A 2020-as koronavírus - pandémia kitöréséhez nagyon hasonló incidenseket produkált az 1968-ban megjelent hongkongi influenza-járvány, melynek tetőzése idején egészségügyi veszélyhelyzetet hirdettek ki New Yorkban, annyi halálos áldozatot szedett Berlinben, hogy azt a hatóságok nem tudták kezelni és a holttesteket metróalagutakban tárolták, míg a szemétszedő dolgozókat sírásó-munkára voltak kénytelenek befogni.

A ragály miatt egy időre túlterheltté váltak a londoni kórházak, lebénult a brit posta és a vasút, Franciaország egyes területein pedig komoly zavarokat okozott a feldolgozóiparban, hogy a munkaerő felét betegágyba kényszerítette a vírus. A súlyosan beteg, akut tüdőgyulladásban szenvedőket lélegeztetőgépekre helyezték, gyakran hiába. Így söpört végig a hongkongi influenza a világon - olvasható a Wall Street Journal háttércikkében.

Kapcsolódó

Ez a járvány három év folyamán tombolt, de mára nagyrészt a feledés homályába veszett, ami jól tükrözi, hogy a társadalmak napjainkban egész más módon közelítenek meg egy hasonló válságot. Angela Merkel német kancellár, Boris Johnson brit miniszterelnök és Emmanuel Macron, Franciaország elnöke olyan kihívásként beszéltek a koronavírus-járványról, mint amekkora a második világháború óta nem érte hazájukat, Macron egyenesen háborúként festette le a szituációt. A tudósok és orvosok szerint viszont a hongkongi influenza - járvány jobb összehasonlítási alapot kínál, mint a XX. század jóval korábbi, bár emlékezetesebb borzalmai, így például a 100 milliós áldozattal járó 1918-as spanyolnátha-járvány.

Teljesen azóta sem tűnt el

A H3N2 vírustörzs által kiváltott influenza 1968. július 13-án tört ki a sűrűn lakott Hong Kongban, ahol mintegy félmillió embert fertőzött meg, a teljes népesség 15 százalékát. A betegség júliusban átterjedt Vietnamba, szeptemberre pedig elérte Indiát, Ausztráliát és Európát is. Ugyanebben a hónapban a vietnami háborúból hazatérő katonák az Egyesült Államokba is behurcolták. A pandémia Japánt, Afrikát és Dél-Amerikát 1969-re érte el.

A világjárvány első hulláma tavaszra alábbhagyott, de 1969/1970 fordulóján volt egy második hulláma is, amely pusztítóbb volt, mint az első. A legújabb becslések szerint kevesebb mint két év alatt egymillió áldozatot szedett világszerte. Az USA-ban több mint 100 ezer emberrel végzett, Németországban - az akkori NSZK-ban és NDK-ban összesen - 60 ezer ember halálát okozta, míg Franciaországban és Nagy-Britanniában körülbelül 30-30 ezer főnyi áldozattal járt.

Az orvosok szerint a hongkongi influenza halálozási rátája alacsonyabb volt, mint az új koronavírus okozta betegségé, de valószínűleg hasonló intenzitással terjedt. A járvány elleni védőoltást viszonylag gyorsan - négy hónap alatt - kifejlesztették (okulva a spanyolnátha és az 1957-es ázsiai influenza tapasztalataiból), ámde az nem volt széles körben elérhető azelőtt, hogy a kórság a legtöbb országban elérte volna második csúcsát. Teljesen azóta sem tűnt el: a H3N2 törzs napjainkban is a levegőben kering a szezonális influenza egyik altípusaként

Az epidemiológusok ma arra figyelmeztetnek, hogy ez a minta a Covid-19 esetében is megismétlődhet, melynek újabb hullámát 2020 őszére/telére várják, úgy hogy feltételezhetően nem áll majd rendelkezésre oltás.

Ahelyett, hogy bezárkóztak volna, elárasztották az utcákat

A 60-as évek végén azonban a vírus leginkább az egészségügy berkeiben számított félelmetesnek. A kormányok és a média viszont nem szólították fel az embereket a társadalmi kapcsolatok és a gazdasági tevékenység korlátozására. Hagyták, hogy a járvány akadálytalanul fusson végig a közösségeken, nem törődve azzal, hogy a vakcina egy darabig nem áll rendelkezésre. Ez éles ellentétben áll a mai helyzettel, amikor a járvány terjedésének lassítására hozott szigorú intézkedések tették központi szereplővé a koronavírust a legtöbb ember életében.

1968/70-ben viszont a járvány helyett sokkal inkább lekötötte a média figyelmét például a holdraszállás, a vietnami háború, valamint a kulturális felfordulás, amit a polgárjogi mozgalmak, a diáktüntetések és a szexuális forradalom okoztak.

Akkoriban nem volt 24 órás médialefedettség, az online hírforrások és a közösségi portálok nem fokozták a nyilvánosság szorongását, így a politikusok sokkal kevesebb nyomást érezhettek magukon a cselekvésre

- magyarázta a lapnak Susan Craddock, a Minnesotai Egyetem professzora.

Mi több, az NSZK kormánya még kifejezetten alábecsülte a hongkongi influenza súlyosságát, üdvözölve, hogy a jelek alapján az csak a 65 év felettiek és a nagyon fiatalok számára lehet halálos - emlékeztetett Malte Thiessen, járványokra szakosodott német történész.

Ha nem emlékszünk a múltra, akkor nem tudunk felkészülni a jövőre

Az 1960-as, 70-es években a tolerancia annak is volt köszönhető, hogy a második világháború mészárlása még közelmúltbéli emlék volt. A várható élettartam jelentősen alacsonyabb volt, mint napjainkban, és az olyan betegségek, mint a gyermekbénulás, a diftéria, a kanyaró vagy a tuberkulózis a mindennapi élet részét képezték.

Mára viszont az orvostudomány fejlődése miatt sokkal magasabb a várható élettartam. Miközben ez fokozta az emberek biztonságérzetét, a közvélemény már kevésbé hajlandó arra, hogy elfogadja a betegségek és a halál közelségét, különösen a legsebezhetőbbek körében.

Ezzel együtt a technológiai haladásba vetett naiv hit miatt az elmúlt évtizedek járványainak emléke elhalványult. A középkori fekete halál, a bubópestis sokkal mélyebb lenyomatot hagyott a nyugati kultúrában, mint a legutóbbi pandémiák. A 1968-as világjárvány figyelmeztetés kellett volna, hogy legyen napjaink kormányai számára, hogy előre gondolkodjanak és sokkal jobban felkészüljenek a gyors cselekvésre - értékelnek a wsj.com cikkében.