Janer Yellen, az Egyesült Államok pénzügyminisztere a leghangosabb szószólója annak, hogy árplafont kellene bevezetni az orosz olaj exportárára. Az ötlet körmönfontnak látszik, csak ott hibádzik, hogy nem lehet megvalósítani – írja Julian Lee olajstratéga a Bloombergen megjelent cikkében. A képlet egyszerű: a Kreml óriási bevételekre tesz szert az orosz olaj exportjából, amelyet alaposan megadóztat, és ezt a pénzt felhasználhatja az Ukrajna ellen indított háborúja finanszírozására.

Az árak részben éppen a háború miatt magasak, és nem várható, hogy a kínálat növekedése mérsékelni fogja ezeket, mert sehol a világon nincsenek olyan tartalék olajkitermelési kapacitások, amelyeket be lehetne vonni a termelésbe. Mi a megoldás? Vagy csökkenteni kell a piacra kerülő orosz olaj mennyiségét vagy meg kell akadályozni, hogy a jó áron adjon túl rajta az eladó. Az előbbi biztosan tovább drágítaná a fekete aranyat a világpiacon, mivel csökkentené a kínálatot, így marad az utóbbi megoldás.

A biztosítás megtagadása

A terv szerint vissza kellene vonni a biztosítást azoktól a tankhajóktól, amelyek szállítmányaiért a vevő egy bizonyos árnál magasabbat kínál. Hogy hol legyen ez a határ, azt később döntenék el. Mivel világ tankerflottájának 95 százalékát a londoni International Group of Protection & Indemnity Clubson és néhány más az európai kontinensen működő vállalaton keresztül biztosítják, a tiltást be lehet tartani.

Ez azonban nem ilyen egyszerű – véli a Bloomberg cikkírója. Az Európai Unió tagállami több héten át vitatkozva egymással nagy nehezen elfogadtak egy szankciós csomagot, amelynek része volt a szállítmányok biztosításának korlátozása is. Válaszul az oroszok elkezdtek egy alternatív biztosítási rendszert gründolni, amelyben az Orosz Nemzeti Viszontbiztosítási Vállalat kínálna biztosításokat. Ez elég lehet azoknak az indiai és kínai vállalatoknak, akik jelenleg az orosz olaj legnagyobb vevői.

Versenyhátrányt okozhat

Miután az európai vállalatok nem szeretnék, hogy míg kínai és indiai versenytársaik olcsón jutnak orosz olajhoz, ők a magasabb világpiaci ártat fizetik, vélhetően a nagy nehezen kialkudott európai olajbehozatali korlátozást feloldanák. Emellett feleslegesnek láttatja a tervet, hogy az orosz olaj ára enélkül is alacsony. A moszkvai pénzügyminisztérium adatai szerint az orosz Ural olaj április közepe és május közepe között a Brentnél hordónként 35 dollár olcsóbban fogott, majd a következő hónapban ennél kicsit kisebb különbséggel, ám az ezt megelőző 12 hónapban csak 1,5 dollár volt az átlagos eltérés.

Becslések szerint a növekvő különbség hétmilliárd dollár veszteséget okozott az oroszoknak a tengeri szállítású olaj esetén ahhoz képest, hogy mennyit kerestek volna, ha a megszokott áron adták volna a fekete aranyat. Ez a mínusz július végéig tízmilliárd dollárra bővülhet. Ugyanakkor nem ez a legfőbb oka annak, hogy az exportált orosz olaj árának limitálása értelmetlennek tűnjön.

A legfőbb akadály az, hogy a gazdasági számítások azon a feltételezésen alapulnak, hogy vannak független gazdasági szereplők, ez esetben olajvállalatok, amelyek önállóan döntenek a tevékenységükről. Arról, hogy mit kezdjenek a birtokukban lévő olajjal. Valójában azonban, a politika, ezen belül személyesen Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője dönti el, mi legyen az ország természeti kincseivel. Az árstop nem fogja befolyásolni, mert láthatóan fontosabbak neki birodalomépítési céljai, mint a gazdaság.