Hogy elkerülje a rá váró irtózatos parlamenti vereséget, Thersa May brit miniszterelnök képes volt a dolgokat még rosszabbá tenni - értékelik a Bloomberg szerkesztői a kormányfő döntését, amivel elhalasztotta kormánya brexitjavaslatának parlamenti szavazását.

A törvényhozásban elmondott beszédében azt mondta: újra leül az uniós vezetőkkel, hogy megpróbálja enyhíteni a megállapodás úgynevezett biztonsági tartalékának feltételeit. (E szerint ha a brexitet követő szűk két évben nem sikerül kidolgozni az Egyesült Királyság és az EU új kereskedelmi kapcsolatának feltételeit, akkor a szigetország meghatározhatatlan ideig bent ragadhat az EU vámuniójában, azaz nem nyeri el teljes szuverenitását, ami a brexit célja lenne.)

A kormányfő ezentúl nem sokat mondott arról, mik lennének a további tervei, különösen fájó, hogy homályban hagyta, mikor szándékozik mégiscsak a T. Ház elé vinni a válási megállapodást.

Ez lehet a bűvös dátum

Időközben azonban kiderült, hogy a kormány szándéka az, hogy a megállapodás január 21. előtt a ház elé kerüljön. A január 21-i határidő eredetileg a brit EU-tagság megszűnéséről intézkedő törvényben szerepel, és arról intézkedik, hogy a kormánynak nyilatkoznia kell a brexitfolyamat további irányáról alkotott elképzeléseiről, ha addig az időpontig nem születik megállapodás az EU-val a brexit feltételrendszeréről, vagy ha a megállapodást a parlament elutasítja, és a januári határidőig nem kerül újabb brexitegyezmény a törvényhozás elé.

A szavazás elhalasztása az utolsó pillanatban nem volt teljesen váratlan, hiszen hetek óta világos volt, hogy annak alapján anélkül lennének kötelezőek az Egyesült Királyságra vonatkozóan az uniós szabályoknak, hogy nem szólhatna bele azok alakításába. Ezért mind a brexiterek, mind az EU-ban maradás hívei utálják.

Mégis szavazni kellett volna!

A Bloomberg szerkesztői ennek ellenére úgy vélik, hogy a kormánynak vállalva a borítékolható bukást végig kellett volna vinni a szavazást, mert ezzel utat nyitott volna azelőtt, elkezdődjön az alternatívák keresése. A társadalom előtt megnyílt volna a lehetőség, hogy kimozduljon a holtpontról, amibe így most beragadt.

Az EU-s vezetők egyértelművé tették, hogy nem fognak hozzájárulni a megállapodás lényeges megváltoztatásához. May legfeljebb némi kozmetikázására számíthat, ami aligha változtatja meg az egyezséget elutasító parlamenti képviselők véleményét. Így aztán nagyon úgy tűnik, hogy a miniszterelnök a semmiért döntött a bizonytalanság elnyújtása mellett, miközben növelte a válási egyezség nélküli, kaotikus kiválás veszélyét is.

Mit kellett volna tennie?

Ehelyett be kellett volna látnia, hogy nincs olyan megállapodás a válásról, amelyet az EU is elfogad és megszerezhető hozzá a londoni parlament többségének támogatása is. Reálisan szembe nézve a helyzettel két lehetőség áll az Egyesült Királyság előtt: vagy egyezség nélkül lép ki az EU-ból vállalva annak minden következményét az ír határ valós vámhatárrá válásától a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok szétszakításáig, vagy nem lép ki az EU-ból.

Ezek azonban olyan alternatívák, amelyekről a népnek kellene döntenie egy újabb népszavazáson - vélik a Bloomberg szerkesztői. Ha May tartja magát ahhoz, elutasítja ezt a lehetőséget, akkor félre kellene állnia. A helyzet most sem sokkal jobb: formálisan még mindig ő a brit miniszterelnök, de már nem vezeti az országot.

Orosz rulett

Ma már elég sok Európa-párti tory parlamenti képviselő támogatná a újabb referendum kiírását ahhoz, hogy a parlament az ellenzék bevonásával megszavazza ennek kiírását, ha a miniszterelnök kezdeményezné. Ugyanakkor ez lenne a dolog könnyebb része - véli Robert Shrimsley, a Financial Times publicistája.

Nagy kérdés ugyanis, hogy minek kellene szerepelnie egy népszavazás szavazólapján. Van, aki szerint azt kellene kérdezni: ki támogatja a kormány brexitmegállapodását, illetve ki az ország bennmaradását az EU-ban. Ebben az a kockázat, hogy mivel az előbbi a kvázi EU-tagsággal egyenlő, a referendum ellenzői azzal érvelhetnek, hogy ez a kérdéspár szimpla átverés.

Mások, élükön Tony Blair volt miniszterelnökkel úgy vélik, hogy veszélyes lenne a kormány tervét a szavazólapon hagyni, mert a bizonytalan szavazók még a végén kihoznák győztesnek, azaz megerősítenék az Egyesült Királyság alávetettségét jelentő kvázi EU-tagságot. Ezért a maradást, illetve a kemény brexit lehetőségét kellene eléjük tárni. Ezzel az a pici gond, hogy egy olyan orosz rulett, amelyben a hatlövetű forgópisztolyba három golyót töltenek be. A brexiterek dolga csak annyi lenne, hogy felszítsák a szavazók dühét: azzal kampányolnának, hogy "Mondjátok meg nekik újra!"