Madrid szeptemberben hárommilliárd eurót vont el az alaptól, amelyet a költségvetés különböző kiadásaira fordított, majd novemberben további négymilliárd euróra tette rá a kezét, amelyet az esedékes nyugdíjszámla kipárnázására költött el. A két rendkívüli pénzfelvétel meghaladta a törvényben meghatározott éves maximumot, ezért ideiglenesen megemelték a limitet. A nyugdíjasok szervezetei aggodalmuknak adtak hangot emiatt, ám ezzel nem hatották meg az ország vezetőit.

A  magyar olvasót nem lepi meg az a tény, hogy nem Spanyolország az egyetlen ország, amelynek kormánya hozzányúl a nyugdíj-megtakarításokhoz. Finnországban és Franciaországban hasonló intézkedéseket hoztak, Írországban az ingatlanbuborék kipukkadása miatt fizetésképtelenné vált bankok felhizlalására használtak fel a nemzeti nyugdíjalap forrását − állami tulajdont vásároltak ezekben a nyugdíjasok pénzéből. Az esetek többségében olyan nyugdíjalapokat csapoltak meg, amelyeket a válság előtt halmoztak fel a tb-befizetések többletéből. Ezek eredeti célja az volt, hogy segítségükkel kiegészítsék a nyugdíjkasszát akkor, amikor a munkaképes korúak befizetései nem fedezik majd a bővülő létszámú nyugdíjas-társadalom juttatásait.

A spanyol kormány egy a pénzelvonásnál kockázatosabb lépésre is elszánta magát: felvásároltatta a nyugdíjalappal az újonnan kibocsátott állampapírok jelentős részét. Ennek eredményeként a 65 milliárd eurót kezelő alap portfóliójában a 2008-as 55 százalékról 2012 végére legalább 90 százalékra emelkedett a hazai kötvények aránya. Javier Díaz-Giménez, az IESE business school közgazdászprofesszora szerint ez egyszerűen könyvelési trükk, hiszen az állam saját magát finanszírozza. Kormánytisztviselők azzal érvelnek ez ellen, hogy amíg a spanyol papírok a szabadpiacon is eladhatók, addig nem kérdéses az ország fizetőképessége. Elemzők szerint azonban ez változhat: a kormánynak idén 207 milliárd euró adósságot kell újrafinanszíroznia a tavalyi 186 milliárd után, miközben már a 2012-es törlesztéssel is meggyűlt a baja.