Ha egy ellenféllel többen állnak szemben egy konfliktusban, az az utóbbiak javára billenti a mérleget, ám a nemzetközi kapcsolatokban ez nem mindig igaz. Ha ugyanis az utóbbiak megosztottak, az erősebb helyzetbe hozhatja az egyedül álló felet, mint ha csak egy az egyben állna szemben valakivel – vezeti fel az Oroszország és a Nyugat szembenállását firtató cikkét Andreas Kluth, a Bloomberg publicistája. Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője ilyen helyzetbe kerülhet, ha megbomlik az USA és Európa egysége vele szemben, és nem kétséges, hogy ezt kíméletlenül kihasználná.
Miközben az orosz vezető azt mérlegeli, hogyan tudná Oroszország befolyása alá vonni Ukrajnát, állandóan figyelnie kell arra, milyen választ adna erre a Nyugat. Utóbbin ebben az esetben elsősorban a NATO tagországait, vagy az USA-t és az EU érthetjük, miután a kettő majdnem átfedésben van egymással. A kérdés az, mennyire egységes ez a Nyugatnak nevezett tömb? Az világos, hogy az USA és az európai országok másként érzékelik az orosz fenyegetést, és másként érintik őket például az Oroszországgal szembeni nyugati gazdasági szankciók.
Ennek nem kellene megakadályoznia a közös fellépést, ám Joe Biden amerikai elnök szavaiból kiderült, hogy előállhat olyan helyzet, amiben felbomolhat az egység. Arról lamentált, hogy ha Moszkva agressziót követne el Ukrajna ellen - amire a szomszédja körüli csapatösszevonások utalnak -, arra a Nyugat egységes választ adna. A kérdés az, mint nevezünk agressziónak? Egy kisebb csetepaté esetleg nem is közvetlen orosz katonai részvétellel, hanem az ukrajnai oroszbarát szeparatisták előretolásával, vajon minden fél szemében agresszió lenne-e? Vélhetően vita indulhatna a nyugati államok vezetői között arról, hogy Moszkva átlépte-e a Rubicont vagy sem.
Szokás szerint
Szokás szerint az európaiak teremtették meg a lehetséges zűrzavar alapját azzal, hogy Emmanuel Macron, mint az EU soros elnökségét ellátó Franciaország államfője azt javasolta az Európai Parlamentben tartott beszédében, hogy az EU-nak saját párbeszédet kellene folytatnia Oroszországgal az Ukrajna körül a Kreml által kreált válságról. A Bloomberg szakírója szerint ez a tipikus gaulle-ista fellépés, amely Európát az USA-tól szuverénnek tekinti, ami megteremti a független cselekvés alapját a nemzetközi kapcsolatokban.
Eközben a másik uniós nagyhatalom, Németország kormánya megosztott. A kormánykoalícióban részt vevő Zöldek és szabad demokraták héják, a kancellárt, Olaf Scholzot adó szociáldemokraták galambok az oroszokkal szemben. Macron felvetésére reagálva német diplomaták a „normandiai formuláról” kezdtek beszélni, amelyben Franciaország, Németország, Oroszország és Ukrajna egyeztet egymással (az elnevezés onnan ered, hogy első találkozójukat ebben a felállásban 2014-ben a szövetségesek 1944-es normandiai partra szállásának évfordulóján tartották).
Körmönfont taktika
Putyint elgondolkodtathatják ezek a fejlemények. Azt eddig is tudta, hogy van némi megosztottság a nyugati blokkon belül, amelyben az egyik végletet a következetesen ellenséges lengyel-balti blokk jelentheti, a másikat a barátságos Görögország, Ciprus és a jelenlegi magyar kormány. Az „agresszió” definíciójának bizonytalanságára azonban ravaszul rájátszhat azzal, hogy a nyílt konfrontáció helyett több húron játszva próbálja engedményekre kényszeríteni ellenfeleit.
Kilőhetnek még egy műholdat, jelezve, hogy az űrszemét „termelésével” károsíthatják a nyugati űreszközöket. Kibertámadásokat indíthatnak nyugati intézmények, vállalatok ellen, felpörgethetik a hamis hírek terjesztését. Támogathatják Fehéroroszországot abban, hogy újra bevándorlókat importáljon Európa határára. Megjelenhetnek Ukrajnában újra „kicsi zöld emberkék”, azaz rangjelzés nélküli orosz katonák, mint a Krím annektálása előtt vagy más országok akcióinak álcázva indíthatnak provokációkat.
Minek neveznék ezt a viselkedést egy állam részéről. Támadásnak? Behatolásnak? Csetepatéknak? Bidennek igaza lehet, hogy akár hónapokig elhúzódó vita indulhat erről, miközben a politikai bizonytalanság rombolná a nyugati országok gazdaságának teljesítményét is. A Bloomberg cikkírója szerint egy ilyen helyzet kialakulása lehet a következménye annak, hogy megbomlik a Nyugat egysége, amit el kéne kerülni.