A Republikánus Párt konvenciója egyszerű tervet kínál az amerikaiaknak: válasszák újra Donald Trumpot, ne foglalkozzanak olyan csacsiságokkal, hogy milyen programot kínál a koronaválság kezelésére, a klímaváltozásra és a társadalmi feszültségek enyhítésére. A párt konvenciója Trump orwelli bulijára, személyének fényezésére egyszerűsödött le. Ezzel a felütéssel indítja tudósítását az eseményről Eward Luce, a Financial Times (FT) publicistája, aki egyébként a brit üzleti lap stílusához illően távolságtartóan szokta kommentálni az amerikai belpolitika fejleményeit.

A konvención fel sem merült valamilyen politikai platform, amelyen állva a párt politizálna, senki sem beszélt a szakpolitikai intézkedésekről, a programról, amit a republikánusok és elnökük végre akar hajtani a 2020-2024-es elnöki ciklusban. Trump körül elsősorban családtagjai jelentek meg, nem szakpolitikusok, az üzenet pedig az volt, hogy Trump, mindenképpen Trump és senki más, csak Trump.

Kapcsolódó

Stockholm-szindróma

A demokráciát a pártok közvetítik a választók felé, ám ezen az eseményen nem láthattunk republikánusokat, vagy konzervatívokat, vagy egyáltalán olyan embereket, akik egy mástól jól megkülönböztethető ideológiát vallanának maguknak. Amit Trump mond éppen, abban hisznek. Ha Kim Dzsongun észak-koreai diktátort Amerikai első számú közellenségének minősíti, állva tapsolják meg. Ha tiszteletre méltó tárgyalópartnerként beszél róla - egyébként mindkettőt megtette -, szintén talpra ugranak.

Az FT publicistája szerint nagy a kísértés, hogy a következőképpen értékeljük a helyzetet: Donald Trump túszul ejtette az USA Grand Old Partyját, amely ezt követően Stockholm-szindrómát alakított ki magában, azaz szerelembe esett a túszejtőjével. De ez nem minden: Trump egyben az eredménye annak a folyamatnak, amely a pártban éveken át zajlott. Az elnök egyik legnagyobb támogatója, Mitch McDonnell, az amerikai szenátus elnöke már Barack Obama elnöksége alatt kialakította azt a kultúrát, miszerint a politika egyetlen célja a győzelem, a hatalom megszerzése vagy megtartása, nem számít milyen következményekkel jár ez.

A konvencióra nem hívták meg a még élő korábbi republikánus elnököket vagy elnökjelölteket és nem osztottak lapot a számos konzervatív kutatóintézetnek, mert azok csak olyanokkal jöttek volna, hogy milyen adó-, oktatási vagy egészségügyi politikát kellene folytatni. A párt történetében először nem publikáltak a következő négy évre vonatkozó tervet, az ezzel kapcsolatos kérdésre a 2016-os kampány prospektusát veszik elő, ami homályos utalásokat tartalmaz a teendőkről, lehetővé téve, hogy az elnök azt csináljon, amit akar.

Nincs válasz

Nem hallhatott a nagyközönség arról, hogyan kezelné tovább az elnök a pandémiát, miközben öt hónappal azt követően, hogy kijelentette: a vírus magától el fog tűnni, 180 ezer amerikai vesztette életét koronavírus-betegség nyomán. Trump a konvenció előtt ajánlotta a vérplazma-terápiát mint ami csodát fog tenni, amit a tudósok szinte egyhangúan vitatnak. Nem vitatkoztak a résztvevők arról, mint kéne tenni a klíma védelméért, illetve hogyan kéne fellépni Kínával szemben a technológiai és a kereskedelmi versenyben, illetve az emberi jogok ügyében. Trump 2016-os infrastruktúra-fejlesztési tervei feledésbe merültek.

Ha Trump beszélt volna egy kampánytanácsadóval az újraválasztásáért indult politikai verseny előtt, egy dologtól tanácsolta volna el: ne tegye az elnökválasztást a személyéről szóló szavazássá, mert megosztó személyisége miatt könnyen rajtaveszthet ezen. Ehhez képest éppen ezt tette: a konvenció világossá tette, hogy a republikánusoknak nincs más ajánlatuk a nagyközönségnek, mint Donald Trump, aki azt csinál majd a következő négy évben, ami éppen eszébe jut.

Frankenstein

Ezen már akkor sem tudnának változtatni, ha akarnának, már nincs idő irányváltásra - véli az FT cikkírója. A túszul ejtett pártnak úgy kell viselkednie, mintha maga is rabló lenne. Trump ért a televíziós valóság show-khoz, tudja, hogy minden epizódnak egy külön drámának kell lennie, amelynek több-kevesebb köze van az előzőhöz és a következőhöz. A valóságnak és az arról sugárzott képnek nem sok kapcsolata van egymással, a lényeg, hogy a nézettség fennmaradjon. Az FT publicistája szerint akár nyer Trump novemberben, akár nem, a republikánusok immáron a túszai a Frankensteinnek, akinek összevarrásában részt vettek.

Semmit sem vesztettek

Ahhoz képes, hogy Donald Trump tapasztalt tévésztár nem prezentált emlékezetes show-t a nézőknek a Republikánus Párt konvencióján - véli Peter Spiegel, a Financial Times (FT) másik publicistája, aki nem látott okot arra, hogy szenvedélyesen írjon az eseményről. Jellemző, hogy az elnök hosszú és csapongó záróbeszéde, amelyben hivatalosan elfogadta elnökjelölését, csak azokat az ismert összeesküvés-elméleteit tartalmazta, amelyek célja, hogy megfosszák őt a hatalomtól. Ezekről máskor és máshol sokkal hatásosabb beszélt már. A kérdés az, hogyan áll az elnökválasztási verseny a két párt konvenciója után.

Ezeknek az eseményeknek az a feladata, hogy felhívják az emberek figyelmét az elnökválasztásra, elindítsák a kampány hosszú hajráját a novemberi szavazás előtt, ám az amerikaiak figyelmét a koronavírus-válság és az utcai zavargások - ha tetszik ez nekik, ha nem - már hónapokkal ezelőtt a politikára irányították. Az alaphangulat stabilnak látszik: a két elnökjelölt népszerűségi indexe közti távolság hónapok óta nem változik érdemben. Joe Biden, a demokrata kihívó a 40 százalékos tartományból kicsit 50 százalék fölé került a nyár eleje óta, Trump a 30 százalékosból kicsit 40 százalék fölé. A korábban passzív választók egy részét sikerült aktivizálniuk. A szavazók vélhetően egy vállrándítással tették túl magukat a konvenciókon, és az FT szakírója szerint ha nem figyeltek oda rájuk, nem is veszítettek semmit.