Az amerikai Demokrata Párt kapott egy figyelmeztetést: ha nem olyan jelöltet indít a 2020-as elnökválasztáson, akik támogatja az adócsökkentéseket, akkor elindulhat egy olyan független milliárdos üzletember elnökjelöltként, akinek nincs esélye nyerni, de eldöntheti a meccs végeredményét a demokratákkal szemben - írja elemzésében Edward Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó kommentátora. Másodlagos kérdés, hogy ez Howard Schultz, a Starbucks volt vezérigazgatója lesz-e, aki jelezte indulási a szándékát, vagy valaki más.

Ha egy kívül álló plutokrata beszáll a versenybe, az éppen annyi szavazatot vihet el az egyik vagy a másik jelölttől, amivel elbillenti a mérleg nyelvét. A demokraták akkor lehetnek ennek a forgatókönyvnek a vesztesei, ha mérsékelt szavazókat elriasztja egy erősen baloldali elnökjelölt, s ezért inkább a független indulóra adják a voksukat. A történet végén Donald Trump, aki várhatóan a republikánusok színeiben indul majd, nevető harmadikként győzhet. Az FT szakírója szerint az amerikai plutokrácia inkább elviselne még négy év Trump-kormányzást, csak hogy ne kelljen lemondania az elnök adócsökkentéseiről.

Volt már rá példa

És ez a találgatás messze nem légből kapott. Az elmúlt hét elnökválasztásból háromban fordított a verseny kimenetelén egy-egy független jelölt. Legutóbb, 2016-ban Jill Stein zöld politikus volt, aki a szavazatok egy százalékát, nagyjából 130 ezer voksot szerzett. Eközben Hillary Clinton demokrata jelölt Wisconsin, Pennsylvania és Michigan államokban összesen 77 ezer szavazattal vesztett, ami nagyjából fele Stein szavazatainak. A zöld politikus csak 3,6 millió dollárt költött kampányára - ennyi elég volt ahhoz, hogy megváltoztassa a történelem menetét.

Schultz nettó vagyonát 3,4 milliárd dollárra becsülik, úgyhogy el lehet képzelni mennyivel többet tudna költeni ugyanerre a célra. Ennek tükrében nem meglepő, hogy már az fenyegetést jelent a demokratáknak, hogy egyáltalán elindulhat az elnökválasztáson. Már emiatt át kell gondolniuk, hogy a plutokraták szempontjait jobban figyelembe vevő elnökjelöltet válasszanak maguknak.

Beteg demokrácia?

Schultz azzal érvel indulása mellett, hogy meg kell törni a szélsőséges politikának kedvező kétpólusú pártrendszert. Mindkét nagy erő azzal van elfoglalva, hogy elégtételt vegyen ellenfelén a legutóbbi vereségéért ahelyett, hogy jó válaszokat adnának az ország gondjaira. Egy olyan kívül állónak kell ezt megtörnie, mint amilyen ő. Ennek az érvelésnek az FT publicistája szerint három gyengesége van.

Az első, hogy Trumppal szemben nem lehet középen állni, ugyanis nem jöhet olyan demokrata elnökjelölt, aki hozzá hasonló lenne. A volt ingatlanmágnáson kívül senki nem állította még elnökjelöltként, hogy a választást el fogják csalni vele szemben. Emellett a republikánusok nem kis részben neki köszönhetően sokkal nagyobb lépést tettek a jobb szél fel, mint a demokraták a bal szél felé. Így aki középen versenyez, az sokkal inkább az utóbbiakkal megy szembe, mint az előbbiekkel.

Benyomulna

Schultz állítása, miszerint fellépése lerombolná a rosszul működő rendszert, azért sem stimmel, mert programja nem mond más, mint más lehetséges pártjelöltek programja. Például azt állítja, hogy az 50 millió dollár nettó vagyonnal rendelkezőkre kivetendő kétszázalékos vagyonadó - aminek kulcsa egymilliárd felett három százalék lenne -, amit egyesek javasolnak, nevetséges. Az a demokrata követelés, hogy minden amerikai kapjon valamilyen egészségügyi ellátást, dettó. Csakhogy Michael Bloomberg, aki demokrata színekben fontolgatja elnöki jelölését, azt mondta, hogy a vagyon ilyen újraelosztása Venezuelát csinálna az USA-ból.

Végül sántít Schultznak az az állítása is, hogy egy nagy cég vezetőjeként alkalmassá vált az elnöki poszt betöltésére, hiszen óriási gyakorlatot szerzett a bonyolult problémák megoldásában. Egyik nagy teljesítménye éppen az volt, hogy a Starbucks minimális adókat fizet a közösbe. Ha elindul akkor csatlakozhat Trumphoz, aki ugyanezekkel az érvekkel fényezte magát eljutva a konklúzióhoz, miszerint "egyedül én tudom helyrehozni a dolgokat.

Rossz bizonyítvány

Vajon mi az, ami az amerikai demokráciában javításra szorul? - teszi fel a kérdést az FT publicistája. Schultz úgy látja, hogy az USA bajain csak egy amatőr tud segíteni, mert a hivatásos politikusok kompromittálták magukat bénázásaikkal. Mások babban látják a bajt, hogy a politika tükrözi a gazdaságban kialakult aránytalanságot: az állandósult egyenlőtlenség oligarchákat szül az utóbbiban, amivel zsugorodik a középosztály, s ezzel a mérsékelt, demokratikus politika támogatói bázisa a politikai szférában.

Az FT szakírója szerint nem ezek az igazán riasztó jelek, hanem az, amit a milliárdos üzletember indulása okozhat. Egy 330 milliós népességű országban, amelyen a 2016-os 55 százalékos részvételi arány mellett közel 130 millió ember szavazott az elnökválasztáson, egyetlen megfelelő anyagiakkal rendelkező ember indulása eldöntheti a végeredményt. Ez az ami azt jelzi, hogy valami nem stimmel az amerikai demokráciával.