Ha 2016 az az év volt, amely a brexit mellett döntő brit népszavazással és Donald Trump amerikai elnökké választásával a nacionalizmus nagy győzelmeit hozta a hetven év alatt kiépült liberális, a jog uralmát érvényesítő világrend felett, akkor 2017 azt bizonyította, hogy sikerült mozgósítani a nyílt társadalom híveinek táborát - vezeti fel "elméletét" az ideológiák harcának visszatéréséről, Martin Sandbu, a Financial Times (FT) publicistája.

Ebben annyi változást hoz 2018, hogy az ez az év a két tábor harcáról fog szólni. Ahogy a hatalomra került vagy ott maradt nacionalista, illetve liberális kormányok megszilárdítják befolyásukat saját társadalmuk felett, a két ideológia feszültsége nemzetek közti konfliktussá válik. Ezzel érnek be az elmúlt évtizedekben elindult folyamatok.

Folyamatok

A világgazdaságban lejátszódó változások, a globalizáció robbanásszerű előretörése a kétpólusú világ megszűnésével lényeges hatást gyakorolt a fejlett országok társadalmának szerkezetére. Éles határ alakult ki azok között, akik be tudják gyűjteni ennek a változásnak a gyümölcseit, illetve azok között, akik a vesztesei a folyamatnak, és azt tapasztalják, hogy az út szélén hagyták őket.

Az utóbbiak önjelölt képviselőjeként léptek fel a brexitpárti politikusok, illetve Trump. Mindegyikük nemzeti programot hirdetett, amelynek eredményeként megtörik a nemzetközi liberális rendet, és saját országuk érdekeit helyezik minden elé. Válaszul a centrista politikusok, élükön a 2017-ben francia elnökké választott Emmanuel Macronnal e rend védelmezőiként határozták meg magukat.

Táborok

Az EU intézményei, számos európai kormány, továbbá Kanada és Japán alkotja a sokoldalú együttműködésen alapuló, a jog uralma alatt működő, gazdasági nyitottságot hirdető és a kölcsönös előnyök elvét valló nemzetközi rendszer képviselőinek táborát.

A liberalizmus-ellenes front vezére Trump, aki 2017. eleji beiktatása óta beszédeiben, programjaiban közvetve felvázolta egy a zéró összegű játszmák elvén működő világ képét, amelyben csak egymás rovására nyerhetnek a gazdasági szereplők és minden országnak magával kell törődnie.

Mindkét tábor a saját elképzelése szerint akarja berendezni vagy átrendezni a világot, ami nem először fordul elő a történelemben. Ugyanezt láthattuk az 1930-as években (az 1928-as nagy tőzsdei összeomlás után), majd ezt követően a hidegháború idején. Akkor szintén ideológiák mögé sorakoztak fel az országok, olyan ideológiák mögé, amelyektől részben belső gazdasági és társadalmi konfliktusaikra kerestek választ. Harcuk a nemzetközi porondon több-kevesebb erőszakkal zajlott.

Házon belül

Az egyes országokat uraló ideológiák támogatói a politikai hatalom birtokában keményen lépnek fel a másik ideológia híveivel szemben, mert biztosítani akarják hátországukat a nemzetközi küzdelemben. A kommunista országok annak idején az osztályidegeneket üldözték kínéletlenül, a liberális demokráciák a nemzeti szocializmus és a kommunizmus népszerűségének erősödését igyekeztek megelőzni.

A mostani ideológiai szemben állás nem vetít előre erőszakot sem a külső sem a belső harcban. Az FT szakírója úgy látja, hogy három fronton zajlik a küzdelem. Az első a nemzetközi intézmények befolyásolásáért folyik. Például a Trump-adminisztráció igyekszik működésképtelenné tenni a globális szabadkereskedelem terjedésén ügyködő Kereskedelmi Világszerveztet (WTO), míg az EU és japán támogatja annak tevékenységét.

Házon kívül

A felek "szövetségi rendszereket" építenek. Az EU felgyorsította szabdkereskedlemi tárgyalásait Japánnal, Kanadával, Mexikóval, Ausztráliával és Új-Zélanddal. Japán és Kanada igyekszik életben tartani a Trans-Pacific Partnership megállapodást az USA kivonulása után.

Eközben Trump a Vlagyimir Putyin vezette Oroszországgal és a hasonló autokratikus vezetés alatt álló Fülöp-szigetekkel és Szaúd-Arábiával keres kapcsolatokat. Európán belül Lengyelország és Magyarország mozdul efelé a társaság felé.

A csata harmadik frontja az egyes táborokhoz tartozó országokon belül húzódik. Ahogy a nemzeti szocializmus és a szocializmus az 1929-es gazdasági összeomlást követő szociális válságból nyerte erejét, a nemzeti ideológia megerősödése a 2008-as pénzügyi összeomlást követő válságból és annak kétbalkezes kezeléséből fakadó társadalmi elégedetlenségre támaszkodik. Ez van az elmúlt évek belpolitikai harcainak hátterében.

Fejlemények

Sandbu szerint hosszabb távon a liberális tábor kerülhet ki győztesen az új "hidegháborúból", ám a nacionalista rendszerek is elérhetnek rövid távú sikereket. Ezeket főként annak köszönhetik, hogy autokratikus vezetőiknek nem kell jogi aggályokkal, társadalmi egyeztetéssel bíbelődniük döntéseik meghozatala előtt.

Talán ez adta az ötletet az FT szakírójának mondanivalója végkövetkeztetéséhez. Eszerint a két ideológia globális versengésében a liberális tábor nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy magától értetődőnek tekintse gondolkodásmódja fölényét. Be kell bizonyítania, hogy az ennek alapján berendezett világ - ha nem is egyformán, de - mindenkinek hasznos.

Az 1930-as években és a hidegháború idején, az amerikai New Deal, illetve a nyugati jóléti társadalom bevezetésével a gazdasági liberalizmus hatalmas változáson ment át. Ennek köszönheti, hogy mindkét esetben győztesként került ki a nemzeti, illetve a kommunista szocializmus elleni harcból. Sandbu hasonló, jól átgondolt progresszív változásra biztatja a mai liberális centristákat is.

A nyitókép forrása: Evan Vucci/AP