Közel 18 hónap telt el azóta, hogy Volodimir Zelenszkij színész Ukrajna frissen megválasztott államfőjeként letette a hivatali esküjét, és úgy tűnik, ez az idő arra volt elég, hogy elődei sorsára jusson - írja Robert Homans független újságíró a bne IntelliNews hírportálon megjelent cikkében. Akárcsak két reformpárti elődje, Viktor Juscsenko és Pjotr Porosenko ő is az országban a függetlenség 1991-es megszerzése után kialakult rendszer áldozatává, részben fenntartójává vált.
Ez az úgynevezett régi rothadt rendszer négy pilléren áll. Az egyik a korrupt, megreformálhatatlan jogszolgáltatás, a másik az oligarchák regnálása, akik saját cégeiken vagy az állami vállalatok ellenőrzésével uralják az ukrán GDP termelésének nagy részét. A harmadik a parlament, amelyben a képviselők túlnyomó része vagy az oligarchák, vagy az oroszok kiszolgálója, végül a negyedik az országot behálózó kenőpénzrendszer. Ez a négy pillér érintetlen Zelenszkij hatalomra kerülése óta, pedig ha csak egy ága, az hatástalan igazságszolgáltatás megváltozna, elvégezné a dolgát, megrendülhetne az egész rothadt szisztéma.
Valami van, de nem az igazi
Tény, hogy különösen a 2014-es forradalom óta voltak változások az országban. Szabadabb lett a sajtó, szabad választásokat tartanak, átláthatóbbá vált a kormány tevékenysége, kissé visszaszorult a korrupció, átalakult a hadsereg és a nemzeti bank. Talán ezek a változások azok, amelyek miatt olyan nyugati intézmények, mint a Nemzetközi Valutaalap az undorító rendszer működése ellenére nem vonultak ki Ukrajnából.
Zelenszkijt 2019 áprilisában a szavazatok 73 százalékával választották államfővé, pártja, a Nép Szolgája a júliusi parlamenti választásokon abszolút többséget szerzett. Az elnök támogatottsága jelenleg 29 százalék, és ezzel még mindig ő a legnépszerűbb politikus Ukrajnában. A párt népszerűségi indexe 65 százalékról hanyatlott 26 százalékra. Juscsenkót és Porosenkót pontosan ugyanezzel a várakozással választották meg, és a régi rothadt rendszer pontosan úgy darálta be őket, mint Zelenszkijt.
Hatástalan intézmények
Hiába állították fel az országban a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatalt és hiába van Legfelsőbb Korrupcióellenes bíróság, ezek személyi összefonódásokon keresztül az oligarchák és a korrupt kormányzati tisztviselők ellenőrzése alatt állnak. Porosenko, Zelenszkij elődje azt ígérte, hogy lecseréli a munkájukat elszabotáló korrupcióellenes bírákat, nem tette meg ezt, és várhatóan utóda sem fogja. Erre utalnak legutóbbi kinevezései, amelyek nyomán csak a Porosenko elleni ügyek szaporodnak, követve a hasonló, például Julia Timosenko volt miniszterelnök elleni eljárásokat. Az IMF korábban támogatása feltételül szabta a két korrupcióellenes szervezet függetlenségének biztosítását, ám hiába.
Még rosszabb a helyzet a parlamenttel. A Nép Szolgája, amelynek képviselőit azzal küldték a választók a törvényhozásba, hogy őket képviseljék, négy vagy még több részre szakadt, és gyakorlatilag elvesztette a többségét. Az egyik frakció - a 450 fős Rada 40 képviselője - Ihor Kolomojszkij oligarchától kap becslések szerint havi 50 ezer dollárnak megfelelő jövedelmet, hogy úgy szavazzanak, ahogy az gazdájuknak megfelel. Az ellenzék legnagyobb pártját Viktor Medvedcsuk vezeti, aki Vlagyimir Putyin orosz államfő lányának keresztapja.
Ami a kenőpénzrendszert illeti, a nyugati megfigyelőket meglepi, hogy miközben a kormány működése átláthatóbbá vált, a megvesztegetés zavartalanul működik. Talán kevés figyelmet fordítanak a helyi politika, az önkormányzatok szintjén működő korrupcióra. Ha nem változik Zelenszkij teljesítménye, akkor csak az a kérdés marad, hogy Juscsenko és Porosenko sorsára jut-e, azaz az ukránok keresnek valaki mást, akinek újra feladhatják a rendelést a régi rohadt rendszer felszámolására. A három elnök kudarca reménytelennek láttatja ezt a vállalkozást.