Az amerikai Demokrata Párt nagy önbizalommal kezdte elnökjelölt-aspiránsainak vetélkedését 2019 elején. Úgy vélték, akármelyikük is lesz végül a republikánus Donald Trump kihívója, simán nyer, hiszen az elnök olyan rosszul kormányoz, hogy ha Caligula lova indulna ellene, az is győzne. A versenyben sok nő vett részt, volt fehér és fekete jelölt, elindult az első nyíltan meleg elnökjelölt-aspiráns (Pete Buttigieg South Bend kisváros polgármestere), fiatalabbak és idősebbek közül is lehetett választani.

Ezen a széles palettán könnyű lesz megtalálni a regnáló elnök esélyes kihívóját - gondolhatták. A gond csak az, hogy egyikük sem mutat fel olyan erényeket, amelyek alapján a párt szerelembe eshetne velük, úgy, mint John F. Kennedyvel 1960-ban vagy Barack Obamával 2008-ban - véli Edward Luce, a Financial Times Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája.

Kapcsolódó

Az ellenzéki párt legfőbb gondja, hogy egyik elnökjelölt-aspiráns sem ígéri azt, hogy képes lenne összefogni a párt széles támogatói bázisát. A palettán szerepel minden amerikai kisebbség, a kék galléros munkásosztály egy része és a leggazdagabb, illetve a legműveltebb felső tízezer többsége. E szerteágazó bázis koalíciójának megteremtése akkor sem egyszerű feladat, ha az ellenfél nem Trump, aki módszeresen igyekszik megbontani a demokrata jelölt mögött felépülő támogatói bázist.

Kicsoda Donald Trump?

A demokraták között még abban sincs egyetértés, hogy mit gondolnak a regnáló elnökről. Egyesek, élükön Joe Biden volt alelnökkel úgy vélik, hogy megjelenése és sikere csupán egy rendellenesség az amerikai politika normális menetében. Mások, köztük Elizabeth Warren és Bernie Sanders szenátorok - a párt baloldali szárnyának élharcosai  - esélyt látnak Trump legyőzésében saját balos programjuk bemutatására.

Biden úgy véli, 2020-ban mindenképpen meg kell szabadítani az USA-t jelenlegi elnökétől. Warren és Sanders céljainak elérése nem ilyen sürgős: szerintük Amerika eltorzult, igazságtalan kapitalista rendszerét meg kell reformálni, amire a rendszer tipikus képviselőjének, a simlis volt ingatlanmágnásnak a bukása 2020-ban és 2024-ben is jó alkalmat kínál.

Gondok

Az esélyes kihívóknak azonban súlyos gyengeségeik vannak. Biden lehetővé tette családtagjainak, hogy jól csengő nevüket kihasználva zsíros megbízásokhoz jussanak. Sem fivére, James, sem fia, Hunter nem követett el törvénytelenséget, de az amerikai alelnök rokonsága jól hozott nekik a konyhára. Az FT publicistája szerint ez a tény részben ellenpontozza Trump visszaélését a hatalmával, mármint azt, hogy hatalmát kihasználva rá akarta venni az ukrán elnököt, hogy korrupciós eljárást indítson Biden és fia ellen. Joe Biden szemet hunyt családtagjai viselt dolgai felett, és azóta sem beszél erről.

Emellett Trump beleköthet Biden állóképességébe, hiszen ha nyer, akkor beiktatásakor, 2021 januárjában 78 éves lesz, míg ő maga "csak" 74. Az idősebb szavazók értékelik a volt alelnök korát, akárcsak a feketék és a kékgalléros munkások. A felsőfokú végzettségűeknél és a fiataloknál azonban még sok tennivalója van, hogy elfogadtassa magát.

Ellentétes bajok

Warren rajongói éppen ellenkező összetételűek, mint Bidenéi. Unalmas, szakszerű kampánya az 1950-es években induló Adlai Stevenson, vagy George McGovern 1972-es, vagy Michael Dukakis 1988-as vesztes kampányára emlékeztet. Amit jól fogadnak az egyetemi katedrákon álló, illetve az egyetemi padsorokban ülő értelmiségiek és a nagyvárosi újságírók, azt kevésbé lehet eladni a szélesebb választóközönségnek. Stevenson azt mondta, amikor azzal bókoltak neki, hogy rá szavazott minden gondolkodó amerikai, hogy ez ugyan szép, de neki a választók többségének támogatására lett volna szüksége ahhoz, hogy az Egyesült Államok elnökévé váljon.

Warrenre és Sandersre sötét árnyékot vet a hozzájuk hasonlóan erőteljesen baloldali Jeremy Corbyn vezette brit Munkáspárt veresége a 2019. december 12-ei egyesült királyságbeli parlamenti választáson.

Végül megjelent a színen Michael Bloomberg, a világ 14. leggazdagabb embere, aki pénzének köszönhetően befuthat, azaz a demokraták elnökjelöltjévé válhat, ám azon nem segíthet a pénz, hogy nem karizmatikus vezető. (Csak 2019. november végén jelentette be indulását a demokraták előválasztásán, ám 2020. január végén már 9 százalékos országos támogatottsággal a 4. helyen állt az elnökjelölt-aspiránsok versenyében. Bident 30, Sanderst 24, Warrent 14 százalékon mérték.)

Kifutnak az időből

A fiatalabb indulók sem állnak jól: a 37 éves Pete Buttigieg-ot, az indianai South Bend polgármesterét vagy Amy Klobuchar szenátort nem ismerik az afrikai amerikai szavazók. Egyik elnökjelölt-aspiráns sem lett a végső győztes az elmúlt időszak szavazásain, ha nem tudott első lenni az Iowában vagy a New Hampshire-ben tartott - azaz a két első - előválasztás egyikén, ám ez nem írott szabály. Hiába első Biden az országos népszerűségi listán, bizonytalan esélyekkel indul ezekben az államokban, Bloomberg el sem indul mert csak március 3-án száll be az előválasztásokba, amikor egyszerre 14 államban voksolnak a demokraták szimpatizánsai.

Ha Trump bázisa lemorzsolódna vagy gazdasági recesszió kezdődne 2020-ban, az javítaná a demokrata kihívó esélyét, ám 2019 és 2020 fordulóján egyiknek sem volt komoly jele. A közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak fele támogatja az elnök ellen indult alkotmányos felelősségre vonási eljárást, ami azt jelenti, hogy a szavazók másik fele nem ért egyet vagy nem törődik ezzel. Tump mellett szól, hogy a regnáló elnökök szinte mindig sikerrel indulnak újraválasztásukért. Ahhoz, hogy a demokraták megakadályozzák ebben, egy vívóbajnokot kellene ellene indítaniuk - véli az FT cikkírója. A felmérések szerint Biden a legkevésbé esélytelen kihívó, ám ez kevésnek tűnik az ellenzéki párt boldogságához.