Egy anekdota szerint a vietnámi háború korai szakaszában Lyndon Johnson, az Egyesült Államok akkori elnöke megkérdezte az amerikai hadsereg legmagasabb beosztású tábornokait, hogy milyen célt kellene ahhoz elérniük a háborúval, hogy azt mondhassák, elvégeztük a munkát. A parancsnokok válaszként visszakérdeztek, hogy mi is lenne az a munka, amit itt el kellene végezni. Végül később a Fehér Ház-i stratégák arra a lyukadtak ki, hogy a vietnámi összecsapásban az jelentette volna a győzelmet, ha az USA egyértelművé tette volna, hogy az észak-vietnámi kommunista rezsim nem nyerheti meg a háborút.

Ez jutott eszébe Gideon Rachmannak, a Financial Times publicistájának arról, hogy úgy tűnik, a nyugati hatalmak az orosz-ukrán háború megnyerését is úgy definiálják, hogy az egyenlő a vereség elkerülésével. Ennek kapcsán az ukránokat az aggasztja, hogy csak annyi nyugati fegyvert kapnak, hogy folyamatosan harcolni tudjanak az oroszok ellen, azaz nem eleget ahhoz, hogy kiszorítsák az orosz hadsereget az országukból. Ez nagyon rosszul hangzik, amikor az ellenségük lerombolja a városaikat, és a hadseregük százával veszíti el a katonákat csak azért, hogy fékezzék az oroszok előrejutását.

Kapcsolódó

Mi lesz a háború után Urajnával?

Joe Biden, az USA elnöke nemrégiben megjelent cikkében azzal az általánossággal definiálta országa célját a háborúban, hogy megőrizzék a szabad és független Ukrajnát. Olaf Scholz német kancellár gyakran úgy fogalmaz, hogy Oroszország semmiképpen sem nyerhet, de soha nem beszél arról, hogy Ukrajnának győznie kell. Emmanuel Macron környezetéből az szivárgott ki, hogy a franciák ukrán győzelmet akarnak, de az államfő tartózkodik attól, hogy erről beszéljen.

Ezzel éles ellentétben Boris Johnson brit miniszterelnök egyszerűen kijelentette, hogy Ukrajának győznie kell, és Kaja Kallas, Észtország miniszterelnöke még világosabban fogalmazott: a győzelmet kell célul tűzni, nem valamilyen békemegállapodás elérését.

Sok múlik a fegyverek minőségén

A különbség azok között, akik szerint a cél, hogy Oroszország ne nyerjen ebben a háborúban, és azok között, akik szerint az ukrán győzelem a cél, nem pusztán nüansznyi – véli a brit üzleti lap szakírója. Ettől függ ugyanis, hogy milyen fegyverekkel látja el a Nyugat Ukrajnát, illetve hogy egy béketárgyalás érdekében nyomást gyakorol-e a kijevi vezetésre, és ha igen, mikor. Biden álláspontja, miszerint a szövetségest a lehető legjobb helyzetbe kell hozni a tárgyalóasztalnál, illetve a „valamilyen” békemegállapodás észt elutasítása élesen ellentétben áll egymással.

A balti államok, Finnország, Lengyelország és az Egyesült Királyság az orosz imperializmust tartják a legnagyobb veszélynek, Franciaország és Németország pedig azt, hogy ha Ukrajna sikeres lenne a háborúban, akkor Moszkva még durvábbá mélyítené a konfliktust, leginkább atomfegyver bevezetésével. Az USA valahol e két álláspont közt áll, a Biden-adminisztráció tagjai úgy vélik, a háború kezdetén túl nagy volt a félelem a nukleáris konfliktustól, három hónappal később viszont túl kicsi.

Az oroszok elgyengítését akaró országok úgy vélik, Vagyimir Putyin orosz államfő nem adna utasítás atomfegyver bevetésére, mert azzal saját létét veszélyeztetné. Ezért követelik, hogy kapjanak olyan fegyvereket az ukránok, amelyekkel el tudnák süllyeszteni a fekete-tengeri kikötőiket blokád alatt tartó orosz flottát. Az amerikai óvatosság jele, hogy nem szállítanak Ukrajnának olyan nehézfegyvereket, amelyeknek túl nagy, Oroszországot is bőven elérő a hatótávolsága. Eközben Németország halogatja a nehézfegyverek szállítását.

Az egység fenntartása

Látva ezt a megosztottságot a nyugati hatalmak próbálnak keresni olyan megfogalmazásokat, amelyekben egyet tudnak érteni. Ilyen például az - amivel Macron és Scholz is egyetért -, hogy nem lehet semmilyen békemegállapodást Ukrajnára erőltetni. A kijevi vezetés azonban attól tart, hogy végül területi engedményekre kényszerülnek, mert nem kapnak elég hatásos fegyvereket ahhoz, hogy visszaszorítsák az oroszokat az invázió előtti kiindulási pontjaikra.

Sok függ attól a következő hetekben – véli a Financial Times publicistája –, hogy milyen hatást érhetnek el az Ukrajnának szállítandó tüzérségi rendszerek. Megosztottságuk ellenére a nyugati országok vezetői úgy vélik, ha ezek segítségével vissza tudják szorítani a háború előtti pozícióikba, az oroszokat, az komoly tárgyalási pozíciót biztosítana Kijevnek. Ez azonban erősen kétséges, mint ahogy az is, hogy a felek készek lennének befejezni a harcot, ha mégis megvalósulna ez a cél. Ukrajnában, akárcsak Vietnámban a győzelem meghatározása veszedelmesen homályos, aminek a még rosszabb folytatás, a brutális, a feleket felőrlő, elhúzódó háború lehet a vége.