Az utóbbi években az egész bolygón hangos volt a média a menekültektől. A Magyarországon élőknek valószínűleg nem kell külön bemutatni, hogy a migránsok milyen hatással lehetnek egy ország életére, jöjjenek azok Szíriából, Afganisztánból, Mianmarból, Dél-Szudánból vagy éppen Venezuelából.
Ez utóbbi ország menekültjei persze nem Magyarországra jönnek. Az ENSZ adatai szerint 2015 óta már 3,3 millió venezuelai hagyta el országát, ami idén újabb kétmillió fővel gyarapodhat. Mindez két dolgot jelentene: egyrészt Venezuela lakosságának 10 százaléka menekült el pár éven belül az országból, másrészt, a világon megtalálható 68,5 millió menekültnek az 5 százaléka származna a dél-amerikai országból.
Jelenleg naponta ötezer - óránként 208 - venezuelai lépi át a határt új otthont keresve, ami ráadásul visszaesés augusztusban mért napi 13 ezres számhoz képest - írja Alexandra Winkler Osorio, a venezuelai El Hatillo megye vezetőjének helyettese a Világgazdasági Fórum honlapján megjelent írásában. Ez helyi viszonyokra lefordítva azt jelenti, mintha minden nap egy budakeszinyi (vagy balatonfürednyi) ember hagyná el Magyarországot. Ezek jelentős része Kolumbiába ment, ahol a menekültek 27 százaléka gyerek.
Arról, hogy egykor gazdag országnak számító Venezuela hogyan jutott el odáig, hogy lakosságának 10 százaléka menekültté váljon, a Napi.hu-n is többször írtunk, például itt és itt.
Az export 95 százalékát adó olaj árának 75 százalékos zuhanását az ország gazdasága nem tudta feldolgozni, miközben az államhatalom kétségbeesésében olyan lépésekre szánta el magát - például az árak mesterségesen alacsonyan tartásával tönkretette a vállalkozói réteget -, amelynek egyenes következményei voltak a kiürült boltok - hiszen a vállalkozók külföldre vitték a terméket a magasabb profit reményében - és az éhhalál szélén álló lakosság.
A helyi lakosainak ráadásul nemcsak a boltok állandóan üres polcai - friss vízhez és húshoz sem lehet hozzájutni - okoznak megoldhatatlan problémát, hanem az egészségügyi rendszer összeomlása is. Erről mutatunk néhány példát:
- A normális egészségügyi ellátáshoz szükséges eszközök és ellátmány 80 százaléka hiányzik Venezuelában, a nemzeti kórházak fele bezárt, illetve az egészségügyi dolgozók létszámában is 50 százalékos visszaesés volt az elmúlt években.
- Az országban ismét felütötte a fejét a kanyaró, amely immár 7 300 lakost fertőzött meg és legalább 64 haláleset is köthető hozzá.
- A torokgyík 2000 helyit fertőzött meg, amiből legalább 200-an bele is haltak ellátás hiányában.
- Több mint 100 ezer HIV-fertőzött van, akik nem kapnak megfelelő egészségügyi ellátást.
- A szülés utáni gyermekhalálok száma 30 százalékkal ugrott meg, míg az édesanyák esetén ez a szám 60 százalék (!).
- A venezuelaiak kétharmada 11 kilogrammot veszített súlyából 2017-ben. Így pedig minden ötödik gyereket alultápláltság fenyeget.
Ennek is köszönhető az utóbbi napok tüntetéssorozata, amely során több százezer venezuelai követelte az elnök, Nicolás Maduro lemondását. Ezt kihasználva Juan Guaidó, az ellenzéki többségű parlament elnöke ideiglenes elnöknek nevezte ki magát. A lépés után Donald Trump amerikai elnök egyből elismerte Guaidót, ám ezzel sem került sokkal előrébb, mert Maduro válaszlépésként kitiltatta az amerikai diplomatákat az országból, ráadásul az illiberális vezetők, mint Vlagyimir Putyin és Recep Tayyip Erdogan Madurót támogatják.
Az "egészségügyi holokauszt"
Az egészségügyi rendszer összeomlása azt is jelentette, hogy megugrott a menekültek száma. Ez nem meglepő, hiszen például egy cukorbeteg vagy egy HIV-fertőzött számára létfontosságú, hogy hozzáférjen a gyógyszereihez. Hasonló a helyzet egy terhes anyánál. Amennyiben ezt nem tudja megtenni, úgy inkább választ magának egy szomszédos államot, ahol megkaphatja a szükséges ellátást.
A menekültek ennek megfelelően gyakran szenvednek valamilyen betegségben, ami már a szomszédos országok statisztikáiban is megjelenik.
