Ha sorra vesszük az elmúlt egy év fejleményeit az USA és Irán viszonyának megromlásában, figyelembe véve azt is, hogy az események az elmúlt időszakban felgyorsultak, akkor az a kép rajzolódik ki előttünk, hogy a két ország vezetése nukleáris tétre menő rulettet játszik egymással az Arab-öbölben - állítja David Gardner, a Financial Times (FT) veterán publicistája. Egyesek úgy vélik, hogy az egymás szemébe néző felek csak arra várnak, melyikük pislant előbb, ám tévednek.

A helyzet gyökeresen megváltozott azzal, hogy Teherán a napokban bejelentette: urándúsítása át fogja lépni azt a korlátot, amelyet a hat nagyhatalommal (Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, Németország, Oroszország, USA) 2015-ben kötött megállapodásában vállalt, miközben Washington a tankhajók elleni legutóbbi támadásokra hivatkozva további ezer katonát küld a térségbe.

Kapcsolódó

Az "első lövést" a konfliktusban Donald Trump, az USA elnöke sütötte el azzal, hogy egy évvel ezelőtt úgy döntött: kilépteti országát az ENSZ Biztonsági Tanácsában is ratifikált megállapodásból, amely az iráni atomprogram korlátozásáért cserébe feloldotta az országgal szembeni gazdasági szankciókat.

Elindul a hólabda

Trump szerint az egyezség a történelem legrosszabb alkuja. Azt kevéssé vette figyelembe, hogy a megállapodás alternatívája egy olyan háború, amilyet még nem vívtak a Közel-Keleten, mert Irán ellenfelei semmiképpen sem hagyják, hogy a perzsa állam atomfegyverhez jusson. Hiába mondja az elnök, hogy nem akar háborút, olyan emberek veszik körül, akik képesek ebbe az irányba manipulálni a dolgok menetét.

Élükön a szélsőséges John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó áll, aki régóta rendszerváltást akar Iránban, és nem idegenek tőle a piszkos módszerek. Egyike volt azoknak, akik segítettek kitalálni a tömegpusztító fegyvereket fejlesztő Irakról szóló nem létező fenyegetést, amelyre hivatkozva az USA 2003-ban inváziót indított az akkori bagdadi rezsim ellen.

Gurul a hólabda

Az amerikai lépést követő egy évben Teherán tartotta magát a nagyhatalmakkal kötött szerződéshez, ám a kockázat mindig az volt, hogy Washington addig szorongatja a perzsa ország vezetését, amíg változtat ezen. Ez a pillanat most elérkezett, ami további keménykedésre készteti az USA-t, ami viszont borítékolhatóan újabb válaszokat szül Irán részéről. Az adok-kapok események láncolatában Washinton áprilisban terrorszervezetnek minősítette az Iszlám Forradalmi Gárdát, Irán elit katonai egységét, amely külföldön is tevékenykedik.

Ezután megszigorították az perzsa országtól olajat vásárló országokkal szembeni gazdasági fenyegetéseket, azzal a céllal, hogy nullára csökkentsék Irán olajkivitelét. A végső cél az, hogy az abból származó bevétel eltüntetésével gazdaságilag térdre kényszerítsék az országot.

Tovább gurul a hólabda

Ezután májusban Bolton és Mike Pompeo amerikai külügyminiszter titkosszolgálati jelentésekre hivatkozva azt állította, hogy a régióban nőtt a iráni fenyegetés. Az USA egy haditengerészeti csoportot küldött a térségbe B-52-es nehézbombázókkal kiegészítve, összesen 1500 fővel erősítve meg az amerikai csapatokat az Öböl térségében. (Ezt növeli a korábban említett júniusi további ezerfős erősítés.)

Ezután négy támadás ért tankhajókat - kettő közülük szaúdi tulajdonban, azaz Irán fő ellenségéhez tartozó cég kezében van -, és szaúd-arábiai olajvezetékeket is megtámadtak. Június elején még súlyosabb akciókat indítottak tankerek ellen az Ománi-öbölben. Az USA, Izrael, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek persze Iránt teszik felelőssé mindezekért. A régióban rengetek konspirációs elmélet kering, ám az FT szakírója szerint ez esetben nem alaptalan arra gyanakodni, hogy külső szereplők keverik a kártyákat a háttérben.

Ez a show nem az a show

A tankhajók elleni júniusi támadást például azzal akarja az USA Irán nyakába varrni, hogy bemutattak rossz minőségű videót - vélhetően éjjel látó készülékkel készült -, amelyen állítólag a forradalmi gárda katonái szerelnek le egy aknát az egyik japán tankerről. Ezzel az a gond, hogy egybeesett Abe Sinzo japán miniszterelnök teheráni tárgyalásaival Ali Hámeneivel, a perzsa állam legfelsőbb vezetőjével. Ha a gárda csinálta, miért időzítette arra az időpontra, amikor éppen legfontosabb pártfogója látványos diplomáciai tárgyalásokat folytat japán vendégével? - idézi Trita Parsi amerikai-iráni aktivista és könyvkiadó költői kérdését az FT szakírója.

Cikke végén felveti, hogy Trump esetleg arra játszik, hogy összejöhet egy olyan csúcstalálkozó közte és Hámenei között, amilyet már kétszer is tartott Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral. Ezek eddig inkább a közös fotózkodásról szóltak, mint érdemi egyeztetésről a dzsucse ideológiát követő rezsim nukleáris fegyvereinek leszereléséről. Az FT szakszerzője szerinte azonban másfelé halad az a hazárdjáték, amelyet Iránnal kezdett.