Lehet, hogy az égiek üzentek a földi halandóknak azzal, hogy Elizabeth Warren szenátor azon a napon előzte meg a Demokrata Párt elnökjelölt-aspiránsainak versenyében Joe Biden volt alelnököt, amelyen elindult Donald Trump ellen az alkotmányos felelősségre vonási eljárás (impeachment) - véli Edward Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája.
Warren fő kampányüzenete szerint véget vet annak a simlis politikai rendszernek az USA-ban, amely a gazdag elitet szolgálja a társadalom túlnyomó többségével szemben. Kampányrendezvényein ostorozza a tekintélyelvű politika és a korrupt kapitalizmus összefonódását, amely szerinte a kleptokrácia (a tolvajok uralma) felé sodorja Amerikát. Az a tény, hogy Trumpot azért vonhatják felelősségre, ami ellen Warren fellép, óriási hátszelet adhat az elnökjelölt-aspiráns kampányának szemben legnagyobb ellenfelével, Bidennel, aki viszony nyakig süllyed az impeachment eljárás körüli politikai iszapbirkózás mocsarába.
Helycsere az élen
Természetesen lehet, hogy csak átmenetileg történt helycsere a demokraták versenyében, de tény, hogy a Quinnipiac intézet szeptember végi országos felmérésében Warren két százalékponttal vezetett Biden előtt, miközben augusztusban még az utóbbinak mértek 13 pont előnyt. Ami még fontosabb az az, hogy Warren azokban az államokban (Iowa, New Hampshire) is az élre került, amelyekben a legelső előválasztások lesznek 2020 telén-tavaszán. A szenátor asszony azzal is a volt alelnök elé került, hogy azonnal igent mondott az impeachment eljárás elindítására, míg ellenfele csak vonakodva tette meg ezt.
És tovább üthetik a meleg vasat. Warren kampánya arról szól, hogy a mai világban alig van különbség a bel- és a külpolitika között. A korrupció az, ahol a kettő találkozik: a világ autokratái mindig bensőséges viszonyt ápoltak a világ legnagyobb pénzügyi központjaival, elsősorban a New York-i és a londoni Cityvel. A kleptokraták azért keresik fel ezeket a helyeket, hogy pénzügyi manőverekben tisztára mossák a pénzüket. Ugyanazokat az adóparadicsomokat, jogi irodákat és könyvelőcégeket használják, ugyanazokra az eligegyetemekre járatják a gyermekeiket. Ezért ha az USA védeni akarja a demokráciát az egész világon, akkor mindenekelőtt meg kell tisztítania saját rendszerét, beleértve ebbe, hogy áttekinthetővé kell tennie a vagyonok mozgatását.
Tetszik a népnek
Ez az a populizmus, ami jól visszhangzik az utca emberének fülében, így szavazatokat hozhat a hirdetőjének - véli az FT publicistája. Jó érzékkel bírálja azt a rendszert, amelyben a világ a "hatalmasok uralmát nyögi". Rávilágít, hogy miközben a nyugati középosztály tagjai befelé fordulnak, a globális elit saját körein belül mozog, fenntartja azt a nemzetközi intézményrendszert, amellyel átörökíti a befolyását az utódaira. A Wall Street nem szereti Warrent, ám nem nézheti le, ugyanis ezzel az üzenettel nem egyszerűen Trumppal szemben határozza meg magát, hanem valami mást, többet is mond.
Eközben Biden eddig nem tudott túllépni azon a mondanivalóján, miszerint Trump csupán véletlen jelenség az USA történetében, amely ellentmond annak a világrendnek, amit a második világháború után kiépítettek, és amely biztosította Amerikai dominanciáját a világon az elmúlt 70 évben. Az Ukrainegate meg fogja nehezíteni a volt alelnök helyzetét, mert Trump, akire egyre sötétebb árnyékot vet, hogy Ukrajna, azaz egy külföldi hatalom bevonásával akarta javítani újraválasztási esélyét, egyre élesebben fogja támadni őt. A Biden elleni korrupciós váddal fogja kompenzálni, hogy rá akarta bírni az ukrán elnököt, indítson korrupcióellenes vizsgálatot Biden és fia korábbi ukrajnai szerepvállalása kapcsán.
Puha uram-bátyám kapcsolatok
Az FT cikkírója szerint abszurd az a feltételezés, hogy Joe Biden milliókat keresett volna közel fél évszázados politikai pályafutásán, ám fia, Hunter Biden jól járt azzal, hogy szerencsés helyre született. Nem ajánlottak volna fel neki Ukrajnában egy jelentős cégben vezetői posztot, ha nem az akkori amerikai alelnök gyereke és vélhetően nem ejtőernyőzött volna éppen a delaware-i MBNA Bank elnökhelyettesi pozíciójába, ha apja nem a banknak helyet adó állam szenátora.
Az FT publicistája megállapítja, hogy ez az amerikai politikai viszonyok között a "business as usual" fogalomkörébe tartozik, a puha uram-bátyám viszonyok normálisnak számítanak. Ugyanakkor éppen ez az, ami erősíti az átlagszavazók megvetését a washingtoni nagypolitikával szemben, így ez az, amiért Bidennek a következő hónapokban magyarázkodnia kell majd ahelyett, hogy felpörgetné lendületét vesztett elnökjelölt-aspiránsi kampányát.
Trumpot azért választották meg a szavazói, mert azt ígérte, hogy lecsapolja a politika mocsarát. A jövő évi elnökválasztási kampányban az lesz vele szemben a legerősebb érv, hogy ehelyett ő maga is részévé vált ennek az ingoványnak. Akármi is történik a következő egy évben, egy biztos: nem Biden az, aki hitelesen tudná számon kérni rajta ennek az ígéretének a megszegését.