Boris Johnson brit miniszterelnök az ENSZ klímavédelmi konferenciájának (COP26) házigazdájaként sütkérezhetne a rivaldafényben, ám elrontja a rózsaszín képet az egyre rosszízűbb brit-francia vita a brexit utáni halászati lehetőségekről. A konfliktus már ott tart, hogy a felek egyre durvább sértéseket és fenyegetéseket vágnak egymás fejéhez, nem csupán ez ügyben, hanem az EU és Nagy-Britannia közé szorult Észak-Írország körüli vitában is. Valójában azonban nem ezek az igaz problémák, hanem a brexit, amit Johnsonnak sikerre kellene vinnie, míg franca kollégájának, Emmanuel Macronnak meg kellene buktatnia – véli Gideon Rachman, a Financial Times publicistája.

Árulkodó Jean Castex francia miniszterelnök kiszivárgott levele, amelyet az Európai Bizottságnak írt. Ebben arról értekezik, hogy az európai közvélemény előtt fontos demonstrálni, hogy az EU elhagyásának nagyobb az ára, mint a maradás költsége. A brit kormány szerint ez bizonyítja, hogy Párizs meg akarja büntetni a briteket a brexitért, míg a francia fél úgy véli, hogy ez erőteljes félreértelmezése a levélnek.

Kapcsolódó

A londoni vezetésnek minden oka megvan arra, hogy eltúlozza a levél tartalmát. Bár Johnsonnak hátszelet ad, hogy a toryk szeptemberi kongresszusa sikeres volt, a brit közvéleményben többségbe kerültek azok, akik szerint a brexit hiba volt. Egy közvélemény-kutatásban arra a kérdésre, miszerint „Ön szerint az Egyesült Királyság jól tette-e, hogy elhagyta az EU-t?” a válaszadók 49 százaléka nemmel, 38 százaléka igennel felelt. Eközben 53 százalékuk szerint a brexit miatt nőttek az árak a boltokban.

Van egy kis gondjuk

Ez a közhangulat még rosszabbá válhat Johnson nézőpontjából, ha tovább nőnek az árak a szigetországban és az áruhiány sem enyhül a következő hónapokban. Ezért nagy kísértést érezhet arra, hogy élezze a feszültséget a franciákkal. Ha Párizs betartja, amit ígér, azaz a halászati vitában bevezeti a brit export szigorúbb ellenőrzését, akkor a hiányt rá lehet kenni a szomszédra, ahelyett, hogy a brexittel járó, borítékolható problémáról lenne szó.

Macronnak jövő májusban elnökválasztáson kell megvédenie a helyét a radikális jobboldallal szemben, amely azzal érvel, hogy az angolok nyertek a brexittel. Ezt nyilván cáfolnia kéne, amit nehezít az az incidens, amelyben Ausztrália Franciaország helyett az USA-t és Nagy-Britanniát választotta tengeralattjáró-flottája felépítéséhez. Egy amerikai szakértő szerint Párizsban azt hitték, hogy a brexittel az Egyesült Királyság jelentéktelenné válik, ám kiderült, hogy az ausztrál kormány inkább a hagyományos partnert és az USA-t választotta egy jelentős fegyvereladási üzlethez.

Enyhülés kellene

A feszültséget enyhíteni kellene – véli Ben Judah, az Atlantic Council kutatóintézet angol-francia származású kutatója. Szerinte össze kellene hozni egy tekintélyes emberekből álló bizottságot, amely kidolgozná a kompromisszumokat. Így el lehetne jutni a viszony javításához, ahogy 1904-ben a sokéves brit-francia vitát fel tudták váltani az Antant formájában kötött szövetséggel. Ezzel szemben Peter Ricketts, a szigetország korábbi párizsi nagykövete úgy látja, hogy évekig kitarthat a rossz viszony, mielőtt javulni kezdene.

Ennyi idő azonban nincs – véli a brit üzleti lap cikkírója –, akkor, amikor a nyugati szövetségi rendszernek egységesen kellene reagálnia a kínai és orosz kihívásra. Thomas Wright, a Brookings Institution kutatóintézet szakértője úgy látja, hogy a brit-francia viszony olyan rosszá válhat, amilyen Japán és Dél-Korea kapcsolata. Az USA-val szövetséges két állam között Washington próbál közvetíteni.

A brexitpárti brit elitnek be kellene látnia, hogy az USA-nak fontos az EU, nem fogja mellőzni az uniót azért, hogy elmélyítse különleges kapcsolatait az Egyesült Királysággal egyfajta angloszféra létrahozása céljából. A francia vezetésnek viszont azt kellene tudomásul vennie, hogy az USA-nak szüksége van a britekre mint fajsúlyos szövetségesre a nemzetközi kapcsolatban, és sosem fogja páriaként kezelni az Egyesült Királyságot azért, mert kilépett az EU-ból.