Az orosz AK-47-es (Kalasnyikov) gépkarabély katonai értelemben méltó a hírére: olcsó, könnyen használható, a közeli csatározásokban óriási a pusztító ereje. A Kalasnyikov ma is megtalálható az Ukrajnába vezényelt orosz katonák fegyvertárában, ám az ukrán önkéntesek nem közelharcra készülnek. Nekik vadászpuskáik vannak, távcsővel ellátva, amivel messziről támadhatnak ellenfelükre – idéz a Financial Times egy nyugati biztonsági szakértőt, aki a gerillaháború lehetőségeit mérlegei Ukrajnában.

A két fegyver különbsége rámutat arra, milyen nehézségekkel kellene szembenéznie Moszkvának, ha az orosz hadseregnek azt az utasítást adná, hogy szállja meg Ukrajnát. A villámháború nem jött össze, az ukrán hadsereg nem tette le a fegyvert és a kijevi kormány nem mondott le. Egy európai uniós szakértő szerint világos, hogy az ukránok nem óhajtják feladni a harcot, amíg a területükön megszálló erők vannak, védekeznek, amíg meg nem szabadulnak a támadótól.

A fegyverek és más eszközök, illetve felajánlások, amelyek az EU felől érkeznek és érkezni fognak, segítik az ellenállást, amely lassan átmehet gerillataktikával vívott harcba. Ezt segíti Ukrajna óriási földrajzi kiterjedése. A NATO háború előtti becslése szerint Oroszországnak legalább 600 ezer katonára lenne szüksége Ukrajna megszállásához. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy Csecsenföldre 2003-ban 150-et küldtek minden ezer lakosra, akkor ez a szám Ukrajna esetében hatmillió orosz katona lenne.

Nem fog menni

Az oroszok már megértették, hogy akkor sem tudják megszállni és ellenőrzésük alatt tartani a nagyobb városokat, ha azokat „beveszik” - véli egy nyugati biztonsági szakértő. Kerszon elesett az ukránok nézőpontjából, de az oroszok csak néhány épületet tudnak birtokolnak, miközben az utcán az emberek ellenük tüntettek. Erre bizonyos fokig számíthattak, legalábbis erre utal, hogy bekerítenek városokat, mint az Azovi-tenger partján lévő Mariupolt vagy Harkivot, és be-belőnek, hogy megtörjék a az ott élők ellenállását, de nem forszírozzák a bevételüket.

A katonai konvojok igyekeznek elkerülni a lakott területeket, és a stratégiai célokra koncentrálni, mint például hogy szárazföldi kapcsolatot létesítsenek Dombasz és a Krím között vagy esetleg Odesszát is beleértve megszállják a tengerpartot. A gondjuk az, hogy hiába foglalnak el stratégiailag fontos utakat és kisebb településeket, ezzel egyben támadási felületet is adnak az ukrán hadseregnek vagy a partizán rajtaütéseknek.

Régi dilemma

A nácik ugyanezzel a problémával kerültek szembe a megszállt Franciaországban a második világháborúban, vagy az oroszok, illetve később a nyugati szövetségesek Afganisztánban. A oroszoknak minden hódító hadsereg régi dilemmájával kell számolniuk: minél mélyebbre mennek a leigázandó területre, annál soványabb, amit kapnak – véli Brian Petit, az amerikai hadsereg nyugalmazott ezredese, aki harcolt is ellenálló erőkkel szemben és tanácsokat is adott nekik, jelenleg pedig gazdag tapasztalatai alapján tanít.

Az ukrán ellenállók úgy vadászhatnak az orosz katonai egységekre, mint a hiénák az afrikai szavannán vándorló csordákra. Kiválasztják a leglassúbb, leggyengébb elemeket, amelyekre lecsaphatnak. Ezzel a megszállás nagyon sok ember életébe és nagy anyagi költségekbe kerülhet. Ezt enyhíthetik az oroszok azzal, hogy szerényebbre veszik a céljaikat, és mondjuk csak az ország déli végét szállják meg, amelyet a Krím és a tenger felől könnyen el tudnak látni utánpótlással.

Kritikus kérdés, hogy az USA és a NATO hogyan tudja ellátni fegyverekkel és munícióval az ellenálló ukránokat anélkül, hogy belekeveredne a háborúba. A New York Times értesülése szerint a háború első hetében 17 ezer harckocsi-elhárító eszközt juttattak el szárazföldön Lengyelország és Románia felől Kijevbe és más nagyvárosokba. A kérdés az, milyen forgatókönyv alakul ki Ukrajnában, és milyen választ adhat arra a Nyugat.

Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos fejleményeket ezen a linken követheti.