Japán és Kína, az Egyesült Államok devizaadósságának két legnagyobb hitelezője globális együttműködésre szólította fel a világ országait, miután a tőzsdék mélyrepülése azt jelzi, hogy az európai adósságválság kezd kicsúszni a döntéshozók ellenőrzése alól, az USA pedig a recesszió küszöbére érkezett. Nicolas Sarkozy francia elnök, Angela Merkel német kancellár és José Luis Rodriguez Zapatero spanyol miniszterelnök az európai krízis éleződését látva ma csúcstalálkozót tart Párizsban, Olli Rehn, az Európai Bizottság pénzügyi biztosa szintén megszakította szabadságát, és ma Brüsszelben sajtótájékoztatót tart.

Megint interveniált a BoJ?

Devizapiaci kereskedők szerint Japán ma a tegnapi után újabb pénzpiaci beavatkozással próbálta gyengíteni a jent, a Varsóban tartózkodó kínai külügyminiszter pedig az adósságválság eszkalálódásáról beszélt, és úgy vélte, a nemzetközi közösségnek össze kellene fognia a világszintűvé vált kockázatok kezelésére. Emellett elismételte, hogy Washingtonnak olyan politikát kellene folytatnia, amely megvédi a dollár értékét, s ezzel az pénzüket az amerikai devizába helyező befektetők érdekeit. A Reutersnek nyilatkozó elemzők azonban úgy látják, hogy az amerikai kormány és a Fed kifogyott az eszközökből, amelyekkel tehetne valamit a gazdaság élénkítése, s ezzel a dollár érdekében.

Az Európai Központi Bank (ECB) tegnapi döntését, miszerint fél éven át korlátlanul vásárolja a görög, a portugál és az ír bankok kötvényeit, rossz üzenetnek tartja a piac, ugyanis kimaradtak a sorból a spanyol és az olasz papírok. Giulio Tremonti olasz gazdasági miniszter, az ország költségvetési kiigazító csomagjának kidolgozója hasonló véleményen van. Mint tegnap elmondta, ázsiai befektetők az kérdezik tőle: ha a saját jegybankjuk nem vásárolja az önök kötvényeit, akkor mi miért tennénk? Ráadásul Jean-Claude Trichet ECB-elnök tegnapi sajtóértekezletén kiderült, hogy az enyhítéssel kapcsolatban megosztott a bank kormányzótanácsa, ami tovább fokozza a bizonytalanságot.

Az elemzők most azt figyelik, hogy az európai vezetők hajlandóak-e újabb áldozatokat vállalva megemelni az európai stabilitási alapok, az EFSF és az ezt 2013-tól felváltó ESM 440, illetve 500 milliárd eurós keretösszegét vagy sem. Becslések szerint minimum meg kellene kétszerezni ezt a tőkét, hogy Európa kezelni tudja az olyan nagy országok esetleges fizetési problémáit is, mint Spanyolország és Olaszország.

Recessziótól féltik az USA-t

Az USA-ban hasonló politikai paralízis jelei mutatkoznak, mint az öreg kontinensen. Alig néhány nappal a 2,1-2,4 ezer milliárd dolláros költségvetési kiadáscsökkentési program elfogadása után máris kétségek merültek, fel a csomaggal kapcsolatban. Sok szakértő úgy véli, nem fogják végrehajtani az összes elhatározott intézkedést - a védelmi kiadások tervezett lefaragását például sokan katasztrofális hatásúnak tartják -, vagy legalábbis a lépések zömét elhalasztják a 2012. novemberi elnökválasztás utáni időszakra.

Eközben az IHS Global Insight tanácsadó cég 40 százalékos esélyt lát arra, hogy az USA gazdasága visszaesik a recesszióba. Ha a ma megjelenő júliusi munkanélküliségi adat kedvezőtlen lesz, az tovább erősítheti a sötét várakozásokat. A költségvetési hiánnyal bajlódó kormány már nem tehet semmi a növekedés érdekében, nem indíthat újabb gazdaságösztönző programokat. A Fed is hasonló cipőben jár, döntéshozói nehezen szavaznának meg egy újabb monetáris enyhítési ciklust, különösen annak tükrében, hogy az eddigiek sem hoztak egyértelmű eredményt.

Bankbetétekbe özönlik a tőke

A világ nagybankjai eközben újabb problémával szembesülnek: ezúttal nem hiteleik behajthatatlansága vagy a forrásszűke jelenthet gondot, hanem a túl sok betét, a túlzott forrásbőség. Miután Svájc és Japán lépéseket tett annak érdekében, hogy elvegye a befektetők kedvét a frank és a jen vásárlásától, az arany pedig a 2008-09-es világválság kezdete óta kétszeresére drágult, és kérdés, hogy ez meddig folytatódhat, lassan nem marad biztonságos menedéket ígérő befektetési lehetőség, amibe a tőketulajdonosok kimenekíthetnék pénzüket az egyre kockázatosabb reálszférából, illetve áru-, részvény- és kötvénypiacokról. Ezért "beteszik a párna alá", azaz készpénzben, betétekben kezdik tartani vagyonukat. A Bank of New York Mellon Corp.-ot például már annyira elöntötték a betétek, hogy lassan büntetni kényszerül legnagyobb ügyfeleit a "túlzott takarékoskodás" miatt.