Franciaország és Németország javaslatot nyújtott be az Európai Unióhoz, amelyben kezdeményezik egy csúcsértekezlet megtartását Vlagyimir Putyin orosz államfővel – írta a Reuters diplomáciai forrásokra hivatkozva. A csúcs célja az európai-orosz kapcsolatok javítása lenne azt követően, hogy 2014 óta nem volt példa ilyen tárgyalásokra. A kapcsolatok azt követően fagytak le, hogy Moszkva belefolyt az Ukrajnában kialakult belpolitika válságba, mindenekelőtt elcsatolta a Krím félszigetet, amire válaszul az EU szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben.

Az nem egyértelmű, hogy a csúcson mind a 27 uniós tagország részvételére számítanak-e, vagy az uniót csak az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöke képviselné-e, vagy a részvétel önkéntes lenne-e. Elsősorban a baltikumi uniós tagállamok vezetőinek vannak enyhén szólva vegyes érzelmeik azzal kapcsolatban, hogy elüljenek Oroszország teljhatalmú urával. Angela Merkel német kancellárnak mindenesetre az a véleménye, hogy nem csupán az USA-nak, mint az EU legfőbb szövetségesének kell tárgyalnia Oroszországgal és Kínával a legfelsőbb szinten, hanem az uniónak is.

A francia-német kezdeményezés tükrében különösen érdekes az a publicisztika, amit maga Putyin jelentetett meg a balközép irányultságú német Die Zeitben abból az alkalomból, hogy június 22-én volt 80 éve, hogy a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. Az orosz elnök, ha tetszik, megtette a maga ajánlatát, amit akár egy EU-orosz csúcson is elővezethet. Szerinte Európának fel kellene hígítania szoros szövetségét az USA-val, és ehelyett Oroszországgal kellene stratégiai kapcsolatot építenie – derül ki Leonid Bershidsky, a Bloomberg orosz származású publicistájának cikkéből.

A hosszú mézesmadzag

Putyin elővette Charles De Gaulle francia államfő álmát az Atlanti-óceántól az Ural hegységig tartó egységes Európáról, amit Borisz Jelcin az orosz államfő elődje még meg is toldott, amikor Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő térségről beszélt. Putyin természetesen elég régi motoros ahhoz, hogy tudja, ez a forgatókönyv aligha reális, ám azért érdemes feltenni néhány kérdést. Miért irreális ez a jónak látszó ötlet? Meg lehetne-e valósítani egy olyan orosz partnerrel, amelynek élén nem a jelenlegi vezető klikk állna?

Az első kérdésre az a válasz, hogy Putyin nem azt a valóságot látja, amit az európaiak. Nem fér a fejébe, hogy a nyugat-európaiak és az USA miért bővítette a NATO-t a volt szovjet kelet-európai befolyási övezet országaival annak ellenére, hogy ettől több nyugat-európai politikus eltanácsolta a nyugatiakat és Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió utolsó vezetőjének meg is ígérték.

Nem veszi figyelembe, hogy ezek a társadalmak, élükön a balti országokkal, amelyek a Szovjetunió részét képezték, milyen tapasztalatokat szereztek az orosz befolyási övezetbe tartozásról, ami a NATO kínálta biztonsági garancia felé hajtotta őket. A másként gondolkodásra további példa, hogy 2014-es ukrajnai forradalmat Putyin szerint az Egyesült Államok szervezte meg, és a Krímet nem elcsatolta Oroszország, hanem az események a félsziget kiváláshoz vezettek.

Felejtsük el a semmiségeket!

Putyin úgy gondolkodik, hogy a Nyugat sem jobb a deákné vásznánál, ha a hatalmi politikáról van szó. Ha az érdekei úgy kívánják minden további nélkül szemet tud hunyni olyan dolgok felett, amelyek sértik azokat a demokratikus és jogállami alapértékeket, amelyek megsértését az orosz vezetésen számon kéri. Erre példa, hogy megtűri az EU-n belül, hogy a magyar és a lengyel kormány szisztematikusan felszámolja a jog uralmára épülő politikai és gazdasági rendszert.

Így aztán természetes a számára, hogy a délnyugat-ukrajnai oroszbarát szeparatista rendszerek támogatásától kezdve a független civil szervezetek ellehetetlenítésén át Alekszej Navalnij ellenzéki vezér börtönbe zárásáig el lehetne felejteni a vitás ügyeket. Végül is hol mérhetők ezek annak gigantikus politikai-monetáris-gazdasági övezetnek a víziójához képest, amit az óceántól óceánig terjedő térség mutat.

Mi lenne, ha…

Kellően cinikus hangulatban lévő európaiak még meg is fontolhatnák ezt a lehetőséget. Végül is a 450 millió lakosú EU összeállva a közel 150 milliós Oroszországgal 600 milliós tömböt alkotna, és kihívást intézhetne az USA-val és Kínával szemben a világtársadalom feletti dominancia megszerzéséért. Másrészt házon belül el kellene viselniük az oroszok túlsúlyát, amit vélhetően többségük akkor sem akarna, ha a Kreml ura nem Vlagyimir Putyin lenne.

A Bloomberg cikkírója szerint az orosz államfő azért játszik el az „európai birodalom” ötletével, mert a látványos békejobbért cserébe egyfajta alkuban elérhet valamit, ami ugyan a valódi békülésnél jóval kevesebb, de a jelenlegi helyzetnél jóval több. Befejezhetnék például az Oroszországot és Németországot közvetlenül összekötő északi áramlat 2 gázvezetéket, amelyet az USA ellenez, mert úgy véli, hogy növeli Európa orosz energiafüggőségét. Emellett enyhíthetnék a hét éve érvényben lévő gazdasági korlátozásokat és puhulhatnának a Kremlt viselt dolgaikért elítélő európai nyilatkozatok.