A fejlett országok a továbbiakban nem lesznek képesek monetáris enyhítéssel és költségvetési gazdaságösztönzéssel mintegy megvásárolni kilábalásukat bajaikból - fejtegette a CNBC-nek nyilatkozva Angel Gurria, a világ legfejlettebb országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) főtitkára. Ezzel nem érhető el az a GDP-növekedési többlet, amelyet célul tűztek maguk elé.
A világ legbefolyásosabb feltörekvő és fejlett országait összefogó G-20 csoport határozta el, hogy tagállamai következő öt évben két százalékkal pörgetik fel gazdaságuk bővülését. Ahhoz, hogy elérjük ezt a kétszázalékos pluszt, strukturális reformokat kell végrehajtani - véli Gurria. A monetáris politikai eszköztárát teljesen vagy majdnem teljesen kimerítettük, a fiskális politika terén minden lehetőséget bevetettünk már.
Kemény menet lesz
A gazdaság strukturális oldala felől közelítő megoldások kemény problémákra keresik a választ. Ilyen az oktatás kérdése, a versenyképesség javítása és a termékek, illetve munkaerő piacának rugalmasabbá tétele. (Az utóbbi például azt jelenti, hogy megkönnyítik a részmunkaidős foglalkoztatást, az alkalmazottak felvételét és elbocsátását, esetenként lazítják az egyes állasok betöltéséhez szükséges szakismerettel kapcsolatos követelményeket - szerk.)
Meglehetősen összetett kérdéskörről van szó. A beavatkozásokat megfelelő ütemérzékkel kell elindítani, nem elég egyidejűleg csak egy reformmal foglalkozni, hanem egymással párhuzamosan kell végrehajtani a változtatásokat - figyelmeztetett a szakember.
Gurria megjegyzései a fejlett országok gazdaságpolitikai lehetőségeinek kimerüléséről összecsengenek a közgazdászvilág új sztárja, Thomas Picketty álláspontjával. Utóbbi szerint az USA és Európa egyik legnagyobb problémája, hogy túlságosan erősen hagyatkozik a jegybankok gazdaságszabályozó beavatkozására.
Kilőttük a tárat
Gurria úgy véli, hogy másról beszél, mint Picketty, miután ő a kormányok költségvetési lehetőségeinek kimerülését, az adóbeszedésekben, és az ezekre alapozott költekezésben rejlő felhajtóerő kifulladását is hangsúlyozza. Kikerülhetünk-e a jelenlegi meglehetősen erőtlen gazdasági növekedésből több állami beavatkozással? Nem mert már mindent megettünk ezen a téren, amit megtehettünk. A pénzügyi válságot követő recessziót nagy kiadásokkal küzdöttük le, aminek eredményeként az OECD-országok adóssága a GDP-hez viszonyítva összességében 30-35 százalékkal ugrott meg.
Az OECD-főtitkár nem először jelzi, hogy gondjai vannak az amerikai Fed monetáris enyhítésével. Egy éve például arról beszélt szintén a CNBC-nek nyiltkozva, hogy a világnak le kell szoknia arról a pénzügyi szteroidról, amelyet a Fed óriási összegű kötvényvásárlásai jelentenek. A pénzügyi piacoknak vissza kell térniük normális állapotukba. Ezzel arra utalt, hogy a Fed pénznyomtatása teljesítményüktől függetlenül nyomta fel például a vállalatok jelentős részének részvényárfolyamát.