A tavalyi magyar, francia, svéd, olasz, dán, brazil és az amerikai félidős választások után idén is számos ország állampolgárai döntenek arról, melyik párt vagy koalíció jelöltjeire adják le voksaikat.

A piaci szereplőknek oda kell figyelniük a nigériai (február 25.), a thaiföldi (május 7.), a guatemalai (június 25.), a szingapúri (szeptember 13.), a pakisztáni (október 12.), a kongói (december 20.), a bangladesi (december 31.) és az új-zélandi választásokra, de európai szempontból a következő voksolások lehetnek a legérdekesebbek világszerte:

Észtország – március 5.

Kevesebb mint két hónap múlva arról kell dönthetnek az észtek, hogy az európai mainstream része maradjon az ország vagy elszigetelt, keserű állammá váljon a szélsőjobboldal irányítása alatt – fogalmazott Kaja Kallas észt miniszterelnök a Bloomberg szerint.

A Kaja Kallas vezette liberális Reformpárt a Norstat közvélemény-kutatása alapján jelenleg 32 százalékos támogatottsággal a legnépszerűbb politikai erő az országban, a jobboldali populista Észtországi Konzervatív Néppárt (EKRE) pedig az aktuális állás szerint a voksok 24,6 százalékát tudná megszerezni.

Kaja Kallas, aki több alkalommal is nyíltan kiállt bírálta Vlagyimir Putyin orosz elnököt az Ukrajna ellen indított háború miatt, hangsúlyozta, az EKRE hatalomra kerülésével nem sok támogatásra számíthatnának a menekültek. Az EKRE élén álló Martin Helme tett már olyan megjegyzést, hogy az Észtországban élő színesbőrűeknek „ajtót kellene mutatni”.

Kaja Kallas szerint most nem az a döntő kérdés, ki nyeri a választást, hanem az, hogy ki tud majd kormányt alakítani. A Reformpárt júliusban a szociáldemokratákkal és a jobbközép Pro Patria párttal lépett szövetségre, a szociáldemokraták támogatottsága jelenleg 7,4 százalékos, a Pro Patria pedig 6,7 százalékon áll. A Reformpárt korábbi koalíciós partnere, a Centrumpárt mindeközben a voksok 15,5 százalékával kalkulálhat most.

Megélhetési szempontból egyelőre biztató az észtek helyzete, tavaly év végéig az észt gazdaságot az európai átlagnál kevésbé viselte meg az alakulóban lévő válság. A jegybank azonban decemberben arra figyelmeztette a kormányt, hogy a lakosság tartalékai jelentősen megcsappantak, ami 2023-ban már meg is látszik majd a visszaeső keresleten.

Idén számos intézkedés lép életbe a balti államban – családi kedvezmények, adómentességek és rendkívüli nyugdíjelőleg –, mindezek mellett pedig a GDP-arányos költségvetési hiány a következő három évben nem szorítható 3 százalék alá.

A központi bank emellett azt javasolja a kormánynak, hogy a támogatások kiosztásakor vegyék figyelembe, hogy a különböző társadalmi osztályokat eltérő mértékben érinti az energiaárak emelkedése, ezért a segítség legyen célzott és csak ideiglenes.

Finnország – április 2.

A januári közvélemény-kutatási adatok szerint nehéz helyzetben van a bőrdzsekis, rockfesztiválos, később pedig bulizós felvételeivel világszerte híressé vált Sanna Marin aktuális kormányfő, az általa vezetett szociáldemokraták ugyanis 18,8 százalékos támogatottsággal a harmadik helyen állnak, míg a jobbközép Nemzeti Koalíció (NCP) 23 százalékkal szerepel az élen, a szélsőjobboldali Finnek Pártja pedig a voksok 19,3 százalékát zsebelhetné be, ha most lenne a szavazás.

A Finnek pártja ezzel megduplázta szavazóbázisát a 2019-es választások óta: a felmérések szerint javarészt nők és olyanok fordultak feléjük, akik eddig nem mentek el szavazni. A szélsőjobboldali politikai erő alapvetően azzal tudta magához vonzani az embereket, hogy olyan problémákkal kampányol, mint az energiaárak emelkedése, az infláció vagy a romló bűnügyi statisztikák.

A miniszterelnök és pártja helyzetét tovább nehezíti, hogy az NCP nyitott arra, hogy koalícióra lépjen a Finnek pártjával. A két jobboldali erő gazdasági programja és szemlélete könnyen összefésülhető lenne, ám klímaügyekben nem egyezik a véleményük. A Finnek pártja szerint későbbre kellene halasztani az ország klímasemlegességi célkitűzéseit, Petteri Orpo, az NCP vezetője azonban elképzelhetetlennek tartja, hogy klímaügyek kárára lépjen együttműködésre bármilyen párttal is.

Törökország – június 18.

Bár a török választások hivatalosan meghirdetett időpontja június 18., Recep Tayyip Erdogan elnök a napokban utalt arra, hogy az eseményt végül egy hónappal korábban rendezhetik meg.

Erdogannak 50 százalék feletti támogatottságra lenne szüksége ahhoz, hogy már az első fordulóban bebiztosítsa győzelmét, erre azonban a közvélemény-kutatások szerint nincs túl sok esélye. A felmérések azt mutatják, hogy a mögötte álló Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) mindössze a voksok 30 százalékát tudná jelen állás szerint megszerezni.

A Politico szerint 2002 óta most van először reális esély arra, hogy komoly politikai fordulat következzen be Törökországban, és leváltsák az autokratikus, tekintélyelvű rendszert kiépítő Erdoğant.

