz: az ország a pénzügyi összeomlás szélén állt, Brüsszel torz pénzügyi adatokat kapott Budapestről. (Kósa Lajos Fidesz alelnök a 2010-es kormányváltás után hasonló megjegyzést tett, ami jelentős forintgyengüléshez vezetett, mert a piacok nem látták ilyen súlyosnak a helyzetet. A különbségre utal, hogy a görög államadósság 2009-ben a GDP 109 százaléka volt, míg most, a 2012. eleji részleges leírás ellenére 175 százalékon áll. A magyar adósság a 2008-as 72 százalékról 2010-re a GDP 81 százalékára ment fel a KSH adatai szerint - a szerk.)

Hasonlóság a két ország között, hogy a közvélemény nem csupán az éppen regnáló kormányt okolta azokért a megszorításokért, amelyeket az IMF-hitelért cserébe végre kellett hajtani, hanem a donorokat is. Akárcsak 2010-ben Magyarországon, 2015-ben Görögországban is hozzájárult ez a harag ahhoz, hogy populista kormány került hatalomra - folytatja elemzését a Time. Orbán Viktor miniszterelnököt azután tavaly újraválasztották, ám Kovács kerüli az összehasonlítást a két vezetés között. Mint mondja, jobban szeretik a különbségekre irányítani a figyelmet.

Majd meglátjuk

A különbségek egyelőre leginkább abban érhetők tetten, hogy a miközben az új görög kormányfő Orbánnál is erősebben törekszik az EU oroszellenes politikájának megzavarására, országa még Magyarországnál is jobban függ az uniós támogatásoktól. Érdekes, hogy Ciprasz moszkvai látogatásán ugyanazokkal a szavakkal jellemezte az EU szankcióit, mint Orbán: szerintük az uniós tagállamok ezekkel "lábon lövik magukat".

Magyarország esetén a kormányfői megjegyzést nem követték tettek. Görög kollégájának a február 12-ei EU-csúcson módja lesz hangot adni kifogásainak. Eddig ellenmondó jelzések érkeztek Athénből. Néhány napon belül elhangzott az is, hogy nem járulnak hozzá újabb Oroszország-ellenes lépésekhez, majd ezt finomították ("még nem döntöttek"), végül az EU-s külügyminiszterek csütörtöki ülésén nem feküdtek keresztbe a viszonylag halvány - csak a kitiltásokat szigorító - lépéseknek.

Kell a pénz

Emögött az lehet, hogy - akárcsak a magyar vezetésnek - a görög kormánynak is az az első számú célja, hogy megtartsa az uniós támogatásokat. Az orosz-barátságot alárendelik ennek. Magyarország annak ellenére megkapta az unió középtávú költségvetési ciklusából rá eső több tíz milliárd eurós támogatásokat, hogy 2010 óta súlyos bírálatok érték az Orbán-kormányt azért, hogy korlátozza a demokráciát.

Ez arra utal, hogy a viták ellenére a görögök és megkaphatják a hőn áhított pénzt. Athén a következő hónapokban újra akarja tárgyalni a 240 milliárd eurós EU-IMF segélyprogram feltételeit. A fő cél az ország adósságának újabb jelentős csökkentése.

Zsarolás az oroszokkal

Mindezek alapján azonban kellemetlen kép rajzolódik ki a megfigyelők előtt. Úgy tűnik, gyakorlatilag bármelyik EU-tagállam szembe mehet a közösség irányítóival egyszerűen azzal, hogy oroszbarát lépéseket tesz - mondja Jan-Werner Müller, az amerikai Princeton Egyetem Európa-szakértője. Ezzel a lehetőséggel a legtöbb ország nem tudott élni eddig vagy legalábbis nem olyan hatásosan, mint most. Az új helyzet elmélyítheti a törésvonalakat az európai államok között.

Az unió kellemetlen perspektíva elé néz. Amíg tud pénzt osztani, ami elsősorban azt jelenti, hogy a német gazdaság elég erős ahhoz, hogy támogatást adjon a közösség szegényebb tagállamainak, addig fenn lehet tartani a szolidaritás valamekkora szintjét. Ez összetarthatja Európát. A nagy kérdés az, hogy mennyi pénzről tudnak lemondani a gazdagabb országok, főként a németek. Mekkora forrást tudnak összeadni a kisebbek összeterelésére.