A brit Vodafone-csoport magyar leánya, a Vodafone Magyarország egy a NAV által a cégnél végzett vizsgálatot követően a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt vitatja a magyarországi távközlési különadónak az uniós joggal való összhangját.

A cég szerint ugyanis az adó a letelepedés szabadságának elvébe ütköző módon diszkriminatív, mert egy olyan, az árbevételhez igazodó progresszív adómérték-rendszert alkalmaz, amelyben az adómentes, illetve a legalacsonyabb kulcs alá eső kategóriákba lényegében csak az alacsony árbevételű, magyar tulajdonú adóalanyok tartoznak, míg a legmagasabb teher kizárólag a magas árbevételű, külföldi tulajdonú adóalanyokra alkalmazandó, amelyek az általuk befizetett különadó döntő részét e legmagasabb sáv alapján fizetik meg. Emellett úgy véli, hogy a különadó a magyar tulajdonú vállalkozások számára az uniós versenyszabályok megsértésével nyújtott állami támogatásnak tekintendő, illetve hogy ez forgalmi típusú adónak minősül, jóllehet az uniós irányelv értelmében Magyarországon az áfa lehetne az egyetlen ilyen típusú közteher.

Kapcsolódó

A magyar bíróság az Európai Bíróságtól (EB) várja a magyarországi távközlési különadónak az uniós jog rendelkezéseivel való összhangjának megvizsgálását.

Az Európai Bíróság előtt folyamatban van egy ügy a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett magyarországi különadónak az uniós joggal való összhangjával kapcsolatban is (C-323/18 Tesco-Global Áruházak), amelyben július 4-én ismerteti indítványát az illetékes főtanácsnok.

A német Juliane Kokott főtanácsnok a csütörtökön ismertetett indítványában megállapította, hogy a progresszív adókulcs jellegéből adódóan a nagyobb árbevételű vállalkozások magasabb átlagos adókulcs alá tartoznak, mint a kisebb árbevételű vállalkozások, ami által a vállalkozások e két csoportja eltérő bánásmód alá esik. Úgy véli ugyanakkor, hogy mindez nem jár a külföldi vállalkozások nyílt vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetésével, mivel a különadó kivetési szabályai nem tesznek különbséget a vállalkozás székhelye vagy származása szerint.

Emellett a főtanácsnok úgy véli, hogy a távközlési különadó bevezetése révén nem áll fenn a vállalkozások letelepedése szabadságának közvetett korlátozása sem. Egyrészt ugyanis a magyar jogalkotó által választott, az árbevételhez kapcsolódó szempont a jellegénél fogva nem mutatja a határokon átnyúló helyzetek hátrányos megkülönböztetését, másrészt pedig Magyarországgal szemben nem lehet szándékosan és célzottan előidézett hátrányos kezelésben megnyilvánuló jogellenes magatartást felróni.

Fontos hozzátenni, hogy a főtanácsnok véleménye nem köti a bíróságot. A feladata, hogy pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó
javaslatot terjesszen az Európai Bíróság bírái elé, akik most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.

Ha azonban az EB mégis arra a következtetésre jutna, hogy a távközlési különadó közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg, a főtanácsnok szerint a jóléti állam elvével összefüggésben értelmezett pénzügyi teljesítőképesség szerinti adóztatás - mint igazoló ok - igazolhatja a letelepedés szabadságának a különböző árbevételű vállalkozásokra eltérő átlagos adókulcs alkalmazásában megnyilvánuló korlátozását. Kokott szerint a távközlési különadó alkalmas arra, hogy elérje a kivetésével meghatározott célokat, annak kivetése pedig e célok eléréséhez szükséges és megfelelő intézkedésnek minősül.

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a távközlési adó az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokba ütközik-e, a főtanácsnok úgy fogalmazott, hogy az EB ítélkezési gyakorlata értelmében valamely adó alanya annak érdekében, hogy kivonja magát az adó megfizetése alól, nem hivatkozhat arra, hogy állami támogatásnak minősül az olyan mentesség, amelyben más vállalkozások részesülnek. Márpedig a jelen esetben a főtanácsnok szerint a Vodafone pontosan ezt teszi, emiatt annak kimondását javasolja az Európai Bíróságnak, hogy a magyar bíróságnak a távközlési különadó az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal való összhangjának megvizsgálására irányuló kérdése elfogadhatatlan.

Ha az EB a kérdést mégis elfogadhatónak nyilvánítaná, a főtanácsnok úgy véli, hogy a távközlési különadó nem biztosít az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal össze nem egyeztethető szelektív előnyt az alacsonyabb árbevételű vállalkozások számára a magasabb árbevételűeket sújtva.

Végül a főtanácsnok megállapítja, hogy a távközlési különadó mint árbevétel alapú közvetlen jövedelemadó nem forgalmiadó-jellegű, így nem ütközik az unió irányelvbe.