Vajon megoldhatja-e a bevándorlási válságot Brazília, egy olyan ország, amely a Közel-Kelettől és Európától is több ezer kilométerre, az Atlanti-óceán túlsó partján található? - teszi fel a költői kérdést a Bloombergen Rodrigo Zeidan az USA-ban, Kínában és Brazíliában is tanító közgazdász professzor. A válasza az, hogy igen.

Több százezer közel-keleti és afrikai menekültnek, akik Európában próbálnak boldogulni Latin-Amerika legnagyobb gazdasága kínálhatja a legreményteljesebb megoldást, miközben letelepedésük gazdasági előnyökkel járna a fogadó országnak is.

Olvasztótégely

Brazíliának nagy hagyományai vannak a különböző térségekből érkező emberek összeolvasztásban. A spanyolokon és portugálokon kívül nagyon sokan érkeztek Olaszországból, Japánból és még többen számtalan más országból. Az 1940-es népszámlálás szerint 50 ezer szír és libanoni élt az országban, ami két évtized alatt több mint háromszorosára nőtt és a bővülés kisebb tempóban azóta is folytatódott.

Az érkezők fokozatosan brazillá váltak. A szírek és a libanoniak jellemzően kereskedelemmel, mezőgazdasággal és más tevékenységekkel foglalkoztak. Az ország kultúrájának részévé váltak a közel-keleti gyökerek: Michel Tiemer államfő például libanoni szülők gyermeke.

Gazdasági alapok

A bevándorlás mindent egybevetve növeli a fogadó országok GDP-jét - emlékeztet a professzor. Kutatások szerint Nagy-Britannia például 2001 és 2011 között nettó 28,63 milliárd dollárt kasszírozott az érkezőknek köszönhetően. Ettől persze a bevándorlók integrálása Európa-szerte súlyos gondokkal jár.

Ezek forrása, hogy általában kevésbé képzettek, mint a helyiek, ezért rövid távon rontják a gazdaság hatékonyságát és növelik a társadalmi egyenlőtlenséget. Brazíliában azonban fordítva lenne: az odaérkező szír menekültek valamivel magasabban képzettek lennének a helyieknél.

Sok nyugat-afrikai menekült azzal az előnnyel érkezne, hogy anyanyelvi szinten beszél angolul vagy franciául. Jó páran brazil gyerekek tanításával kereshetnének pénzt.

Így a bevándorlók Brazíliában növelnék a munka termelékenységét, miközben nem erősítenék a szociális feszültségeket. Javítanák az 1980-as évek óta visszaesett népszaporulatot, hozzájárulnának az elöregedő társadalom idősebb tagjainak ellátásához.

Költségek

Természetesen a rengeteg érkező fogadása sokba kerülne, miközben a brazil költségvetésen jókora lyuk tátong: a büdzsé hiánya közelíti a kilenc százalékot. Ezért a gazdag országoknak, amelyek küszködnek a menekülthullámmal, anyagi támogatást kellene nyújtaniuk a bevándorlók elhelyezéséhez.

Ne feledjük, egy olyan közepes jövedelmű ország, mint Brazil sokkal olcsóbban tudná segíteni a menekülteket mint Németország vagy Svédország! A Törökországnak a szírek visszafogadásáért ígért hatmilliárd eurós uniós támogatás precedenst teremt erre a megoldásra.

Brazília ugyan híres szegénynegyedeiről, az ezeket feldúló bűnözésről, ám a bevándorlók javíthatnának ezen a helyzeten. A megfelelő anyagi támogatással folyó lakóhelyteremtés munkalehetőséget teremtene a 12 millió helyi munkanélkülinek is és a támogatásokat összeköthetnék az ő lakókörnyezetük javításával is.

Pozitív példa

Zaiden a nemrégiben érkezett haitieket hozza fel pozitív példának. Az ENSZ nem volt képes helyet találni több százezer Haiti lakosnak, akik a földrengések és a kolerajárvány elől menekültek el hazájukból.

Voltak azonban olyanok akik minden külső segítség nélkül kiutat találtak szörnyű helyzetükből. Nyolcvanezer haiti érkezett Brazíliába az elmúlt években, és többségük meg tudta vetni a lábát új hazájában. Nehézségeiket növelte, hogy 2010 előtt kevesebb mint 40 Haitiből érkezett ember élt az országban.

Megoldható

Persze lenne ellenállás a brazilok között is az újonnan érkezőkkel szemben. Ugyanakkor nagy hagyománya van annak, hogy földet adjanak a lengyeleknek, olaszoknak, japánoknak és másoknak. Az brazilok közismert vallási toleranciája lehetővé tenné a muszlim közösség beilleszkedését.

Így a professzor szerint csak a brazilokon múlik, hogy figyelembe véve minden körülményt, kinyissák az ajtót az Európában rekedt menekültek előtt. Feltéve persze, ha a gazdag országok is megteszik a magukét, azaz biztosítják a befogadásukhoz szükséges anyagi támogatást.