Az amerikai Demokrata Párt elnökjelölt-aspiránsainak előválasztási kampánya a párt lassú összeomlásának filmjeként pereg a szemünk előtt - véli Edward Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája. A jelöltek szerdán tartott Las Vegas-i vitája az eddigi legmocskosabb összecsapás volt, amelynek egyértelmű vesztese Michael Bloomberg, aki először vett részt ilyen szócsatában. Mindenki őt támadta elsősorban azért, mert a világ egyik leggazdagabb embereként korlátlan pénzt tud kampányára fordítani, másodsorban azért, mert szexista megjegyzéseket tett munkatársaira - szerinte csak rossz viccekről volt szó -, harmadsorban azért, mert félig republikánus politikájával megosztja a centrista és baloldali szárnyra szakadt pártot.

Ennek ellenére az FT publicistája szerint a verseny következő szakaszában Bloomberg és a baloldal vezére, Bernie Sanders szenátor párbajává alakulhat át a küzdelem. Az idős milliárdos és a makacs szocialista összecsapása aligha végződhet békés tűzszünettel. A meccsnek sokféle vége lehet, de csak egy kecsegtet happy enddel a demokraták számára, az, ha az egyikük egyértelmű győztesként hagyja el a pástot. A gondjuk az, hogy ez a legkevésbé valószínű forgatókönyv.

Kapcsolódó

Trump árnyéka

Feltűnőek a hasonlóságok Sanders és Donald Trump 2016-os elnökválasztási kampánya között (utóbbi a Republikánus Pártot lepte meg üstökösszerű felbukkanásával). Mindként politikus mögött militáns támogatók sorakoztak fel, akik kedvenc szórakozása, hogy a közösségi médiában ekézik politikai gurujuk ellenfeleit a karaktergyilkosság szándékával.

A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint Sanders szavazóinak jó ha fele lenne hajlandó Bloomberget támogatni, ha ő lenne a demokrata elnökjelölt. Ahogy közeledik Trump második elnöki ciklusának lehetősége, ez megváltozhat, mert sokuknak fontosabb lehet az elnök leváltása, mint Bloomberg elkaszálása. Ugyanakkor könnyen lehet, hogy Sanders olyan követői, akiket sokkal inkább az elitellenes indulat vezérel, mint a politikai meggyőződés, végül Trumpra szavaznak. Négy éve Hillary Clintonnal szemben Sanders támogatóinak tizede szavazott át az akkori republikánus elnökjelöltre.

Hatalomátvétel

Sanders az FT cikkírója szerint olyan ellenséges hatalomátvételre törekszik a Demokrata Pártban, amilyet Trump annak idején végrehajtott a republikánusoknál. Akárcsak négy éve Donald Trump, Bernie Sanders is hasznát látja annak, hogy egy maroknyi túlságosan profi politikussal került szembe, akik fél életüket az egymással folytatott iszapbirkózással töltötték. A Las Vegas-i vitán jól látszott ez: a párt elitje éppen úgy megvetéssel viszonyul Sandershez, mint 2016-ban a republikánusok vezető rétege Trumphoz. Az Iowa államban tartott előválasztáson a helyi demokrata képviselők közül csak egy támogatta a szenátort, aztán a választáson a demokrata szimpatizánsok többsége rá szavazott.

Végül hasonlóság Sanders és Trump között, hogy mindketten azt hiszik: nem egy választási kampányt, hanem egy mozgalmat vezetnek. És akik azt hiszik, hogy egy ügyért harcolnak, azok sosem adják fel, azok az utolsó töltényükig lőnek. Ez azonban Bloombergre is igaz: akár sikerül a bemutatkozása a szuper kedden, azaz március 3-án, amikor másfél tucat államban lesznek előválasztások, akár nem, ha már beszállt a meccsbe, nem fogja feladni. Eddig 400 millió dollárt költött reklámokra, ami 50-60 milliárd dolláros vagyona mellett évi jövedelmének tizede, következésképpen még tízszer ennyivel tudja megtámasztani kampányát.

A nagy kérdés

A demokratáknak végül választaniuk kell! Sanders forradalmat akar, Bloomberg a Trump előtti amerikai és világrend helyreállítását. A történet vége katasztrofális lehet annak alapján, amire a Las Vega-i vitán fény derült. Sanderst kivéve mindegyik elnökjelölt-aspiráns elfogadta az szabályt, hogy a párt nyári konvenciója döntsön az elnökjelölt személyéről. A szenátor ezzel szemben úgy véli az előválasztások során a legtöbb szavazatot kapó jelöltet kell indítani Trump ellen, függetlenül attól, hogy ki küldi a konvencióra a legtöbb delegáltat. Ez a teljes krachoz vezethet, ha Sanders kapja a legtöbb voksot, Bloomberg pedig anyagi erejére támaszkodva megszerzi a legtöbb delegált támogatását.

A bajok legfőbb forrása a győztes mindent visz típusú amerikai választási rendszer. Ha arányos lenne a szisztéma, akkor Sanders és Bloomberg nem lenne egy pártban. Az első szocialistának tartja magát, a második egy úgynevezett Rockefeller republikánus, azaz mérsékelt, liberális nézeteket valló republikánus, akinek gondolkodása Nelson Rockefellerére hajaz. Utóbbi 1959 és 1973 között volt New York polgármestere. Az a kérdés, hogy mi lesz az erősebb: a kettejük közötti különbség vagy a szavazók ellenszenve Trumppal szemben? Minkét kérdésre könnyen felelhetünk igennel - véli az FT publicistája.

Kopaszok harca

A helyzet jelenlegi állása szerint szerint az összes elnökjelölt-aspiráns úgy gondolja, hogy Bloombeg egy plutokrata (azaz olyan valaki, akiknek vagyona befolyást és politikai hatalmat biztosít neki), aki korábban megvásárolta szexuálisan zaklatott alkalmazottai hallgatását, és most arra készül, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltségét is kilóra megvegye. Sanders ugyanakkor egy öregedő szívbetegnek látszik (néhány hónapja szívinfarktuson esett át), akinek hóbortos ígéretei simán hatalmon fogják tartani Donald Trumpot. Sanders gyenge pontja, hogy visszatáncolt attól az ígéretétől, miszerint nyilvánosságra hoz egy az egészségi állapotát részletesen bemutató jelentést.

Az FT cikkírója idézi Jorge Luis Borges argentin költőt, írót, irodalomtörténészt, filozófust, aki igen szemléletes képpel jellemezte Argentína és az Egyesült Királyság háborúját a Falkland-szigetekért. (Az Argentína partjainál fekvő szigeteket, amelyek az Egyesült Királyság saját kormányzású tengerentúli területe státuszban vannak, a dél-amerikai ország 1982-ben megszállta, majd britek visszafoglalták.) Borges szerint ez a háború olyan volt, mint ha két kopasz ember harcolt volna egy fésűért. Sanders és Bloomberg küzdelme a demokraták elnökjelölti megbízatásáért éppen ilyen politikai harc lehet.