Egy dolog, hogy Donald Trump, az USA jelenlegi republikánus elnöke a felperzselt föld taktikáját folytatva számolja fel elődje, a demokrata Barack Obama intézkedéseit, egy másik, hogy a 2020-as elnökválasztás demokrata elnökjelölt-aspiránsai szintén ezt teszik: hallgatnak a volt elnök politikájáról - írja Eward Luce, a Financial Times publicistája. Trump már majdnem elérte célját: kiléptette az USA-t a párizsi klímaegyezményből, felrúgta az iráni atomalkut, csak a szegények állam támogatású egészségügyi ellátásával (Obamacare) nem boldogult, mert még a 2019 előtt republikánus többségű kongresszus sem volt partnere ebben.

Úgy tűnik azonban, hogy a Trump helyére pályázó demokrata politikusok befejezik helyette ezt a munkát. Például nem ígérik, hogy helyre állítják a megtépázott Obamacare-t. Egyedül Joe Biden, Obama alelnöke védi azt, de még ő sem érzi pontosan, hogy erősítenie kellene-e a választók tudatában, hogy az Obama-korszak fontos szereplője volt, vagy jobban teszi, ha témát vált, amikor ezt firtatják vitapartnerei. A demokrata elnökjelölt-aspiránsok egyike sem támadja közvetlenül Obamát, ám szép csendben igyekeznek távolságot tartani tőle.

Kapcsolódó

Trump súlyos árnyéka

A távolságtartásért sajátos módon szintén a nagy ellenfél, Trump okolható, aki nem kevesebbre törekszik, mint hogy kiradírozza Obama politikai örökségét a történelemből. Az USA első fekete elnökének megválasztása azt üzente az amerikai társadalomnak, hogy meg lehet találni az amerikaiakban azt, ami közös. Ebben a szemléletben nem volt demokrata vagy republikánus állam az országban, csak az egyesült Amerika képe létezett. Ma már azonban alig hihető, hogy ez mindössze tíz évvel ezelőtt történt. Trump elnöksége mindent lenullázott: a volt ingatlanmágnás 2016-os elnökválasztási győzelme olyan sokkot okozott a demokratáknál, hogy elfelejtették az Obama 2008-s győzelme után érzett eufóriát.

Az FT cikkírója szerint ez az egyik oka, amiért Biden helyzete bizonytalannak látszik annak ellenére, hogy magasan vezeti az elnökjelölt-aspiránsok népszerűségi listáit. Szemben 23 versenytársával ő azt hiszi, hogy Trump sikere az amerikai politikában csupán egy tévelygés. Le kell győzni 2020-ban, és az USA visszatér az Obama-éra kiszámítható világához. Alig akad kollégája, aki osztaná ezt a víziót. Amerika túl keserűen megosztott ahhoz, hogy enyhíteni lehetne a kínjait a remény csepegtetésével. Obamát az ellenfeleivel szembeni nagyvonalúság vezérelte (mint 2008-as elnökválasztási ellenfelét, a republikánus John McCane-t), és ez Biden hozzáállása is. A többieket azonban a bosszú hajtja.

Radikalizmusra radikalizmus

Visszatekintve Obama a washingtoni elit mintapéldája volt. Kormánya például tele volt a Wall Street embereivel. George Packer író jól jellemezte, amikor azt mondta: Obama technokrata elnök volt, aki egy látnok, egy küldetést teljesítő vezető maszkját viselte. Talán a vízió hiánya miatt tudta Trump könnyen radikalizálni a demokratákat: az elnökjelölt-aspiránsok nem azt ígérik, hogy helyre állítják, amit a jelenlegi elnök lerombolt, hanem egy az övével szemben homlok egyenest ellenkező irányban radikális, szociális kormányzás igényével kampányolnak.

Obama 2009-ben azt mondta Wall Street-i pénzembereknek, akiknek intézményei előtt a pénzügyi válság miatt demonstráló radikális tüntetők a pénzvilág szigorú megregulázását követelték, hogy ő az, aki a bankárok és a vasvillák közé áll. Mai demokrata utódai maguk a vasvillák. Obama energiapolitikája arról szólt, hogy részesítsük előnyben a legjobb megoldásokat, miközben ma még Biden is közel került ahhoz, hogy a fosszilis energiahordozók teljes kiszorítását ígérje belátható időn belül. És van olyan elnökjelölt-aspiráns, aki a gazdagok brutális megadóztatásáról szóló weboldalt indított.

Egy dolgot nem vehet el Trump Obamától, azt, hogy ő volt az USA első színes bőrű elnöke. A demokrata elnökjelölt-aspiránsok fele szintén nem fehér amerikai. Ez néhány éve elképzelhetetlen lett volna. Ahogy látja politikai hagyatéka romjait, egy valami vigasztalhatja Obamát: az ő kísértete legalább ott lebeg a mai politika hátterében, míg demokrata elődjéről, Bill Clintonról egy szó sem esik az előválasztási vitákon. Amilyen elánnal purgálják a múltjukat a demokraták, meglepő lenne, ha Biden, aki része a közelmúltjuknak, végül tényleg befutó lenne az elnökjelöltségért folyó versenyben.