Nagyjából 36 évvel a csernobili atomerőmű leolvadása után újra a nukleáris katasztrófa közelébe került Ukrajna, miután az orosz inváziós hadsereg gyengeelméjű pillanatában belőtt a Zaporizzsjai atomerőmű területére – írja a Bloombergen David Fickling publicista az eset tanulságait soroló cikkében. Szerencsére a találat nem a létesítmény kritikus elemeinek valamelyikét érte, és miután az oroszok kegyeskedtek beengedni a tűzoltókat, sikerült megfékezni a lövés okozta tüzet.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint „Európa végét” jelentette volna, ha másként sül el a dolog.

A cikkíró azonban úgy látja, hogy valójában egy igazán nagy katasztrófának nem volt komoly esélye, köszönhetően annak, hogy a csernobili katasztrófa után nagyon megszigorították a biztonsági előírásokat. Ennek megfelelően a zaporizzsjai reaktorok kisebb erődítményekben vannak, amelyek ellenállnak akár egy lezuhanó repülőgép becsapódásának, a tornádóknak, a földrengéseknek, a bombamerényleteknek és a kiszivárgó anyagok esetleges berobbanásának is.

Az ukrán hatóságok szerint a tűz, amit az oroszok okoztak nem érintett olyan rendszereket, amelyeket a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kritikusnak tart. Az oroszok később elfoglalták az erőművet, úgyhogy most már mintegy házon belül játszadozhatnak tovább a tűzzel. Ezt megnehezíti, hogy az atomerőművek ma már jóval biztonságosabbak, mint a csernobili vagy a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa idején. Ezzel együtt az oroszok, akik atomerőműveket akarnak eladni más országoknak, öngólt lőttek azzal, hogy felhívták a figyelmet a nukleáris létesítmények sérülékenységére - érvelt a brit jegyzetíró.

Nem őrültbiztos

Mindez nem jelenti azt, hogy teljesen biztonságosak lennének. Védekező rendszerüket balesetekre és bombamerényletekre számítva építették ki. Arra senki sem gondolt, hogy egy állam vezetősége meghibban, és esetleg parancsot ad hadseregének egy atomerőmű szisztematikus rakátézására és-vagy ágyúval lövetésére. Csak bízni lehet abban, hogy a Kreml ura és tanácsadói még nem tartanak itt, mert még több célpontot is találhatnának Ukrajnában.

 

Nagyon is éles a helyzet

A Zaporizzsjai Atomerőműben történt események helyzetértékeléseként Perger András, a Greenpeace Magyarország nukleáris szakértője a következőket írta ki a szervezet Facebook oldalára:  "A rendelkezésre álló információk bizonytalanok. Ami biztos, hogy jelenleg az atomerőmű hat reaktorából csak a 4-es számú üzemel, kétharmados teljesítménnyel, a többit már leállították az események miatt, illetve karbantartásra. Az ukrán nukleáris hatóság szerint a tegnap esti támadássorán megsérült az 1-es számú – jelenleg nem üzemelő – reaktor épülete, de az atomerőmű biztonsága szempontjából fontos rendszerek és elemek továbbra is működőképesek maradtak az atomerőmű teljes területén. A harcok során tűz ütött ki egy oktatási célokra szolgáló épületben, a tüzet hajnalban eloltották. A háttérsugárzás növekedését nem észlelték.
A reaktoroknak folyamatosan áramellátásra van szükségük, hogy a bennük lévő üzemanyagot, illetve a pihentető medencékben elhelyezett kiégett üzemanyagot hűteni lehessen. Az atomerőműben nem csak a reaktorépületeket, és az azok biztonságához szükséges rendszereket fenyegetik a harci cselekmények, hanem a kiégett üzemanyag-kazetták átmeneti tárolóját is. Ebben a létesítményben a szabad ég alatt lévő konténerekben helyezik el az elhasznált, de még mindig erősen sugárzó üzemanyagot, amely miatt különösen nagy kockázatot jelent az erőmű területén zajló fegyveres harc. (...)
Az ukrán atomerőműveket érintő veszélyek csökkentésére az egyetlen eszköz a háború azonnali befejezése." 

Az eset rávilágít a nukleáris létesítmények biztonságának alapszabályára: a nagy a szép. Mármint biztonsági szempontból nagy méretű, gigawattos kapacitású atomerőművek építése látszik a helyes útnak. A kevésbé biztonságos környezetbe, például volt szénerőművek telephelyére elhelyezendő manapság „divatos”, kicsi, megawattban mérhető kapacitású, modulárisan bővíthető (SMR) reaktorok túlságosan sérülékenynek tűnnek.

Ezekhez jelenleg egyszerűbb, passzív védelmet terveznek a nagy erőművek túlbiztosított biztonsági elemeinek labirintusa helyett. Az SMR-ek első fecskéje Kínában lépett üzembe tavaly, egy amerikai-román együttműködésben tervezett minireaktort 2027-ben terveznek üzembe helyezni.

Más gond is van

További gond az SMR-ekkel, hogy könnyebben továbbadhatók, így rossz kezekbe kerülhetnek, illetve kétséges a hatékonyságuk. Igaz ugyan, hogy a nagy létesítmények méregdrágán épülnek, de legalább elméletben utána olyan olcsón termelhetik az áramot, hogy megéri a beruházás és a keletkező nukleáris hulladék elhelyezésének szintén tetemes költsége is.

A jelenlegi magas karbonköltségek (Európában februárban átlag 98,49 euró volt egy tonna szén-dioxid ára) és az elszállt gázárak mellett lehet, hogy a nukleáris energia még a gáz égetésével termelt áram árával is versenyképes áron lesz képes elektromos energiát előállítani – véli a Bloomberg publicistája. Bár valljuk meg nem mindennapi időket élünk.

Az Ukrajnával kapcsolatos legfontosabb híreket ezen a linken olvashatja.