A nemzetközi csúcstalálkozók jönnek és mennek, a részt vevők lefotóztatják magukat és kiadják közleményeiket, amiket senki nem olvas el. A nagy-britanniai Cornwallban június 11. és 13. között tartandó G7 csúcstalálkozó azonban azon ritka kivételek közé tartozik, amelyeknek van jelentőségük. Nem csupán a csoport tagjai, a hét legfejlettebb ország szempontjából, hanem abból a szempontból is, merre halad tovább a világ – írja Gideon Rachman, a Financial Times (FT) publicistája. A főszereplőknek helyt kell állniuk.

Egyikük Boris Johnson brit miniszterelnök (képünkön), a vendéglátó, aki bizonyíthatja, hogy nem csupán könnyű súlyú, cinikus szereplője a nemzetközi politikának, hanem egy jelentős esemény házigazdájaként ki tud emelkedni a sorból. Emellett jeleznie kellene, hogy Global Britain szlogenje, amivel a brexitet igyekszik eladni, több üres szólamnál. Másikuk Joe Biden, az USA elnöke, akinek ez lesz az első tengerentúli fellépése. Ez alkalmat ad arra, hogy bizonyítsa, elődje, Donald Trump kitérője után az USA újra kész szövetségi rendszere élén a világ demokráciáinak élére állni, és megálljt parancsolni Oroszország és Kína nyomulásának.

Kapcsolódó

Az amerikai elnöknek lehetősége lesz arra, hogy az USA és legfőbb szövetségesei nevében tárgyaljon Vlagyimir Putyin orosz államfővel, akivel a június 11-13-ai G7-csúcs utáni napokban találkozik. A csúcsértekezlet emellett választ adhat arra a kínai propagandaszlogenre, miszerint a nyugat az elkerülhetetlen hanyatlás útját járja. Ha sikeres lesz a hét végi esemény, akkor azt az üzenetet küldheti világ közvéleményének, hogy a legerősebb demokráciák, kiegészülve a hozzájuk hasonló országokkal készek kezükbe venni a világ sorsának irányítását – véli az FT publicistája.

Hanyatló részesedés

A G7 először az 1970-es években ült össze eredeti felállásában (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország és Olaszország), a Szovjetunió összeomlása után egy ideig Oroszországgal G8-ra bővült, majd a Krím orosz elcsatolása után ismét G7-té vált. Trump lefitymálta a csoportot, mert úgy képzelte a világot, mint egy dzsungelt, amelyben a survival of the fittest szabályozza az országok viszonyát, s mivel szerinte az USA volt a tigris, saját országát látta a táplálkozási lánc végén.

Bár a nemzetközi diplomáciához a volt amerikai elnök ezen a szinten értett, tény, hogy az országcsoport súlya a világgazdaságban jelentősen csökken. Míg az 1970-es években a G7 országai adták a világ GDP-jének 80 százalékát, mostanra ez 40 százalékra zsugorodott, miközben olyan országok, mint Brazília, India és főként Kína növelték a súlyukat. Ez is motiválhatta a csúcsértekezlet szervezőit akkor, amikor úgy döntöttek, hogy vendégként meghívják Ausztrália, Dél-Afrika, Dél-Korea és India vezetőjét.

Nagy dolgok

Ugyanakkor a világ előtt álló legnagyobb feladatok, a pandémia végleges legyűrése és a felkészülés a hasonló járványokra, a durva klímaváltozás elkerülése, illetve a szabad és korrekt világkereskedelem fenntartása Kína együttműködését feltételezi. Ebből a nézőpontból a G7 feladata, hogy ezeken a területeken olyan kezdeményezésekkel álljon elő, amelyek a világ legbefolyásosabb országait tömörítő G20 csoport csúcsértekezlete elé kerülhetnek az év későbbi részében.

A pandémiával kapcsolatban jól tennék a világ leggazdagabb országai, ha növelnék az ENSZ keretén belül működő Covax kezdeményezés anyagi támogatását, amelynek célja a világ lakóinak mielőbbi beoltása a koronavírussal szemben. Az USA és az Egyesült Királyság emellett bővíthetné a világ elmaradottabb országinak vakcinatámogatását még azelőtt, hogy elérné saját társadalma teljes védettségét. Kína gyártási kapacitásával jó helyzetből indul abban a versenyben, ki ad több oltást a harmadik világ országainak.

Hasonló a helyzet a klímaváltozással, miután Kína a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója. A G7 az ENSZ novemberi klímacsúcsát célozhatja meg olyan kezdeményezésekkel ezen a téren, amelyek Pekinget is arra szorítják, hogy lépést tartson a változásokkal. A járvány és a klímaprobléma a világ két óriási válsága, aminek az a jó oldala, hogy esélyt az G7 országainak megmutatni a kivezető utat a bajból – véli az FT cikkírója.