Az amerikai hadsereg nagyszabású hadgyakorlatot tartott 2015-ben Texasban, ami a jövővel kapcsolatos összeesküvés-elméletek sorozatát indította el – kezdi Eward Luce, a Financial Times Egyesült Államokkal foglalkozó szakírója egy új amerikai polgárháború esélyét latolgató cikkét. Voltak, akik „biztosan tudták”, hogy egy kínai invázióra készül a katonaság, mások szerint egy nagy meteor becsapódását követő helyzet kezelését gyakorolták, meging mások szerint egy belső lázadás elfojtását. Gregg Abbot Texas állami republikánus kormányzója komolyan vette az utóbbit, és kivezényeltette a texasi nemzeti gárdát, hogy felügyelje az 1200 katona gyakorlatozását.

Az a bizarr eset, amely Donald Trump elnökké választása előtt egy évvel történt rámutat az amerikai társadalom megosztottságának gyökereire. Bár a polgárháború emlegetése sötét érzéseket kelt az amerikaiakban, s ezért kerülik ezt, az elmúlt időszakban számos könyv jelent meg, amely arra figyelmeztet, hogy az USA soha olyan közel nem volt e tragédia megismétlődéséhez, mint mostanában. A brit üzleti lap publicistája idézi Voltaire egyik mondatát, miszerint „Azok, akik el tudnak fogadtatni veled abszurditásokat, rá bírnak venni arra is, hogy rémtetteket hajts végre.”

Kapcsolódó

A politikai elemzők már Trump hatalomra kerülése előtt is látták a demokrácia erodálódását. Ennek jele volt a 2000-es elnökválasztás eredménye körüli huzavona, az értelmetlen iraki háború válaszul a 9/11-re vagy az FBI vizsgálata az ügyben, hogy Hillary Clinton külügyminiszterként e-mailjai egy részét nem hivatali címén intézte.

Aztán a 2020. decemberi támadás a Kongresszus épülete ellen, amelyben a trumpista ostromlók megpróbálták megakadályozni, hogy a törvényhozás törvénybe iktassa a választás eredményét, amely Trump szerint csalással hozta ki ellenfelét, Joe Bident győztesnek, veszedelmes örökséget hagyott hátra. A republikánus szavazók bármilyen bizonyíték hiányában máig azt hiszik, hogy a demokraták ellopták a választási győzelmüket a „mély állam”, a kínai kormány és a Venezuelából importált csaló szavazatszámláló rendszer segítségével.

Riasztó előjelek

A CIA pontosan jósolta meg 1990-ben, hogy Jugoszlávia etnikai megosztottsága miatt két éven belül széthullik. Most, 2022-ben azt lájuk, hogy az USA két nagy pártja faji és identitásbeli alapon osztja ketté a társadalmat. A republikánusok jellemzően fehérek, kisvárosi és vidéki környezetben élnek, a demokraták szinte teljesen a nagyvárosok lakói és többféle etnikumból érkeznek. A normális demokráciák jellegzetessége, nevezetesen, hogy a választások elvesztő párt lojális ellenzéke a kormánynak, rég a múlté már.

A republikánusok és a demokraták több mint harmada gondolja, hogy az erőszak elfogadható eszköz a politikai célok elérésére – 2017-ben, Trump hatalomra kerülése után egy évvel még csupán tíz százalék volt ez az arány. A volt elnök retorikája utat nyitott a szeparatista érzelmeknek. Amikor az egyik párt nyer, a másik szavazói úgy érzik, hogy idegen hatalom szállta meg az országukat. Van olyan elemző, aki szerint csak valamilyen látványos erőszakos eseménynek kell történnie ahhoz, hogy nemzeti válság alakuljon ki, amelyben a társadalom egy része lázadóként szembe fordul az állammal.

Másfajta forgatókönyv

Hogyan folyna egy új amerikai polgárháború? - teszik fel a kérdés az ettől tartó elemzők, és egy dologban biztosak: nem úgy, ahogy a 19. században történt. Akkor az ország egyértelműen kettéosztott volt a rabszolgaságot elfogadó és elutasító államok mentén és az amerikai hadsereggel ujjat húzhattak a lázadók. Ez a két körülmény most nem áll fenn, akkor sem, ha a lakosság birtokában 400 millió kézifegyver van, amelyek egy része katonai színvonalú.

Az új polgárháborút úgy kell elképzelni, mint a vietnámi, iraki vagy afganisztáni aszimmetrikus háborúkat, amelyek meghatározatlan ideig tartanak, mert sem az egyik oldalon felsorakozó reguláris hadsereg, sem a gerilla taktikával harcoló fél nem tud egyértelmű győzelmet elérni, míg az előbbi el nem hagyja a harcteret. A lázadók kis csoportokban, egymástól elszigetelve is hatékonyan működhetnek, mellőzve a lehallgatható elektronikus kommunikációt, műhelyekben, fészerekben találkozhatnak, hogy összehangolják tevékenységüket.

Egyesek még azzal is erősítik ezt a sötét forgatókönyvet, hogy úgy láttatják a világot, mint amely társadalmainak nem erőssége a demokrácia. Jó ha a világ országainak fele nevezhető teljesen demokráciának. És a kezelések, amelyekkel meg lehetne előzni az amerikai demokrácia végleges erózióját, nem tűnnek hatásosnak: találjuk ki a több etnikumra oszló társadalmak demokráciáját, vonjuk ki a pénzt a politikából, tanítsunk a gyermekeknek állampolgári ismereteket. És a végső érzelmi érv, miszerint a rossz politikai reflexek eltévelyedések, idegenek Amerika lelkétől, szintén megkérdőjeleződnek, mert immár nincs, aki válasz tudna adni arra, milyen is Amerikai igazából.