Az orosz államfő a franciául deformation professionelle nevű lelki állapotban van, amit csak kissé bonyolultan lehet lefordítani valami olyasminek, hogy szakmája eltorzította, sőt maga alá gyűrte személyiségét – ad pszichológiai diagnózist Vlagyimir Putyinról Andreas Kluth, a Bloomberg publicistája. Valójában bizonyos fokig minden embert torzít valamennyire a szakmája, ami annyit jelent, hogy a szakmája gondolkodásmódjának megfelelően ítéli meg a világ dolgait.

Egy közgazdász például költségekben és eredményekben gondolkodik, egy mérnök lehetséges technikai megoldásokban – ezért mondja a szervezetelmélet, hogy a vállalatoknál kéz a kézben kell járniuk, mert így érhetik el az elfogadható költségek mellett elérhető legjobb technikai megoldást. Az orvosokat diagnózisok felállítására és kezelésére kondicionálja a képzésük, az újságírókat a hír, a szenzáció keresésére, ami esetenként mások magánszférájának megsértésével járhat, a védőügyvédek a védenceik elfogadható kifogásait keresik tettükre, az ügyészek kimagyarázhatatlan felelősségüket.

Kapcsolódó

Putyint húszas éveitől kezdve kémelhárítónak képezték és az 1970-es évek közepétől kezdve a Szovjetunió összeomlásáig a titkosszolgálati szakmában dolgozott. A mai napig szereti hangsúlyozni, hogy nincs olyan hogy „volt” GKB-ügynök, ez az elkötelezettség és szemléket élete végéig elkíséri azt, aki egyszer beállat a szolgálatába, függetlenül attól, hogy már nem a szervezet tagja (vagy ahogy az amerikai CIA-t becézik, már nincs a "cégnél").

Valami van a háttérben

Putyint nem demokratikusan választották meg Oroszország vezetőjének, hanem elődje, Borisz Jelcin – nem feltétlenül józan pillanatában – jelölte ki. Korábban nem szerzett vezetői tapasztalatokat vállalat vagy más az államtól független szervezet irányításával, annál inkább meg kellett tanulnia a hivatali előmenetel trükkjeit, mások manipulálását vagy kihasználását. Lényegében mindent elárul róla, amit azok mondanak, akik közelebbről kapcsolatba kerültek vele vagy tanulmányozták a viselkedését.

Rüdiger von Fritsch, volt oroszországi német nagykövet úgy írja le Putyin habitusát, hogy minden magán- és közéleti vagy világszintű kérdést valamilyen lehetséges ellenségeskedésként, összeesküvés-elméletként vagy fenyegetésként fog fel. Ivan Kratsev bolgár politológus professzor megfigyelte, hogy állandóan árulásról és cselszövésről beszél. Nála semmi nem történik spontán. Ha az emberek demonstrálnak, akkor nem azt kérdezi, miért tiltakoznak, hanem hogy ki küldte őket az utcára.

A Szovjetunió nem összeomlott, hanem a gaz Nyugat bedöntötte. A narancsos forradalmakat a volt szovjet tagköztársaságokban nem az emberek szabadságvágya indította, hanem a CIA manipulálta az embereket a tiltakozásra. Ukrajna nem a jobb lehetőségek reményében akar csatlakozni a EU-hoz, hanem mert nácik vezetik, akik elárulták és be akarják keríteni Oroszországot.

Nem tehet mást

A szakmai torzulás másik jele a Bloomberg cikkírója szerint, hogy az orosz államfő tevékenysége nélkülöz bármilyen eszmei motivációt. Peter Pomerantsev orosz születési brit irodalmár figyelte meg, hogy Putyin mindig azzal magyarázza a tetteit, hogy a „realitásokhoz” alkalmazkodik, amibe aztán bármi belefér. (Gyurcsány Ferenc hasonlóról számolt be azt követően, hogy miniszterelnökként találkozott az orosz államfővel. Putyin azzal magyarázta neki, hogy hatalomgyakorlásától nem idegenek az autokratikus módszerek, hogy egy olyan föderatív országban, ahol rengeteg különböző népcsoport él együtt, nem tehet mást, mint hogy „rámenős” legyen – a szerk.)

Ha semmi sem igaz objektíve, akkor bármi lehetséges – folytatja Pomerantsev elemzését. Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy Putyin kiszámíthatatlan, nem tudjuk, mi lesz a következő lépése. Meglepődünk, megdöbbenünk, megzavarodunk azon, ahogy a Kreml a vezetésével fegyvert kreál az abszurditásból és a valóság semmibe vételéből. Fritsch volt német nagykövet hozzáteszi még ehhez, hogy a Krím 2014-es megszállása utáni beszélgetésekben néha az volt az érzése, hogy valójában a Nyugat (az általa felheccelt ukránok közvetítésével) szállta meg a félszigetet, az oroszok csak megszabadították ettől. A putyini rezsimben a hazugság nem hiba, hanem jellegzetesség.

A KGB-s kiképzés Vlagyimir Putyint cinikussá, paranoiássá, lelkiismeretlenné és kíméletlenné tette – nélkülözhetetlen tulajdonságok egy elszánt titkosszolgálati tisztnél. További fontos szabály ebben a szakmában, hogy valaki jól tudjon hazudni, mert ezzel tud a bizalmába férkőzni a kémkedéssel gyanúsítottaknak, hogy végül azt is bevallják, amit el sem követtek. Bárki, aki szembe kerül vele, jól teszi, ha észben tartja ezt.