Finnország és Svédország kész lenne feladva hosszú semlegességét belépni a NATO-ba, s bár ez hosszú folyamat, amelynek végén nem biztos, hogy csatlakozhatnak a katonai szervezethez, a szakértők azt találgatják, milyen választ adhat Oroszország a NATO észak-európai bővítésére – írja a CNBC. Moszkva világossá tette, hogy barátságtalan lépésnek tekintené a két ország NATO-taggá válását, Vlagyimir Putyin államfő sejtelmesen úgy fogalmazott, hogy "ez egy probléma".

Putyin szerint a két ország csatlakozása az Egyesült államok érdeke, és Oroszország területének északnyugati részén lévő katonai infrastruktúrájának bővítésével fog válaszolni rá. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy az orosz vezetésnek nincs gondja Svédországgal vagy Finnországgal, csak azt kifogásolják, hogy feladva semlegességüket be akarnak lépni a nyugati katonai szövetségbe. Az orosz államfőnél nem sokkal konkrétabban fogalmaztak azok az orosz tisztviselők, akik szerint a NATO-bővítése „komoly hiba”.

Kapcsolódó

A belépés feltétele, hogy a NATO 30 tagállama egyhangúan igent mondjon a kérelmükre, ám Recep Tayyip Erdogan, Törökország államfője „nem tekint pozitívan” erre a lehetőségre. Magyarán vétózni szándékozik, mert Svédország és Finnország jó kapcsolatokat ápol a Kurd Munkáspárttal, amelyet Ankara terrorista szervezetnek tart. Timothy Garton Ash történész, a régió jó ismerője szerint a török vezetés aduként tartja a kezében a csatlakozás támogatását, amiért cserébe jobb nyugati fegyvereket akar kapni.

Erdogan emellett a kutató szerint arra használja fel a háborút, hogy minél több előnyt szerezzen belőle, például azzal, hogy az Európából kiszorult orosz turisták Törökországot keresik fel, akárcsak a hasonló sorsra jutott orosz befektetői tőke. Soner Cagaptay washingtoni Törökország-szakértő úgy véli, hogy bármivel is indokolja a török vezetés a vétóját, végül abba a helyzetben kerülhet, hogy Oroszország NATO-n belüli szövetségesének bélyegzik.

Provokációk

A szakértők három orosz válaszlehetőséget sorolnak fel Svédország és Finnország NATO-csatlakozására. Az egyik, hogy elszaporodnak azok a provokációk, amelyekkel az orosz légierő az elmúlt években tesztelte a nyugati országok légtérbiztonságát. Ezek a húzások főként a két észak-európai ország tényleges belépéséig szaporodhatnak meg. Ezzel együtt Ben Hodges nyugalmazott amerikai tábornok úgy véli, hogy az oroszok, akik katonai erejét leköti az ukrajnai háború, a fenyegetőzésen kívül semmit sem tehetnek, ami tényleges veszélyt jelentene Finnországra és Svédországra.

A második lehetőség, hogy megszaporodnak az orosz hackerakciók és a hibrid, azaz vegyes támadások, például az internetes ügyködést kiegészítő csapatösszevonások a határ mentén. Ezekre megint csak elsősorban a tagfelvételig tartó hosszú átmeneti periódus alatt lehet számítani. Végül a harmadik orosz válaszlehetőség az olaj- és a gázcsapok elzárása, azaz Európa gázellátásának leállítása.

A szakértők inkább félmegoldásokra számítanak, például olyasmikre, mint hogy Oroszország fizetési problémákra hivatkozva leállította a Finnországba irányuló orosz áramexportot azt követően, hogy kiderült az ország NATO-csatlakozási szándéka. A finnek ugyanis nyugat felőli importtal pótolhatják az orosz lépés miatt hiányzó elektromos energiát.