A feltörekvő piacok növekedésében szerepet játszó tényezőknek - külső kereslet, finanszírozás, külkereskedelmi cserearány - csaknem felét a külső tényezők határozzák meg, igaz, nem minden feltörekvő gazdaság egyforma: a külső tényezők a kevésbé nyitott vagy a relatíve nagy gazdaságokban (Kína, India) kevésbé játszanak fontos szerepet - derül ki a Nemzetközi Valutaalap legújabb Világgazdasági kilátások (WEO) című kiadványának most publikált fejezeteiből.

Az IMF elemzése szerint a feltörekvő gazdaságok növekedését a fejlettek bővülése húzza. Az USA GDP-jének egy százalékpontos emelkedése például a feltörekvő piacok növekedését 0,3 százalékponttal emeli. A kumulált hatás még két év után is pozitív. A feltörekvő szuverén kötvények hozamának 100 bázispontos emelkedése viszont negyed százalékpontot "radíroz le" a növekedésükből. A kínai gazdaság egy százalékpontos növekedése más feltörekvő gazdaságokban azonnali 0,1 százalékpontos növekedést eredményez. Ez a pozitív hatás egyre nő, ahogy a feltörekvők külker csereraránya tovább javul.

Az elmúlt 15 évben a ciklikus ingadozásokat gyakran külső tényezők ösztökélték a feltörekvő piacokon - bár ez időben és országoként eltérő volt. Jelentős szerepet játszottak külső tényezők a feltörekvő piacokon az ezredfordulón és a 2008-2009-es gazdasági visszaesésben is, amikor a külső kereslet a fejlett gazdaságok recessziója miatt jelentősen csökkent. Ezzel szemben a belső tényezők dominánsabb szerepet játszottak a feltörekvő gazdaságok fellendülésében 2006-07-ben, igaz ebben az időben olyan külső tényezők is segítettek, mint a magas nyersanyagárak és az alacsony feltörekvő szuverén kötvényhozamok.

Az elmúlt években Kína növekedése is jelentősen befolyásolta más feltörekvő gazdaság bővülését: az erős gazdasági ösztönzés, ami a kínai fellendülést fűtötte a recesszió idején, jelentős puffert biztosított más feltörekvők számára. A kínai gazaság mostanában tapasztalt lassulásával viszont ez a pozitív folymat visszafordult.

A Valutaalap arra figyelmeztet, hogy a válság előtti kedvező külső környezethez képest most, az előttünk álló időszakban a feltörekvő piacoknak várhatóan egy a növekedést kevésbé támogató környzetben kell majd lavírozniuk. Egyfelől a feltörekvők növekedését támogatja a fejlett gazdaságok gyorsabb bővülése, másfelől viszont a kínai gazaság lassulása és a szigorúbb finanszírozási feltételek visszahúzhatják a feltörekvőket.

Hosszú távon alacsony reálkamat

Az IMF WEO kiadványának egy másik elemzésében a Valutaalap a reálkamatok alakulását és ezek következményeit elemzi. Eszerint a reálkamatok világszerte jelentősen csökkentek az 1980-as évek óta, az akkori átlag 5,5 százalékról 2012-ben enyhén negatív tartományba estek. A tőkeköltségek is csökkentek, ám kevésbé, mert a részvényesi hozamelvárások emelkedtek az ezredforduló óta. Az IMF szerint középtávon a reálkamatok és a tőkeköltségek várhatóan emelkednek, de csak mérsékelten. A Valutaalap szerint nincsenek olyan kényszerítő tényezők, amelyek miatt arra kellene számítani, hogy a hosszútávú reálkamatok gyorsan visszatérnek a 2000-es évek közepén látott átlagos 2 százalékos szintre, továbbá az elmúlt időszakban az alacsony kamatkörnyezet kialakulásáért felelős tényezők sem valószínű, hogy visszatérnek.

Egyrészt a feltörekvő gazdaságokban a 2000-2007 közötti időszakban a betéti kamatokban bekövetkezett nagy növekedés várhatóan csak részben tér vissza, ami csak mérsékelt reálkamatemelkedést feltételez. Másrészt a portfólióátrendeződéseket említik, vagyis azt, hogy az ezredforduló óta megnövekedett az igény a biztonságos eszközök iránt. Itt  szintén nem tartja valószínűnek az IMF, hogy visszarendeződés indulna, hacsak nem következik be valami jelentős, váratlan változás a szabályozási környezetben: miközben a szigorúbb pézügyi szabályozás tovább növeli a keresletet a biztonságos eszközök iránt, a feltörekvő gazdaságokban a megtakarítások és a tartalékok felhalmozásának sebessége egymásnak ellentétes hatást fejt ki, a nettó hatásuk vélhetően kicsi lesz - vélik a Valutaalap szakértői. Az elemzés harmadrészt a befektetésekben történt átrendeződést említi, vagyis, hogy a globális pénzügyi válság hatására a fejlett gazdaságokban jelentős visszaesés mutatkozott a beruházási rátákban, ami az IMF szerint továbbra is fennmarad.

Könnyebb lesz az adósságfinanszírozás

Az alacsony reálkamatok viszont újabb kihívásokat is teremtenek - hívta fel a figyelmet a Valutaalap. Az alacsony kamatok segítenek a hitelfelvevőknek adósságaik csökkentésében, így a fiskális stablitás elérése könnyebb lesz, miután alacsony reálkamatok mellett az állami beruházások növelése vélhetően nem vezet közép távon magasabb államadóssághoz.

Egy hosszabb távon fennálló alacsony reálkamat-környezet viszont azt is eredményezheti, hogy az úgynevezett semleges alapkamatszint (natural policy rate) is az 1990-es években, valamint a 2000-es évek elején látott szinteknél alacsonyabb lesz. Az IMF szerint a jelenlegi monetáris szabályozási környezetben ez az alacsony kamatkörnyezet növelheti annak a valószínűségét, hogy a nullaközeli kamatszintek a monetáris politika korlátjává válnak és a fejlett gazdaságokban a nagyon alacsony növekedés ütem kockázatával fenyeget.

Az alacsony kamatkörnyezet a megtakarításokra is rányomja a bélyegét, ami a pénzintézeteket is a magasabb hozamok elérése reményében a kockázatosabb lépések felé terelhetik. Ez viszont növelheti a pézügyi szektor rendszerkockázatát, így nagyobb jelentőséget adva a megfelelő makro- és mikroprudenciális felügyeleteknek a pénzügyi stabilitás fenntartása érdekében.