A venezuelaiak nagy részét befogadó Kolumbia egészségügyi minisztériumának jelentése szerint 2017-ben 620 maláriás halálesetet, 38 éhezéses halált, 49 HIV-vel és 26 szüléssel összefüggő halált regisztráltak. Ugyanezek a számok 2018-ra jelentősen nőttek: maláriával kapcsolatos halált ugyanis 1 191 esetben regisztráltak, alultápláltság miatt 256-ot, HIV miatt 253-at, szülés miatt pedig 150 halált regisztráltak. A növekedés okát nem nehéz kitalálni, a szaktárca jelentése pedig meg is nevezi a venezuelai menekülteket.
De természetesen nem csak Kolumbiát érinti a népvándorlás: az észak-brazil Roraima államban 2017-ben 2 576 olyan maláriás esetet regisztráltak, amelyek kiindulópontja Venezuela volt, ez a szám 2018 januárja és áprilisa között 7 043-ra emelkedett. Az államban egyébként odáig fajult a helyzet, hogy 10-ból 4 szülés ma már venezuelai nőkhöz köthető - amíg korábban évekig 8 ezer volt a születendő gyermekek száma, ez 2017-ben 12 ezerre emelkedett.
A helyzetet súlyosbítja, hogy csak 2018-ban négyezer venezuelai nő szülte meg gyermekét Kolumbiában. A probléma ezzel, hogy a kolumbiai jog szerint csak akkor kaphat helyi állampolgárságot a gyerek, ha legalább egyik szülője kolumbiai. Mivel ez nem valósult meg, ezért több ezer olyan gyerek van most az országban, amelynek nincs semmilyen állampolgársága.
Ezen felül Ecuadorban és Trinidad és Tobagóban is észleltek olyan kanyarós eseteket, amelyek többnyire venezuelai menekülteket érintettek. És kivétel nincs, a Venezuelával szomszédos országok mindegyikében lehet hasonló statisztikákat találni, így a szerző szerint egyfajta egészségügyi holokauszt alakult ki a térségben, amely jelentős nyomást helyez a helyi egészségügyi rendszerekre.
A helyzeten az ENSZ úgy próbál javítani, hogy 2019-re 738 millió dollárnyi támogatást szavazott meg a Venezuelával szomszédos országoknak, hogy segítse a menekültek beilleszkedését. Ez azonban csak egy tengerbe dobott kavicsnak felel meg, a problémák sokkal többrétűbbek annál, hogy egy egyszeri támogatással meg lehessen oldani.
A diaszpóra jelentheti a reményt
Az elmúlt évek tapasztalatai szerint az ilyen helyzetekben felértékelődik a diaszpórák szerepe. Ez főként igaz lehet a digitalizáció és az ipar 4.0 idején, ami megkönnyíti a határon átívelő ügyleteket.
És úgy tűnik a folyamat elindult: a hazájukat már korábban elhagyó venezuelaiak - a szír, zsidó, kubai, afrikai és ír sorstársaikhoz hasonlóan - elkezdtek szervezkedni és hálózatokat kiépíteni, amivel segíteni tudják az otthon maradtakat. Ez pedig nem csak abban merül ki, hogy pénzt küldenek haza. Egyre többen fogadnak be akár ismeretleneket is pár hétre, ahogy az álláskeresésben is segítik egymást. Ezért pedig nem kérnek semmilyen összeget, megelégszenek azzal, hogy ha majd nekik kell segítség, akkor visszakapják a szívességet.
Persze nem ez az egyetlen módja a segítségnek. A friss adatok szerint az USA-ban immár 600 ezer venezuelai él, főként Floridában, Texasban, New Yorkban és Massachusetts-ben. A Vision Democrática Foundation (a diaszpórában élő venezuelaiakat összefogó szervezet) adatai szerint a kint élők már több mint 100 NGO-t avagy civil szervezetet alapítottak annak érdekében az Egyesült Államokban, hogy humanitárius segélyeket tudjanak haza vagy a menekültekhez küldeni.
Ezeknek az együttműködéseknek pedig már van eredménye is: egy akció keretében több mint 400 orvost és megfelelő felszerelést küldtek a Venezuelával szomszédos országokba, hogy enyhítsék az ottani egészségügyi ellátó rendszerre fokozódó nyomást. Hasonló akciója volt a Miamiban található orvosi egyetemnek is, amely Kolumbiába küldött segéderőket. Az ilyen projektekbe a világ bármely részén élő venezuelai jelentkezhet. És jelentkeznek is. A végső célja ugyanis mindenkinek ugyanaz: amint lehet visszatérni Venezuelába.