A megfigyelők egy része egyetért abban, hogy az elmúlt hetek diplomácia eseményei arra utalnak, hogy végre-valahára olvadásnak indulhat a befagyott délkelet-ukrajnai konfliktus - írja a bne IntelliNews régiós hírportál. Két évvel azt követően, hogy az oroszbarát szeparatisták és az ukrán hadsereg véres fegyveres konfliktusa elkezdődött, a helyzet a felszínen kilátástalannak látszik.

A polgárháborúnak elvileg az elmúlt év végére véget kellett volna vetnie a Fehéroroszország fővárosában 2015 februárjában aláírt Minszk II megállapodásnak. Ez azonnali tűzszünetet rendelt el, előírta, hogy Ukrajna hajtson végre az államhatalmat decentralizáló alkotmányos reformot és tartsanak helyi választásokat az érintett térségben, Donbaszban.

Cserébe a kijevi kormánynak vissza kellett volna kapnia az ellenőrzést az orosz-ukrán határ érintett szakaszán.

Semmi sem teljesült

Felesleges megemlíteni, hogy ebből semmi sem teljesült. A tűzszünetet többé-kevésbé betartják, de rendszeresen megsértik. Az alkotmányos reform túl van két olvasaton, de egy harmadikra is szükség lenne, mielőtt a parlament elé kerülhet a törvényjavaslat. Választások nem voltak és a határt továbbra is az oroszok ellenőrzik. A felek természetesen mindezért egymást okolják.

A 2015. végi határidőt kitolták 2016-ra, ami látszólag azzal fenyeget, hogy a konfliktus ugyanúgy "örökre" befagy, mint a Moldováról levált, orosz lakta Transzisztria, vagy az Örményországtól elszakadt Nogorno-Karabah ügye.

És nem is teljesülhet?

Ezt a látszatot erősíti, hogy mind Ukrajnában, mind Oroszországban vannak politikai csoportok, amelyek nem hajlanak a kompromisszumra. Az ukrán oldalon sokan ellenzik, hogy a Donbasz régió különleges státust kapva maradjon az ország része és ezzel egyidejűleg az ottani oroszbarát politikai erők részévé váljanak az ukrán politikának.

Az orosz nacionalisták viszont országukhoz csatolnák a térséget, mondván: csak így védhetők meg az ott élő oroszok érdekei.

Vagy mégis

Számos diplomáciai lépés azonban azt sejteti, hogy a két ország vezetése inkább a kompromisszumot keresi. Vlagyimir Putyin orosz államfő december végén Borisz Grizlovot, a Duma korábbi elnökét, belügyminisztert nevezte ki ukrajnai megbízottjának. A nehéz súlyú szereplő előretolása jelzi, hogy Moszkva újra komolyan akarja venni a kijevi vezetéssel, az EU-val és az USA-val folytatott tárgyalásokat.

Grizlov megjelenésével az ügy a súlytalan külügyminisztériumi tisztviselőktől közvetlenül a Kreml ellenőrzése alá került. Az új megbízott ugyan elismételte a hivatalos álláspontot, miszerint Oroszországnak semmi köze sincs az Ukrajnán belüli konfliktushoz, leszámítva, hogy a donbaszi lakosság jelentős része oda menekült, ám a tettei nagyobb nyitottságról árulkodnak.

Két beszélgetés

Már január elején elutazott Kijevbe, ahol három órán át tárgyalt Petro Porosenko államfővel. A téma a minszki megállapodás helyzete volt. Hírek szerint Grizlov azzal kapcsolatban tapogatózott, hogy Porosenko át tudja-e nyomni az ukrán politikai rendszeren az alkotmány módosításának harmadik olvasatát.

A másik fontos fejlemény néhány nappal ezt követően történt. Ez is tárgyalás volt, amelyen Vjacseszlav Szurkov, Putyin tanácsadója és Viktoria Nuland, az amerikai külügyminisztérium államtitkára vett részt. Az előbbi az illetékes az orosz államfő környezetében a Donbasz ügyérét, az utóbbi felel az USA külügyi vezetésében Kelet-Európáért. A felek egyfajta ötletrohamot tartottak azzal kapcsolatban, hogyan látják Ukrajna helyzetét.

Mit értenek decentralizáció alatt?

A bne IntelliNews kiemeli, hogy mindkét találkozó kulcskérdése az alkotmányos reform alakulása volt. A korábbi - meddő - egyeztetések ugyanis a "decentralizáció" értelmezésén buktak el. Ezt ugyanis nem rendezte a minszki szerződés.

A nyugati hatalmak szerint Kijev reformterve teljesíti az elvárható hatalomátadást, míg Moszkva szerint szó sincs erről. Ha az újraindult magas szintű tárgyalások elvezetnének az alkotmánymódosítás azonos értelmezéséhez és elfogadásához, az egyértelmű jele lehetne annak, hogy a befagyott polgárháborús konfliktus olvadásnak indult.