Az olasz kormány túl optimistán ítéli meg a várható gazdasági növekedést és az elhatározott költségvetési egyensúlyjavítás piaci fogadtatását javítaná, ha a hároméves terv első időszakában több kiadáscsökkentést hajtanának végre - idézte a Nemzetközi Valutaalap (IMF) országjelentését a BBC. A szervezet hiányolja a tervezett adóreform részleteit és hangsúlyozza, hogy a reformoknak növelniük kell a termelékenységet, ezen belül a közszféra hatékonyságát is. Emellett felhívja a figyelmet arra, hogy az ország északi és déli régiójának adóssága között továbbra is szakadék tátong.

Antonio Spilimbergo, az IMF olaszországi missziójának vezetője a Valutalap online tájékoztató szolgálatának nyilatkozva kifejtette, hogy az olasz GDP egyre lassuló növekedése legalább tíz éve gondot okoz. Ennek hátterében számos tényező áll - szerencsés, hogy a kormány reformtervében legalább ezek egy részét igyekszik orvosolni. Vannak ugyanakkor a társadalom alapszerkezetében rejlő problémák, amelyeket nem lehet gyorsan megoldani. Ilyen a kis- és középvállalkozásokra épülő iparszerkezet. Ez hosszú időn át jól szolgálta Olaszországot, ám sok kis cég képtelen a növekedésre és nem tud nemzetközi szinten tevékenykedő vállalattá erősödni. Az üzleti szférát visszafogja bürokratikus előírások túlburjánzása, továbbá az, hogy az adók magasak, miközben a közszolgáltatások színvonala alacsony.

Kapcsolódó

A fűnyíróelv nem fog működni

Róma okosan tette, hogy a válság idején tartózkodott a túlzott fiskális beavatkozástól, mert az államadósság már akkor is az egekben volt. A 3,9 százalékos idei költségvetési hiánycélt kényelmesen teljesíteni tudják és reális cél a deficit nullára szorítása 2014-re. Ugyanakkor a fűnyíróelv alapján végrehajtott kiadáscsökkentések nem végrehajthatók, mivel büntetik az ésszerű befektetéseket és nem méltányosak. Emellett nem adnak választ Olaszország fő problémájára, arra, hogy bizonyos szektorok és régiók nem részesülnek kellően hatékony közfinanszírozásban.

Az olasz bankok viszonylag jól állták a pénzügyi válságot - fejtette ki Spilimbergo. Ez részben tradicionális üzleti modelljükre vezethető vissza, amely a hazai finanszírozásra alapoz és kerüli a pénzügyi innovációkat. Emellett hasznosnak bizonyult a jegybank korábban bevezetett átlátható szabályozási rendszere, végül a válság előtt konszolidáció zajlott le a bankrendszerben, amelynek eredményeként nagyobb, stabilabb pénzintézetek jöttek létre. A bankoknak a jövőben a jegybank útmutatásának megfelelően növelniük kell tőkéjüket, ami persze csak akkor lehet hatásos, ha ezzel párhuzamosan gyorsan csökken közadósság.

Szétszakadt a munkaerőpiac

Az olasz munkaerőpiac két részre szakadt: a munkavállalók egyik csoportját erősen védett, magas keresetet biztosító, teljes munkaidős szerződéssel foglalkoztatják, míg a fiatalabbak nagy része egyik ideiglenes állásból megy a másikba, és alig reménykedhet abban, hogy hosszabb távú munkát kapjon. Ez nem csupán méltánytalansága miatt rossz, hanem azért is, mert az ország így elpazarolja humán erőforrásának jelentős részét, amely nem segíthet abban, hogy nagyobb gazdasági növekedést érjenek el. A képhez az is hozzátartozik, hogy Olaszországban van Európa egyik legalacsonyabb foglalkoztatási rátája. A nők körében például mindössze 40 százalék, a fiatalok között 28 százalék ez az arány, és a déli országrészben még rosszabb helyzet.

Ezért az IMF misszióvezetője szerint csökkenteni kell a különbséget a védett és a védtelen munkavállalói csoportok helyzete között és decentralizálni kell a béralkuk rendszerét. Az első intézkedések között kellene szerepelnie annak, hogy különbséget tesznek a közalkalmazottak fizetése között aszerint, hogy milyenek a megélhetési költségek abban a régióban, amelyben dolgoznak.