Donald Trump az USA elnöke és tanácsadói azzal magyarázzák Kászim Szulejmáni iráni tábornok likvidálását, hogy ennek köszönhetően a Közel-Kelet biztonságosabb hely lett, hiszen Szulejmáni erősítette meg a teheráni rezsim külföldi katonai jelenlétét. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a térség éppen ellenkező irányba indult - kezdi helyzetelemzését a Bloomberg. Csökkentés helyett növelni kellett az amerikai csapatok létszámát a helyszínen, a gazdasági szankcióktól sújtott iráni rendszer belpolitikai helyzete nem gyengült, hanem erősödött, az USA régiós szövetségesei örömünnep helyett halványan támogatták az akciót.
Eközben a tábornokot megölő légi csapás gazdasági ára elég magas: az olajár 70 dollár/hordó fölé nőtt, a tőzsdei árfolyamok lejtőre kerültek, az arany hat éve nem látott magasságba drágult. A károkat tovább súlyosbította, hogy a hét végén leálltak az Iszlám Állam terrorszervezet ellen folytatott katonai műveletek, mivel az azokat vezető amerikai erőket visszavonták saját bázisaik védelmére. Az iraki parlament felszólította az USA-t, hogy vonja ki a csapatait az országból, mire Trump megüzente, hogy arról szó sem lehet, amíg Bagdad ki nem fizeti az ottani amerikai támaszpontok létrehozásának költségét.
Veszélyesebbé vált
Az USA vezetése egy eddig is kétségtelenül bizonytalan helyzetet sokkal veszélyesebbé tett - véli Daniel Davis alezredes, a Defense Priorities tanácsadó cég vezető elemzője, aki szerint ki kellene vonni az amerikai csapatokat Irakból. Aki kicsit is figyelte Irán politikáját az elmúlt 40 évben, annak nyilvánvaló, hogy az ilyen akciók nem törik meg a teheráni rezsimet, sőt éppen ellentétes hatást érnek el. Ezzel arra célzott, hogy Szulejmáni halála előtt erőszakos tüntetések zajlottak a perzsa országban az egyre romló gazdasági helyzet miatt, ám a népszerű tábornok likvidálása helyre állította a szemben álló felek egységét.
A Trump-adminisztráció súlyosan elszámolta magát ezzel az akcióval, Irán kezére játszott - véli Fawaz Gerges, a London School of Economics nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora. Egyesítette a politikai frakciókat Iránban és levegővételhez juttatta a teheráni vezetést Irakban, ahol igyekszik növelni befolyását az iránihoz hasonlóan síita irányítású bagdadi rezsim felett.
Lefogni a kezét
Nansy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke bejelentette, hogy olyan határozati javaslatot készül a törvényhozás alsóháza elé terjeszteni, amely megkötné az elnök kezét az Irán elleni akcióval kapcsolatban. Az ellenzéki párt álláspontja szerint Szulejmáni ugyan veszedelmes tevékenységeket fogott össze, "rossz fiú" volt Amerika nézőpontjából, ám nem jelentett olyan közvetlen veszélyt, ami indokolta volna, hogy lecsapjanak rá. Az ezt követő egyre durvább konfliktus viszont növeli az amerikaiak leselkedő veszélyeket.
Eközben Michael Pompeo külügyminiszter tucatnyi kollégájának magyarázta a kormánya bizonyítványát. Nem pusztán Szulejmáni likvidálását, hanem főnöke ezt követő megjegyzéseit, többek között azt a fenyegetést, amely szerint az USA iráni kulturális célpontok elleni támadásokkal torolná meg, ha a teheráni rezsim emberei vagy a támogatásukat élvezők amerikai célpontok ellen indítanának akciókat. Trump ezzel nemes egyszerűséggel a genfi konvencióba ütköző akciókat helyezett kilátásba, amelyek végrehajtás háborús bűnnek minősül.
Reménysugár
Az USA vezetésének legfeljebb az ad okot némi reményre, hogy az Irán elleni gazdasági szankciók hosszú távú hatását aligha mérsékli tartósan a mostani felháborodásból fakadó nemzeti egység. Az ország olajkivitelét szinte teljesen sikerült leállítani és elvágták a kereskedelmi kapcsolatait, így egyes elemzők szerint gyorsan visszatér az ezekre visszavezethető elégedetlenség. Egy tábornok megölése, aki az ország erőforrásait az arab országokban folyó civil háborúkra pazarolta, aligha fogja tartósan népszerűbbé tenni a teheráni kormányt - véli Ray Takeyh, a Council on Foreign Relations kutatóintézet Közel-Kelet-szakértője.
Ennek ellenére valószínűleg Aaron David Miller, a Carnegie Endowment for International Piece szakértője foglalja össze a legjobban sokak véleményét. Szerinte kevés olyan egyedi taktikai húzás van, amely olyan potenciális hosszú távú kárt okozott volna, mint Szulejmáni lebombázása. A Trump-adminisztrációnak a 2003-as iraki háború óta 17 év alatt felépített amerikai politikát sikerült aláásnia.