Úgy tűnik, az amerikai republikánusok megfeledkeztek arról az örök igazságról, miszerint jobb ha az embernek van terve, mint ha nincs. Ha Donald Trump, az USA elnöke egyben a párt elnökjelöltje veszít a novemberi elnökválasztáson, annak az lesz az oka, hogy májusban a republikánus többségű szenátussal együtt elutasította a demokraták háromezer-milliárd dolláros gazdaságösztönző csomagját, amely a demokrata többségű képviselőházon átment - véli Edward Luce a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó szakértője. Az egy terv lehetett volna politikai túlélésére az elnökválasztáson.

Van terve

Joe Bidennek, a demokrata indulónak viszont van egy terve, ami ironikus módon számos olyan elemet tartalmaz, amelyek segítettek Trumpnak megnyerni a 2016-os elnökválasztást. Például modernizálni akarja az infrastruktúrát és meg akarja védeni az "elfelejtett", azaz lecsúszó amerikai kékgalléros középosztálybelieket. A bidenomics filozófiája egyszerű. Ingyen lehet hitelt felvenni, miközben az USA egy nemzeti válság közepén van, az infrastruktúra lepusztult és a munkanélküliség egy generáció óta nem látott csúcsra nőtt. Itt az ideje a legnagyobb közfinanszírozású beruházási boom megindításának a második világháború óta.

Biden javaslatai a politikai centrumot célozzák meg: a Demokrata Párt progresszív baloldalának kevesek, Trumpnak és szavazónak túlságosan szocialisták. Az elnök a szabad vállalkozás amerikai hagyományára hivatkozik, amit sért az állami beavatkozás, ám a kihívó pragmatikus megközelítése nagyon is amerikai: bármi áron meg akarja őrizni az USA erejét, vissza akarja verni a pandémiát, ami padlóra vitte a gazdaságot. Az FT publicistája szerint hibázik a bal- és a jobboldal, ha alábecsüli ennek a programnak a vonzerejét.

Nem gondolkodó baloldal

A baloldalon egyesek kifogásolták, hogy Biden nem a tőle határozottan balra álló Elizabeth Warren szenátort választotta alelnökjelöltjéül, hanem a mérsékelt Kamala Harris szenátort. Az utóbbi elsősorban az USA faji megosztottsága elleni fellépésre fogja felhasználni a befolyását, ha a Biden-Harris páros nyer, míg Warren a gazdasági gondokra koncentrált volna. Pontosabban miután szenátor marad nyugodtan követheti tovább saját programját, és ha a demokraták Trump ügyetlenkedése miatt a szenátust is megszerzik novemberben, akkor javaslatokkal bombázhatja a kormányt. Szintén kezdeményező szerepbe kerülne, ha ő lenne a Biden-adminisztráció pénzügyminisztere.

Biden nem vette át pártja balszárnyának programjából a vagyonadót, az egészségügyi ellátás kiterjesztését mindenkire, illetve foglalkoztatási garanciákat. Warren és Bernie Sanders szenátor, a balosok vezetője szenátorokként nyugodtan kezdeményezhetnek ezekkel kapcsolatos törvényjavaslatokat, míg ha Warren alelnökké válna, nem tehetné ezt.

Prédikátorok és politikai ezermesterek

Vannak, akik a 2020-as válságot az 1932-eshez hasonlítják, ám az FT cikkírója szerint jobb, ha 1963-hoz, a John F. Kennedy meggyilkolása utáni helyzethez hasonlítjuk az új demokrata elnökre váró feladatot, már ha Biden nyer. Kennedy és Barack Obama, aki 2008 és 2016 között állt az USA élén inkább szellemi vezetők voltak, egyfajta politikai prédikátorok, így a törvénykezés favágó munkáját utódaikra hagyták.

Lindon B. Johnson, az előbbi utóda volt az, ki végül is törvénybe iktatta Kennedy polgárjogi programját. Bidenre vár, ha a választók is ezt akarják, hogy átvigye a törvényhozáson Obama nagy ígéreteit, például a szülési szabadság bevezetését, az iskolakezdés előtti tanulás lehetővé tételét, a zöldenergia és az állami egészségbiztosítás ügyét.

Lefagyott jobboldal

Az amerikai jobboldal eközben mintha lefagyott volna attól, hogy érzi az elkerülhetetlennek látszó vereség közeledését. Ez magában foglalja azt, hogy elveszthetik a szenátust is az elnöki pozíción túl. A párt bénultsága az FT publicistája szerint alapvetően a republikánusok megosztottságából fakad. Egyik oldalon áll Trump, aki annyira utálja Nancy Pelosit, a képviselőház demokrata elnökét, hogy nemet mondott az említett gigantikus gazdasági mentőcsomagra, ami felszínen tarthatta volna az amerikai gazdaságot, amíg az elnököt újra nem választják. Érzelmi elutasítása felülírta elemi anyagi érdekét.

A mások oldalon olyan republikánus politikusok állnak, főként azok közül, akik novemberben veszthetnek, akik szívesen alkudoztak volna Pelosival. A házelnök fel is ajánlotta programjuk ezermilliárdos csökkentését, ha a másik fél ezerről kétezerre emeli saját ajánlatát. Bazári alku lett volna, de a szenátusi republikánusok vezetősége nem ment bele, mert semmit sem mer tenni, amire Trump előzetesen nem adja az áldását.

Végül az elnök nemrégiben előállt néhány kisebb intézkedéssel, mint a megemelt munkanélküli-segély hatályának meghosszabbítása és a tb-járulékokra vonatkozó moratórium fenntartása, ám ezek gazdasági hatása elenyésző.

Mi legyen a híddal?

Trump válasza a demokraták pandémiatervére csupán annyi, hogy meg akarja nehezíteni az amerikaiaknak a szavazást. Nevezetesen az amerikai posta finanszírozásának korlátozásával lehetetlenné akarja tenni a levélszavazást, arra hivatkozva, hogy az megkönnyíti a csalást. Inkább hagyná, hogy az amerikaiak a választási részvétellel is növeljék megfertőződésük veszélyét, mint hogy a levélszavazás nyomán nagy legyen a választási részvétel, ami borítékolhatóan nem neki kedvezne - véli az FT cikkírója.

Ezzel valójában igyekszik felégetni a hidat, amelyeken ellenfelei bemasírozhatnak a Fehér Házba, minthogy kiszélesítené a azt, hogy többen férjenek el rajta, mert bízna benne, hogy ezek között többen lesznek, akik őt akarják akarják majd bent tartani a Fehér Házban.