Az elnök tavaly decemberben ugyan – 2023 elejétől kezdve – 55 százalékkal megemelte a minimálbért, ez azonban csekély segítség a lakosságnak a rettentő magas infláció mellett. A fogyasztói árak decemberben éves bázison 64,3 százalékkal emelkedtek. Ez persze jelentős javulás az egy hónappal korábban mért 84,4 százalékos értékhez képest, ám szakértők szerint ez inkább arra vezethető vissza, hogy 2021 decemberében néhány nap alatt a líra értékének mintegy ötödét veszítette el, az import pedig ettől jócskán megdrágult. Ráadásul a kormány a választásokra készülve nagy költekezést tervez, ami szintén növelheti az inflációs nyomást.

Bár az AKP legnagyobb kihívója, a Köztársasági Néppárt (CHP) egyelőre nem jelölte ki miniszterelnök-jelöltjét, de jó eséllyel az isztambuli ellenzéki főpolgármestert, Ekrem Imamoglut szánnák erre a posztra. A politikust azonban – arra hivatkozva, hogy 2019-ben „bolondnak” nevezte, és ezzel megsértette a Legfelsőbb Választási Tanács tagjait – két év hét hónap börtönbüntetésre, valamint a politikai élettől való eltiltásra ítélték decemberben. Az ítélet ellen Ekrem Imamoglu még fellebbezhet.

Argentína – október 29.

Argentína győzelme a tavalyi labdarúgó-világbajnokságon ideig-óráig feledtethette ugyan a lakossággal az ország sanyarú gazdasági helyzetét és megélhetési nehézségeiket, Lionel Messi karizmája és tehetsége azonban mit sem ér az inflációval szemben.

A fogyasztói árak novemberben 92,4 százalékkal emelkedtek éves viszonyításban, ez 30 éve a legmagasabb mért érték. Sergio Massa gazdasági miniszter novemberben több mint 1700 termék árát fagyasztotta be, de elemzők szerint még ezzel együtt is meghaladhatja a decemberi éves infláció a 100 százalékot, és várhatóan egész 2023-ban nem lassulhat ez alá a szint alá.

A La Politica Online közvélemény-kutatási adatai alapján a szavazóknak mindössze 30 százaléka gondolná kedvező forgatókönyvnek, ha Alberto Fernández elnök maradna hatalmon. Az államfőnek ráadásul nincs túl nagy mozgástere voksvadász intézkedések bevezetésére sem, a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött megállapodás ugyanis kiadáscsökkentéseket vár el a kormánytól.

Lengyelország – október vagy november

Bár Lengyelország diplomáciai szempontból határozott kiállása Ukrajna mellett az oroszok támadása után valamelyest olvasztott a fagyos lengyel-uniós kapcsolaton, 180 fokos fordulat azért nem állt be a viszonyban.

A többi tagállamnak elege van már abból, hogy Lengyelország semmibe veszi mindazt, amit az Európai Unió képvisel. Ha újra a Jog és Igazságosság (PiS) győz, az rettentő rossz hír Lengyelország és az EU számára. Európa egyéb részein is erősödhetnének a populista szervezetek

- mondta Judy Dempsey, a berlini Carnegie Europe kutatóközpont főmunkatársa.

A Jog és Igazságosság támogatottsága jelenleg mintegy 37 százalék, ezzel továbbra is a legnépszerűbb párt az országban, ám az ellenzéki pártok – élükön a Donald Tusk vezette, 29 százalékon álló Polgári Platformmal (PO) – fokozatosan erősödnek.

A PiS most egy jóval kedvezőtlenebb rajtpozícióból indul, mint 2019-ben, amikor erős volt a gazdaság és a melegekkel is tudták riogatni a szavazókat – vélekedik Jacek Kucharczyk, egy varsói közügyekkel foglalkozó kutatóintézet elnöke.

Jelenleg úgy tűnik, a négy ellenzéki párt összefogásával létrejöhetne egy többségi kormány, a négy politikai erő házassága azonban csak komoly ideológiai törésvonalak figyelmen kívül hagyásával jöhetne létre. Márpedig ez súlyos problémákat okozhatna egy kormányon belül.

Spanyolország – December 10.

Az év második felében Spanyolország tölti be az EU Tanácsának elnökségét, de nemcsak ezért kellene a kormánynak arra törekednie, hogy addigra elsimítsa a kényes belpolitikai problémákat, például a katalán függetlenségi kérdést, bár ebben nem valószínű, hogy a közeljövőben lenne komolyabb előrelépés.

Legkésőbb az év utolsó hónapjára mindenesetre a jelenleg kisebbségben kormányzó koalíciónak – a Spanyol Szocialista Munkáspártnak (PSOE) és a Podemosnak – meg kell győznie arról a szavazóikat, hogy felül tudnak kerekedni a belső nézeteltéréseken.

Az ellenzék fő üdvöskéje Alberto Núnez Feijó, aki áprilisban vette át a Néppárt (PP) vezetését, vele kapcsolatban több politikai elemző is egyetért abban, hogy ő egyesítheti a jobbközép és a szélsőjobboldali erőket.

Egyes közvélemény-kutatási adatok alapján a PP és a szélsőjobboldali VOX rendelkezik akkora támogatottsággal, hogy közösen kormányt alakítsanak 2024-ben, más felmérések alapján azonban a PSOE és a Podemos győzelmét valószínűsítik, valamint azt, hogy ehhez a két párthoz társul még néhány kisebb baloldali párt. A spanyol választási kép tehát egyelőre rettentő homályos.