A bonni ülésszak a tavaly decemberi durbani csúcs óta az első formális köre az ENSZ klímatárgyalásainak; a 12 napos eseményre 170 ország szakértőit és diplomatáit várják, az EU-t és a tagállamokat a dán EU-elönség és az Európai Bizottság képviseli az NSZK egykori fővárosában. A klímaváltozás elleni harcban élenjáró EU számos kis szigetországot vallhatja szövetségesének, amelyeket az egyebek mellett a tengerszint emelkedését okozó klímaváltozás az egyik legsúlyosabban érint.
Az ENSZ novemberi, a katari dohában tartandó klímaügyi konferenciája előtt Bonnban első körben egyeztethetnek a terv szerint 2020-tól életbe lépő új, globális, elvileg minden országra nézve kötelező klímaegyezményről; emellett olyan, már 2020 előtt megtehető intézkedések kérdése is az asztalra kerülhet, amelyek segíthetnek a 2 Celsius-fokon belül tartani az ipari forradalom előtti állapothoz képest a globális felmelegedés mértékét, ami az ENSZ kimondott célja, és amely az uralkodó tudományos álláspont szerint még kezelhető szinten tartaná a következményeket.
Szakértői várakozások szerint Bonnban az EU igyekszik majd egy 2015-ig szóló munkaprogramot elfogadtatni a résztvevőkkel a 2020 utáni időszakra vonatkozó Durban Platform kidolgozására, valamint egy speciális munkatervet létrehozni a 2010-es évek gyarapodó feladatairól, lehetőségeiről. Mindemellett a kiotói egyezmény második, 2013-tól induló kötelezettségvállalási időszakának részleteit is tisztázhatják, amelynek még számos eleme - az időszak hossza (elvileg 2017 végéig tart a periódus), a főbb szabályok - kidolgozatlan; így Dohában az év végén ezekről is dönthetnek. A dohai találkozó idejére kell elkészülnie az új globális egyezményről szóló döntést megalapozó, a hosszú távú együttműködés lehetőséget vizsgáló munkacsoport háttéranyagának is.
A várakozások szerint ugyanakkor csekély az esélye az egyezségnek, elsősorban az egyes országok kibocsátáscsökkentési felelősségéről és vállalásairól szóló vita miatt. Európa és a világ más részei között további konfliktusforrást jelent, hogy 2012-től az Európában repülő légitársaságoknak kötelező jelleggel be kellett lépniük az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszeréhez. A széndioxidaóként is ismert terhet erős ellenállással fogadták USA-ban, Kínában és a világ más részein, de európai iparági szereplők is csatlakoztak a szabályozás felülvizsgálatát célzó közös követeléshez.