Német politikusok az elmúlt hónapokban támadták az Európai Központi Bankot (ECB) megengedő monetáris politikája, a negatív kamatok és a mennyiségi lazítás miatt. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter azt állította, hogy az ECB-nek ezzel a politikával közvetett felelőssége van az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű euroszkeptikus párt felemelkedésében - írja Martin Wolf, a Financial Times (FT) publicistája.
A szakíró szerint azonban az eurózóna legnagyobb problémája nem az ECB monetáris politikája, hanem a német gazdaság. Szerinte ugyanis a monetáris unióra nem csupán a déli tagállamok eladósodása jelent veszélyt, hanem az is, ha a valutaunió működése kifejezetten a hitelezők érdekeit, így elsősorban Németország érdekeit szolgálja.
Jogos kritika
Számos jogos kritika éri az ECB monetáris lazítását. A gazdaság ösztönzésével lehetővé teszi, hogy az eurótagállamok halogassák az országuk gazdaságának versenyképességét javító reformokat. Emiatt nem sikerült csökkenteni az eurótagállamok eladósodását, miközben a negatív kamatok aláássák a vagyonuk - ügyfeleik megtakarítása - bővítésétől függő biztosítótársaságok, nyugdíjalapok, takarékpénztárak fizetőképességét.
Eközben az európai jegybank alig tudta nulla fölött tartani az inflációt. Egy szóval nem sokat segít az európai gazdaság vergődésén, ami erősíti az Európa-projekttel szembeni indulatokat - erre célzott Schäuble az AfD-vel kapcsolatos megjegyzésével.
A németek ennek nyomán igazolva látják hagyományos meggyőződésüket, amely szerint az ideális makrogazdasági egyensúly három eleme a (szinte állandóan fenntartott) kiegyensúlyozott költségvetés, az árstabilitás és az árrugalmasság.
Csak kicsiben jó
Wolf szerint ez a megközelítés ugyan ésszerű egy kis, nyitott gazdaság esetén, ám egy olyan nagy gazdaság, mint Németország csak akkor tudja megvalósítani, ha nagyon versenyképes külkereskedelmi ágazatokkal rendelkezik. Egy olyan kontinentális gazdaság esetén pedig, mint az eurózóna, nem lehet érvényesíteni ezt az elvet. Ami működhet Németországban, nem működhet egy háromszor akkora és a külső kereskedelemmel szemben sokkal zártabb gazdaságban.
A munkaerőpiac ezredforduló utáni átalakítását követő német gazdaságtörténet azt mutatja Wolf szerint, hogy a "strukturális reformok" nem igazán jelentenek gyógyírt a fenti problémára. Németország ugyanis az ultraalacsony kamatok ellenére képtelen felszívni helyi megtakarításainak mintegy harmadát.
Furcsa jövő
A munkaerő költségét és a munkavállalók jövedelmét visszavágó reform előtt a német vállalatok sokkal többet ruháztak be, mint azt követően. Eközben a háztartások többletet halmoznak fel, a kormányzat egyensúlyban van és az eurózóna egy gyenge "Németországgá" válik.
A 2008-2016-os időszakban a folyó fizetési mérleg többlete elérheti a valutaövezet GDP-jének közel öt százalékát. Minden tagállam egyensúlyban lesz illetve mérlegtöbbletet halmoz fel az előrejelzések szerint. Így az eurózóna mások költésétől és hitelfelvételétől válik függővé, amit egyébként minden épeszű gazdaságpolitika kerül.
Ez nem kudarc!
Amit az ECB próbál tenni, az Wolf szerint nem kudarc, hanem siker. A negatív kamatoknak és a 2012-ben elindult lazításnak kezd beérni a gyümölcse, mégpedig egy jelentőségteljes, igaz, nem megfelelő mértékű fellendülés formájában. A reálkereslet négy százalékkal emelkedett a 2013 első negyedéves mélypontról, a maginfláció pedig - igaz, mindössze egy százalék körül - stabilizálódott.
Ez a politika a hitelező - ezért például a negatív kamatokat érhetően ellenző - országokban meglehetősen népszerűtlen. Ezek azonban megfeledkeznek arról, hogy például a defláció - amelyet egyebek mellett a negatív kamat fordíthat enyhe inflációvá - milyen súlyos veszély. Emeli a reáleladósodottságot aláásva a reálbérek rugalmasságát és rontja a monetáris politika hatékonyságát.
Nézzenek magukba!
Bár Németország érdekei és nézetei fontosak az eurózónának, mégsem ennek kellene mindent meghatároznia. Ha a németek úgy gondolják, hogy az ECB monetáris politikája végzetesen meggyengíti az Európa-projekt legitimitását, akkor esetleg élniük kellene a kilépés lehetőségével - fogalmaz élesen Wolf. Addig viszont, míg az eurózónában maradnak, tiszteletben kellene tartaniuk az ECB munkáját.
Az európai jegybank elkötelezte magát a laza monetáris politika mellett, amire alapos indokai vannak. Ez ugyan nem teszi sokkal jobban működővé az eurózónát, de kétségtelenül jelentősen hozzájárul ahhoz.