Donald Trump elég régóta az USA elnöke ahhoz, hogy világossá váljanak viselkedési mintái - véli Gideon Rachman, a Financial Times (FT) vezető publicistája. A volt ingatlanmágnás szeret válságokat provokálni, aztán hagyni, hogy egy ideig eltartsanak, majd bejelenti, hogy megoldotta a krízist. Sötét fenyegetéseivel megfélemlíti a barátait és az ellenfeleit is, mielőtt összeüt egy megállapodást, amelyről kijelenti, hogy "óriási". Valójában az új egyezség felszínes, nem ad választ igazán problémákra.
Ezt a modellt követte Észak-Koreával, illetve Mexikóval és Kanadával szemben, és láthatóan ezt fogja tenni a Kínával szemben indított "kereskedelmi háborúban" is. Hamarosan bejelenti, hogy megnyerte a csatát és lojális támogatói el fogják ezt hinni neki. Valójában azonban nem fognak megváltozni a kínai-amerikai kapcsolatok. Épp úgy, ahogy nem változtak meg lényegesen az USA és Mexikó, illetve Kanada közti kereskedelmi viszonyok sem, miután Trump emberei újratárgyalták velük az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) feltételrendszerét.
Nem lesz lefegyverzés
Ahogy Észak-Korea sem szerelte le nukleáris fegyvereit, úgy Kína sem fogja feladni azt az állami támogatási rendszert, amely a legfontosabb eszköze a kínai ipar előnyben részesítésére külföldi versenytársaival szemben. Ehelyett Peking megígéri, hogy Kína sokkal több amerikai terméket fog vásárolni, jobban megnyitja gazdaságát az USA befektetői előtt és határozottabban lép fel a szerzői jogok védelmében. Ez alig fogja érinteni az USA kereskedelmi deficitjét Kínával szemben és biztosan nem fognak lemondani arról, hogy dominanciát szerezzenek a világon a jövő technológiáinak bevezetése és alkalmazása terén.
Ugyanakkor az FT publicistája szerint nem a kereskedelmi háború lezárása a legnagyobb ajándék, amivel Trump kedveskedhet kínai kollégájának, Hszi Csin-pingnek. Valójában mostanra már leszerelte Amerika legfőbb fegyverét az új kihívással szembeni küzdelemben: letette a fegyvert a társadalmi értékek csatájában. Az USA fölénye Kínával szemen nem a gazdasági mutatókkal vagy a repülőgép-anyahajók számával, hanem értékei vonzerejével mérendő.
Az olyan alapértékeket, mind a szabadság érvényesülése vagy a demokratikus kormányzás igénye sokan a liberálisok álmai közé sorolják, ám a pekingi vezetés viselkedése ellentmond ennek. A hatalom kemény fellépése a nyugati liberális eszmékkel szemben, az internet cenzúrázása, a másként gondolkodók és az emberjogi aktivisták elnyomása azt bizonyítja, hogy a kínai egypártrendszer urai valódi veszélyt látnak a nyílt társadalom elemeiben. Nem véletlen, hogy Trump elődei ütötték ezt a vasat.
Megváltozott üzenet
A volt ingatlanmágnás, azonban nem titkolja csodálatát az erős vezetők iránt. Hsziről például - aki az USA külügyminisztériuma szerint az 1976-ban meghalt Mao Ce-tung óta a leginkább autoritárius vezető Kínában - úgy vélekedik, hogy "nagy vezető", "nagyon jó ember". Amikor a kínai elnök eltörölte azt a szabályt, amely szerint az államfőnek két kormányzati ciklus után távoznia kellene a hatalomból - s ezzel bebetonozta státusát -, Trump csak viccelődött, mondván: az USA-ban is ezt kellene csinálni.
Kínával összevetve az USA még mindig inspirálja a világ szabadságszerető embereit, példát ad arra, hogy élhetnének az ember szabad országban is. Ugyanakkor Trump azzal, hogy folyton hamis hírek terjesztésével vádolja a dolgát végző médiát és kormányának egyik intézkedésével több ezer illegális bevándorlót választottak el a gyerekeitől, elmossa a határt a demokrácia és az autoritárius rendszerek működése között.
Még rosszabb lehet
És az amerikai elnök a kereskedelmi viták további forszírozásával még további károkat is okozhat, amelyek súlyosabbak az eddigieknél - véli az FT cikkírója. Azzal, hogy rászáll az EU-ra és Japánra, keresztbe veri a nyugati szövetségi rendszert, ami majd hogy nem lehetetlenné teszi, hogy annak tagjai közös erővel állják útját a kínai nyomulásnak. Ezzel Donald Trump nem a pekingi hatalom legerősebb ellenfeleként vonulhat be a történelembe, hanem akként az amerikai elnökként, aki meghallgatta Hszi imáit azzal kapcsolatban, hogyan kellene viselkednie Kína legnagyobb ellenfelének.