A közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak ötöde-harmada rendben lévőnek tekinti, ha egy politikus szociáldemokratának nevezi magát, a kérdés az, mit fed ez pontosan - véli Edward Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája. Ez a szavazói arány megegyezik Donald Trump elnök támogatói bázisával. A két táboron túli szavazók alkotják a kimerült többséget, amely az elmúlt évek heves politikai csatározásai után azt szeretné, ha néhány évre politikai álomba merülhetne. Ezért a 2020-as elnökválaszra a két élesen szemben álló csoport küzdelme fogja rányomni a bélyegét.

Bernie Sanders szenátor, a demokraták pillanatnyilag legesélyesebb elnökjelölt-aspiránsa elkövetett egy hibát azzal, hogy a 2015-ös előválasztási kampányban nem szociáldemokrataként, hanem demokratikus szocialistaként határozta meg helyét a politikai palettán. Ezzel ugyanis bevezette a szocialista jelzőt a közbeszédbe, amit így, önmagában könnyen félre lehet magyarázni. Például a katasztrofális helyzetben lévő venezuelai rendszer szocialistaként definiálja magát és semmiképpen sem lehet szociáldemokratának minősíteni. Eközben a sokak által irigyelt svéd jóléti állam kétségtelenül szociáldemokrata találmány és semmiképpen sem szocialista rendszer.

Kapcsolódó

Mit gondol a nép?

Az amerikai szocialisták nem akarnak államosításokat és nem vívnának osztályharcot - folytatja elemzését az FT publicistája. Ezzel szemben - Trump sok hívéhez hasonlóan - a progresszív adózás, az általános egészségügyi ellátás, a diákhitelek jelentős csökkentése és a korszerű infrastruktúra hívei. Azaz mérsékelt szociáldemokraták. Ezzel együtt ezek az elképzeléseik meglehetősen radikálisnak számítanak az amerikai politikában és megvalósításuk sokba fájna az adófizetőknek.

Az egészségügyi ellátást mindenkinek kívánalma azt jelentené, hogy javítanák az idősek orvosi ellátását, ám ez évente 3000 milliárd dollárba kerülne. Ez a washingtoni költségvetés háromnegyede. Míg Európában a háború utáni gazdasági boomban épültek ki az univerzális egészségügyi rendszerek, az USA-ban ezt most kéne pótolni, ami nem látszik reálisnak.

A legtöbb amerikai nagyobb adókat vetne ki a gazdagokra, amivel nem az a baj, hogy ha megvalósulna, az visszavetné az inflációt, mert csökkentené a kockázatkereső magántőke befektetéseit. A gond az, hogy a 10 vagy 50 millió dollár felett keresők különadója nem hozna annyi pluszbevételt, amennyire szükség lenne a jobb szociális ellátáshoz, oktatáshoz, egészségügyhöz, infrastruktúrához. Ehhez további adókra lenne szükség.

Mennyit fizetnének az emberek?

Nagy kérdés, hogy mennyi plusz adót vállalnának az emberek azért, hogy megkapják azt, amit az előbbiekben említettünk. Az FT publicistája szerint ez csak úgy derülhet ki, hogy választási lehetőséget kapnak. Ez hamarosan megtörténhet. Akárkit jelölnek ugyanis 2020-ban elnöknek a demokraták, Trump azzal fogja megcímkézni, hogy szocialista. Már most elkezdte ezt, és persze Venezuelára mutogat, nem Svédországra. Az őt támogató sajtó ebben is beállt a sorba mögé.

Amíg Joe Biden, Barack Obama alelnöke nem jelenti be indulását a Demokrata Párt elnökjelölti posztjáért, addig Sanders marad a legesélyesebb jelölt. Mivel saját magát minősítette szocialistának, ez megkönnyítené Trump propagandáját.

Alex Edelman/Getty Images/AFP

A demokraták talán azzal válaszolhatnának, hogy szocializmus helyett az kisember kapitalizmusáról beszélnének, aminek vannak gyökerei az amerikai politikai kultúrában. Ezzel a monopóliumokat, a vállalatok dőzsölését támadnák és összekapcsolnák a versenyt a méltányossággal ahelyett, hogy szembe állítanák ezeket. Ez a vízió ellenpontja lenne a Trump-féle világnak, ahol a milliárdosoknak és patronáltjaiknak áll a zászló.

Milyen lesz a meccs?

Ugyanakkor az amerikai politika inkább a hatalom, mint a vagyon megosztásáról szól - emlékeztet az FT cikkírója. Az elnök a venezuelai rezsim elleni kirohanásaival szembe megy politikai ösztönével, amely szeretné azt a korlátlan hatalmat, amit az autokraták élveznek. És nem kétséges, hogy a demokraták az elnökválasztási kampányukban emlékeztetni fognak erre.

Olyan hirdetéseket láthat majd a néző, amelyeken Trumpot ismert erős emberek társaságában látható. A félelemkeltés lehet a válasz Trump kampánystratégiájára, amely szocialistának mutatja be az ellenzéki jelöltet. A riogatás arról fog szólni, hogy a regnáló elnök tekintélyuralmi rendszert akar kiépíteni. A szavazó tehát választhat, hogy mi taszítja jobban: a szocializmus vagy a tekintélyuralom.