Meg akarom ragadni a lehetőséget arra, hogy megvédjük a demokráciát - mondta egyebek mellett Emmanuel Macron francia elnök az Európai Parlamentben elhangzott beszédében. Néhány évvel ezelőtt ezek a szavak értelmetlenek lettek volna, miután a demokráciát és a liberális értékeket senki sem kérdőjelezte meg Európában, ám ma a francia elnök megjegyzése helyénvaló - vélik a Financial Times (FT) szerkesztői.

Az EU perifériáján lévő országokban nyomás alá kerültek az Európa-projekt alapját adó alapértékek. Magyarországon a kormány nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra és a médiára, a lengyel kormány súlyos konfliktusba került az EU-val az utóbbi szerint az igazságszolgáltatás függetlenségét korlátozó reformja miatt.

Nagyobb lehet a baj

Más országokban is hasonló jelenségek láthatóak, ezért az FT szerint Macron joggal veszi komolyan a demokráciára leselkedő veszélyt. Például a magyar és a lengyel kormány kölcsönös vétóval akadályozhatja meg, hogy az uniós tagországok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács nyomást gyakoroljon rájuk az alapjogok felrúgása miatt. Ha még több ország a nyomukba lép, még nagyobb esélyük lesz a büntetlenségre az antiliberális politikai erőknek.

A másik front

Macron másik fontos törekvése az eurózóna pénzügyi infrastruktúrájának reformja. Ez prózaibbnak hangzik, de legalább olyan fontos az EU léte szempontjából, mint az előbbi, ráadásul a két ügy összekapcsolódik. A francia államfő fő célja a bankunió megvalósítása, ami elszakítaná a piaci viszonyokat felülíró kapcsolatot a kormányok és a bankok közt.

A káros viszony lényege, hogy egymást mentik meg a csődtől az államkötvények vásárlásával, illetve a bankmentő csomagokkal, amíg mindkét fél fizetésképtelenné nem válik az egymással szemben felhalmozott követelések behajthatatlansága miatt.

A francia elnök másik - túl optimistának tűnő - célja egy jelentős összegű eurózónás közös költségvetés elfogadása, amelyet közös pénzügyminiszter felügyelne. Az FT értékelése szerint ez túl ambiciózus cél, miután a németek nem igazán támogatják, mondván: ezen a büdzsén keresztül valójában az északi tagállamok pénze folyna át a déliekbe. Ezért e koncepció erőltetése megnehezítheti más célok elfogadtatását.

A legnagyobb falat

A legkritikusabb kérdés a közös eurózónás betétbiztosítási rendszer ügye, amelyben az eurózónás bankok betéteseinek befektetéseiért minden eurótagállam kölcsönösen felelne. Ezt az előbbihez hasonló ok miatt ellenzi a német politikai elit többsége.

Ugyanakkor talán található kompromisszum: ha egyszer bankuniónak köszönhetően - amely jogilag elválasztaná az országokat és a területükön bejegyzett bankokat - a kormányoknak kevesebb lehetőségük lenne beavatkozni a bajba került bankok megmentése érdekében, a piaci viszonyok erősebben érvényesülnének, ami megfegyelmezhetné a pénzintézeteket. Ha buknának, azt a tulajdonosaik szenvednék meg, nem az adófizetők.

Az FT szerkesztői szerint meg lehetne találni a közös hangot az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) átalakításának ügyében is. A cél az lenne, hogy ez olyan önálló pénzintézet (EMF) legyen, mint az IMF. Berlin csak akkor támogatná ezt, ha a tagországok fegyelmezettebben tartanák be az EU költségvetési elvárásait, azaz nem kockáztatnák a kezelhetetlen eladósodást, amelynek nyomán az EMF-hez kellene fordulniuk.

Nem fog menni

Nem látszik megalapozottnak az FT optimizmusa a Bloomberg értesüléseinek tükrében. Az amerikai hírügynökség úgy tudja, hogy Angela Merkel a CDU/CSU parlamenti frakciójának zárt ülésén kijelentette: az ESM átalakítása az európai alapszerződés megváltoztatását igényli, amihez minden uniós tagországnak hozzá kellene járulnia. Ez nem igazán sanszos.

A német kancellár emellett egyetértett azzal, hogy bármilyen uniós reformlépést - így például a bankunió létrehozását is - jóvá kell hagynia a Bundestagnak is, márpedig pártjának jobbszárnya meglehetősen szkeptikusan viszonyul az uniós integrációhoz. Mindenben azt látják ugyanis, hogy a pénzügyi fegyelemmel hadilábon álló déli tagországok költhetik el a fegyelmezetten gazdálkodó északiak pénzét.

Az összefüggés

Az európai gazdaság nem olyan erős, mint amilyennek néhány hónapja látszott, de stabil - folytatják elemzésüket az FT szerkesztői. A következő recesszió elkerülhetetlenül beüt, ami nyomást fog gyakorolni a leggyengébb országokra és bankokra.

Ha bajok orvoslására alkalmasabb uniós infrastruktúra addigra nem épül ki, akkor kiéleződhetnek a szociális feszültségek, ami tovább erősítené azokat, akik megkérdőjelezik az európai liberális értékeket. Ezért aztán meg kellene találni a kompromisszumot Macron ambiciózus tervei és a németek pragmatikus hozzáállása között.

A fotó forrása: Emmanuel Dunand/AFP