Donald Trump amerikai elnök továbbra is megnyerheti a november 3-i elnökválasztást, annak ellenére, hogy a népszerűségi versenyben lemaradt, az országos és a helyi közvélemény-kutatási adatok 10-15 százalékos győzelmi esélyt mutatnak neki.

Négy évvel ezelőtt sikerült meglepetést okoznia, ami felért egy kisebb csodával, ám most, ha lehet, az akkorinál jóval inkább az isteni gondviselésen múlik, hogy hatalmon maradhat-e vagy sem. Nem azért, mert nagy hátrányban van Joe Bidennel, a demokraták elnökjelöltjével szemben, hanem mert kampánya arról árulkodik, mintha azért dolgozna, hogy ne válasszák újra - véli Ross Douthat, a New York Times publicistája.

Kapcsolódó

Ezt leginkább annak tükrében látszik, hogy miről szólt 2016-os kampánya. Az akkori üzenet mind a Republikánus Párt előválasztásán, mind a Hillary Clinton demokrata elnökjelölttel folytatott meccsén egyszerű és konzisztens volt. Clinton támogatta az USA-nak előnytelen nemzetközi kereskedelmi szerződéseket és az ostoba katonai beavatkozásokat, feláldozná az országot külföldi kormányoknak és a gazdasági külön érdekeknek, ha rá szavaznak, akkor még több cég megy el külföldre, még több katona hal meg külföldön, még több bevándorló érkezik az országba és még inkább a washingtoni elit fog uralkodni a nép felett.

Mit üzen most?

Idei kampánynak két üzenete van. Az egyik, hogy Biden 47 éves washingtoni múltja alapján az az elit képviselője, ha hatalomra került kiszolgáltatja Amerikát Kínának - szemben vele, akik keményen lép fel Pekinggel szemben -, amivel segítheti családja, ezen belül fia, Hunter karrierjét, ahogy Trump szerint alelnökként Ukrajnában segítette.

A másik üzenet úgy szól, hogy a demokraták gyakorlatilag nem is Bident, hanem az amerikai mércével mérve erőteljesen baloldali Bernie Sanders szenátort választották meg elnökjelöltnek. Az idős politikus a hatalomba kerülve a párt radikális baloldali szárnyának eszköze lesz, amely kénye-kedve szerint irányítja majd.

Egy zseniálisan kampányoló politikus át tudná hidalni azt, hogy ez a két üzenet homlokegyenest ellentmond egymásnak. Trump azonban úgy tálalja a mondanivalót, hogy az csak egy reggeli anyázós rádióshow napi dühkitörésének hallatszik, illetve úgy, mintha saját sérelmeit sorolná szokásos twitterüzenet-láncolatában. Hiányoznak mellőle a tanácsadók, akik megakadályoznák, hogy túlzásokba essen, és hiányzik Clinton mint ideális ellenfél, akire fókuszálhatna támadásaival - véli a New York Times publicistája.

A nagyobb hiba

Ez azonban csak a Trump-kampány kisebb gondja. A nagyobb, hogy nem a választókat jelenleg érdeklő két fő kérdésre reagál. Az egyik a pandémia, a másik a gazdaság. Az előbbire adott lépéseit rossznak látja a nép, az utóbbinál azonban nem felejtették el, hogy a járvány kitörése előtt jobban ment a soruk. Erre az észszerű válasz az elnök részéről az lett volna, ha igyekezett volna látványosan demonstrálni, milyen komolyan veszi a járványt és mindent elkövetett volna, hogy a nyár végére lejáró gazdaságösztönző csomagot azonnal kövesse egy újabb, amely újra pénzt dugott volna az amerikai választópolgárok zsebébe.

Ehelyett az elnök fittyet hány az emberek aggodalmára a körülöttük dúló járvánnyal kapcsolatban, úgy tesz, mintha közel lenne a társadalom spontán immunitásának kialakulása és lehülyézi a tekintélyes szakértőket. A gazdasági mentőcsomag kongresszusi vitájától távol tartotta magát - ahelyett közvetített volna a költekezéspárti, demokrata többségű képviselőház és a felelős kiadások pártján álló, republikánus többségű szenátus között. Ennek eredményekén ma már a Kongresszus mindkét házában gyengének látják, olyan elnöknek, aki a Fehér Ház elhagyására készül.

Trump mindezzel megalkotta az esettanulmányt arra, hogyan adhatja fel egy politikus a legnagyobb előnyt, amit korábban (2016-ban) élvezett. Ez nem volt más, mint hogy új szereplőként lépve a politika porondjára nem lehetett besorolni mereven az ideológiai jobboldalra. Így tudott megszerezni olyan szavazókat, például a kékgalléros munkásokat, akik hagyományosan a demokratákat támogatták - véli a New York Times cikkírója. Bezárta magát hízelgőkből és elborultakból álló szavazói törzsközönségébe.