Közel két hónappal azután, hogy Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője elindította az orosz hadsereg invázióját Ukrajna ellen a katonai veszteségekkel és az ország gazdasági-politikai elszigetelődésével párhuzamosan egy kicsi, de növekvő számú csoport a Kreml bennfentesei körében elkezdte megkérdőjelezni a háborús politika értelmét – írja a Bloomberg tíz az ügyhöz közel álló informátorra hivatkozva, akik félve a következményektől nevük elhallgatását kérték. A hatalom csúcsának közelében lévő bírálók a magas beosztású kormányzati tisztviselők és az állami vállalatokat vezetői közül kerülnek ki. Úgy vélik, hogy az invázió katasztrofális hiba volt, ami évekkel vissza fogna vetni Oroszországot.

Ezeknek az embereknek egyelőre semmi esélyük sincs arra, hogy rábírják az elnököt politikája megváltoztatására, vagy hogy hatalmi kihívást támasszanak vele szemben. Putyin egyre inkább egy egyre szűkülő keményvonalas tanácsadói körre hallgat, süket azokra a hangokra, amelyek arra figyelmezteti, hogy az ország belerokkanhat a háborúba – mondják az informátorok. Többen közülük osztják az amerikai hírszerzés aggodalmát, hogy ha a hadsereg nem tud hagyományos módon sikereket elérni a hadszíntéren, akkor Putyin nukleáris eszközök korlátozott bevetését is elrendelheti.

Kapcsolódó

A hajszálrepedés nem jelenti azt, hogy Putyin támogatottsága az orosz elit túlnyomó részében megtört volna. A többség osztja a Kreml felfogását, miszerint a Nyugattal való konfliktus elkerülhetetlen és a gazdaság alkalmazkodni fog az elszigeteltséghez, mint a szovjet időkben. Az államfő társadalmi támogatottságai is erős, miután szankciók okozta kezdeti sokk és rombolás átadta a helyét egyfajta szürreális stabilitásnak az oroszok mindennapjaiban.

Bennfentesek aggódása

Ezzel együtt egyre több bennfentest aggaszt, hogy Putyin kitartása a háború mellett olyan elszigeteltséghez és feszültséghez vezet, ami végül Oroszország gazdaságának megroppanásához, biztonságának csökkenéséhez és globális befolyása gyengüléséhez vezet. Néhány üzletember halványan hangot is adott félelmeinek, a háború befejezését szorgalmazva, többségük azonban egzisztenciáját féltve hallgat.

Az aggódókat meglepte, hogy az USA és szövetségesei milyen tempóban reagáltak az agresszióra. Semmi perc alatt befagyasztották az orosz jegybank 640 milliárd dolláros tartalékának nyugati pénzintézetekben lévő részét és a nyugati vállalatok vállalva, hogy elvesztik költséges oroszországi befektetéseiket, egyik napról a másikra távoztak az országból. Eközben a nyugati országok egyre erőteljesebb katonai támogatást adnak az ukránoknak, akik erre támaszkodva megfékezték az orosz offenzívát.

Vezető tisztviselők megpróbálták elmagyarázni Putyinnak a szankciók pusztító gazdasági hatását, azt hogy felemésztik azt a két évtizedes életszínvonal-növekedést, ami az oroszoknak jutott az orosz államfő regnálásának korszakában, ám leperegnek róla a figyelmeztető szavak. Csak azt hajtogatja, hogy Oroszország megfizeti az árat, amit kell, és a Nyugat nem hagyott neki más lehetőséget, mint hogy háborút indítson. 

Készek az áldozatra(?)

Putyin biztos benne, hogy a társadalom támogatja, az oroszok készek éveken át elviselni az áldozatot, amit hozniuk kell a nemzeti nagyságért, amit ő kínál nekik. A tőkeáramlás erős kontrolljával a rubel túlélte a háborút megelőző, majd a kitörését követő elértéktelenedését, és bár az infláció megugrott, a gazdaság szétzilálódása egyelőre korlátozott maradt.

Ezért elkötelezett a háború folytatása mellett, még akkor is, ha az eredeti célt, a gyors katonai sikert és a hatalomváltást Kijevben nem tudták elérni, ehelyett belekeveredtek egy a katonai és gazdasági erőforrásokat felőrlő háborúba Donbaszban. Putyin úgy látja, hogy ha most feladná a győzelem lehetőségét, ha visszalépne a béke irányába, akkor Oroszország reménytelenül sérülékeny és gyenge maradna szemben azzal a fenyegetéssel, amelyet szerinte az Egyesült Államok és szövetségesei jelentenek vele szemben.