Vlagyimir Putyin orosz elnök kedd esti hirtelen bejelentésében elismerte az oroszbarát csapatok által önkényesen kikiáltott Luhanszki és Donyecki Népköztársaság létjogosultságát. Nem sokkal utána, a határvidéken felsorakoztatott 150 ezer fős hadseregéből, hivatalosan is csapatokat küldött be Ukrajna területére, ami ugyan nem feltétlen jelent teljes megszállást, mégis rögtön beindította a nyugati szankciókat.
Kedd délutánra várhatóak az Európai Unió és az Egyesült Királyság megszorításai, Joe Biden amerikai elnök pedig már reggelre aláírta közvetlenül a térségekre vonatkozó kereskedelmi szankcióit. Ezzel szemben az orosz külügyminiszter Szergej Lavrov azt nyilatkozta, hogy országa nem riad meg a gazdasági fenyegetésektől. Putyin után ő is azt a narratívát mondta föl, hogy a szankciók így is, úgy is jöttek volna.
Szerinte országuk már hozzászokott az ilyesfajta büntetésekhez, és a Nyugat nem fog "lenyugodni" amíg nem lövik el az összes opciójukat. Külön nevetségesnek titulálta, hogy az amerikaiak "minden szankciók anyjának" nevezik az általuk összeállított gazdasági megszorító csomagot. Ugyan ez némileg blöffnek hangozhat, több szakértő is egyetért abban, hogy a gazdasági szankciók ritkán érik el politikai céljukat.
Ha megnézzük, a Krím annektálása óta tartó nyugati szankciókat, akkor az derül ki, hogy csak ideig-óráig tartották vissza Putyin politikáját, ami befolyási övezetekben gondolkozik, nem fókuszálva a gazdaság bizonyos részleteire. Oroszország leginkább kiigazításokkal alkalmazkodott a megszorításokhoz, például katonai kiadásainak tízszeresére, 631 milliárd dollárra (közel 200 ezer milliárd forintra) növelte a devizatartalékokat, eközben külföldi adósságait és import kitettségeit csökkentette, és 20 százalékkal megtolta a mezőgazdasági exportját.
Putyin így egyensúlyban tudta tartani a gazdaságot, de az Atlantic Council jelentése szerint a 2014-es annektálás okán Oroszország körülbelül 480 milliárd dollárnyi (150 ezer milliárd forint) hiteltől, és további 170 milliárd dollárnyi (több mint 53 ezer milliárd forint) bevételtől esett el. Mindezzel együtt az orosz nemzeti össztermék 35 százalékkal csökkent, és ha a folyamatban levő krízis nem szólna bele a dolgokba, 2026-ra tudnák csak reprodukálni a 2013-as értékeket, ami 2,3 ezer milliárd dolláros GDP-vel a legjobb évük volt.
Az elmúlt évtized gyengüléseihez ugyan bizonyíthatóan hozzájárultak a nyugati szankciók, de a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság és az olajár-csökkenés is nagyban hátráltathatta az orosz gazdaságot.
Mindenesetre annak ellenére, hogy a poltikai akaratot nem feltétlen állítják meg a szankciók, a bizonytalanság miatt, a rubel a dollárhoz viszonyított ára, már szakadárok elismerésének belengetésére is, hétfő reggelre 2,2 százalékkal gyengült.
Putyin európai vevőkörétől ugyan egyelőre elmarad Kína, a téli olimpia nyitásának keretében azonban már szóban bejelentették Hszi Csin-ping elnökkel, hogy gazdasági együttműködésüknek "nem lesznek határai." Ezen felül, feltehetően a világ más pontjain is gyorsan találnának vevőket földgáz és olaj tartalékaikra, még akkor is, ha a szankciók után új csatornákat és fizetési módokat kéne kialakítaniuk.