Az amerikai tőzsdéken meglátszottak a portugál Banco Expirito Santo körüli bonyodalmak, amelyek csütörtökön lejtőre küldték az európai indexeket. A második legnagyobb portugál bank tulajdonosa lekésett egy fizetési kötelezettsége teljesítéséről, amit úgy értékeltek a befektetők, hogy a pénzintézetnek is fizetési nehézségei lehetnek. A tőke elindult az ismert biztonságos menedékek, az arany és a német kötvények felé - sokan tartanak ugyanis attól, hogy kiújulhat az eurózóna adósságválsága.

Az ijedtség azonban eltúlzott lehet, a befektetőknek nincs okuk a pánikra - véli William L. Watts, a MarketWatch szakírója. Ugyanakkor a kellemetlen ügy felhívja a figyelmet arra, hogy Európa nem jutott túl bajain. Mario Draghi, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke éppen két éve csillapította le a kedélyeket elhíresült kijelentésével, miszerint az európai jegybanknak megvan a van a lehetősége arra, hogy akármibe kerül is megvédje a közös európai valutát.

Jó hír, rossz hír

A bank monetáris enyhítései, ezen belül a pénznyomtatással felérő hitelezések és alkalmanként kötvényvásárlások, kilapították a kritikus helyzetben lévő dél-európai országok kötvénypiacát elárasztó eladási hullámot. A tízéves állampapírok hozama a fenntarthatatlan hét százalék alá esett, sőt 2012 közepe óta számottevően nőtt a keresletük. Az ötéves spanyol és olasz kötvények hozama például kisebb, mint a hasonló brit papíroké. Az elmúlt két nap kisebb pánikszerű eladásai ellenére nem nőttek a hozamok annyival, amennyi komoly aggodalomra adhatna okot.

A Banco Espirito Santo esete elszigetelt jelenségnek tűnik ugyan, de arra azért jó, hogy emlékeztesse az európai politikusokat: még nem végezték el házi feladatukat. Nem teremtették meg azt az európai bankmentő rendszert, a közös felelősségvállalást, amely elválaszthatná egymástól a tagállamokat és nagybankjaikat - emlékeztet Nicolas Spiro befektetési szakértő. Az adósságválság legrémisztőbb jelensége ugyanis az ördögi kör volt, amelyben a bajba került pénzintézetek és államaik egymást pénzét elszívva húzták le egymást még mélyebbre a válságba.

Vesztegetik az időt

Draghi nevezetes bejelentésével megnyugtatta a piacokat, amivel időt nyert az európai vezetőknek arra, hogy végrehajtsák az országaik versenyképességét helyreállító strukturális reformokat. Az utóbbiak azonban elvesztegették ezt az időt. Draghi a napokban egy londoni konferencián hangot is adott emiatt érzett frusztrációjának. Nem oldódtak meg azok a feszültségek az eurózóna tagállamai között - lényegében fegyelmezettebben gazdálkodó északi és a hanyagabb, de az előbbieknek jó exportpiacot kínáló déli tagállamok ellentétéről van szó -, amelyek fél Dél-Európa tarthatatlan eladósodásához vezettek.

A hitelezés még mindig csak csordogál. Ez ösztönözte az ECB-t arra, hogy májusban célzott hosszú távú kölcsönöket nyújtson a kereskedelmi bankoknak. Az utóbbiak büntetéssekkel néznek szembe részben azért, mert egyes munkatársaik manipulálták a devizapiaci árfolyamokat, részben mert korábban segítettek amerikai ügyfeleknek kibújni az adózás alól. Eközben a pénzügyi válság nyomán bevezetett új szabályok miatt növelniük kellene tőketartalékukat. Ezért aztán a szakértők úgy látják, hogy a közeljövőben nem fogják bővíteni hitelezésüket.